Nepál hazánkhoz hasonlóan nem rendelkezik tengerparttal, de szintén van egy híres tó az országban, melyet előszeretettel látogatnak a helyiek és a külföldiek is. Mondjuk sokat segít a tavon az is, hogy egyrészt az Annapurna tövében van, másrészt, hogy Pokhara város hangulatos vendéglátóhelyei veszik körül. 

Nepál második legnagyobb városát a turistakönyvek is előszeretettel ajánlják, ami nem véletlen. A város furcsa kettős érzést kelt: míg a főutcáin nyüzsgő, nagyváros képét mutatja, addig a vízpartján egy nyugodt kisvárosi érzésünk támad. Pláne, ha a legelésző teheneket megpillantjuk. Mondjuk teheneket nemcsak a tóparton, de akár a város kellős közepén a forgalomban is láthatunk. 

A Phewa tó partja napközben kifejezetten nyugodt

A Chitwan Nemzeti Parkból busszal is érkezhettem volna Pokharába, de voltam olyan bátor és bevállaltam a belföldi repülést Nepálban. Mi több, Pokharából is repülővel mentem tovább Kathmanduba. Mindez nyilván drágább tétel volt, mintha buszoztam volna, de nem kevés stressztől kíméltem meg magam. Az értékes időről nem is beszélve, ugyanis a 8-10 órás buszozással szemben a repülés menetideje 25 perc volt. Bár a bharatpuri repülőtér eléggé lestrapált, a pokharai repülőtér teljesen felújított és nagyon modern. Azt viszont tudni kell, hogy Nepál az egyik legkevésbé biztonságos ország repülés szempontjából. Ami azt jelenti, hogy évente lezuhan egy repülőgép. Idén sajnos januárban be is következett ez, pont a Pokhara-Kathmandu vonalon, így érthető volt az aggodalmam. Szerencsére Buddha velem volt és biztonságban landoltam mindkét alkalommal.

A Buddha Air fedélzetén kétszer is megjelentem

Mivel is köszönhettem volna meg ezt Buddhának, minthogy egy buddhista kolostorban szálljak meg. A hegyen álló Pema Dechenling Kolostort könnyen megtaláltam és rögtön megszerettem. A kolostor területén működik a Pyramid Yoga Meditation & Healing Center, ahol lehetőség van jógán, hangtálfürdőn és csakranyitáson is részt venni. Én egyik barátnőmnek köszönhetőnek kerültem a helyre, s kaphattam itt egy szuper panorámájú szobát. A központ vezetője a Jógi egy rendkívül kedves személy és igazi gyógyító. Az itt töltött napokon különleges élményekben volt részem. Egyébként a kolostort támogatva különböző méretű füstölőket is vásárolhatunk a helyszínen. 

A csodás Pema Dechenling Kolostor

Bár a kolostorban  is megvendégeltek, a legtöbbször a partmenti vagy a főúton álló éttermeket látogattam, amelyből a városban bőven találunk. Így a tibeti momó mellett a kínai chow meint vagy az indiai lassit is megkóstolhatjuk, melyek mindegyikét Nepálban is előszeretettel fogyasztják.

Egy pokharai étterem

Pokhara tehát a Phewa tó mellett található, amely tényleg sok mindenben a Balatonra emlékeztetett. A tó mentén sorakozó éttermek, kávézók és kocsmák mellett még a Pokhara Disneyland is fellelhető. Így esténként nemcsak a parton, de a vidámparkban is rengetegen megjelennek, hogy újra és újra kipróbálják az Indiából leselejtezett játékokat. Én őszintén szólva még a közelében sem szerettem lenni a forgóknak, nemhogy felüljek rájuk. 

A pokharai Disneyland

Napközben nemcsak a munka és az iskola, de a nagy meleg miatt sincsenek sokan a parton. Ha mégis kimerészkednek, akkor sokan ernyővel védik magukat az extrém erős napsugaraktól. S, majd ahogy hűl az idő, úgy jelennek meg egyre többen és többen. Ami feltűnt, hogy rengeteg amatőr fotós van, akikkel a fiatalok fotóztatják magukat. Mondjuk szó se róla, a Phewa tavon úszó színes csónakok látványa engem is sokszor inspirált.

A hangulatos színes csónakok

A hajókkal a tó közepén álló kis szigetre is eljuthatunk, ahol egy kis hindu templom, a Tal Barahi áll. Ha pedig a szárazföldön maradunk, akkor akár egy hippi kocsmában is kiköthetünk, ahogy én is tettem. Itt még az sem meglepő, hogy a melegben, egy kocsmában teázgat az ember. Nincs mit tennem, a masala tea a nepáli utam nagy kedvence lett. Ezt ajánlom mindenkinek, aki szereti a fűszeres, csípős ízeket az édes ízzel kombinálva.

Masala teát kortyolgatva

Bár nem sok látnivalót néztem meg Pokharában, mégis nagyon meghatározó és felejthetetlen élményekkel repültem vissza a fővárosba. Kathmandu amúgy második nekifutásra kifejezetten tetszett, így nemcsak boldogan, de szomorúan is szálltam fel a repülőgépre. Örültem, hogy végre a családommal lehetek, de a szívem egy darabját Nepálban hagytam.