Téved, aki azt gondolja, hogy Nepálban csak hegyet mászni és sztúpákat nézni lehet. A 30 milliós országban ugyanis még orrszarvúkat és krokodilokat is láthatunk természetes lelőhelyén. Sőt, ha olyan szuper helyen szállsz meg, mint én, akkor még elefántokkal is reggelizhetsz.

Nepál bár főként hegyvidéki területekből áll, azért akadnak alacsonyabb részei is, ahol nem mellesleg a trópusi monszun éghajlat a jellemző. Ez nemcsak az enyhe telet, forró nyarat és csapadékos monszuni időt jelenti, hanem a különleges állatokkal és növényekkel rendelkező dzsungelt is. 

Ez is Nepál

A Chitwan Nemzeti Park Nepál déli, az indiai határhoz közeli részén található, 952 négyzetkilométeres Unesco világörökségi helyszíne. Egyébiránt az ország legrégebbi nemzeti parkja, melyet 1973-ben azzal a céllal alapítottak, hogy megakadályozzák az egyszarvú ázsiai orrszarvú kihalását. Egyébként más állatoknak is életteret biztosít, így a szintén kevés populációs egyedből álló bengáli tigrisek, leopárdok, ajakos medvék, hópárducok, számbárszarvasok is menedéket találnak a területen. A park folyójában pedig olyan kicsit sem veszélytelen állatok vannak, mint a mocsári krokodilok vagy a különleges gangeszi gaviálok. 

Mocsári krokodil 

Az idejutásom sem telt eseménytelenül, ugyanis a csodálatos Bandipurból 7,5 óra alatt jutottam el a Chitwan Nemzeti Park dzsungel falujába, Saurahába. A táv nem volt sok, mindössze 90 kilométer, azonban a rossz útviszonyok nagyon megnehezítik az országban a közlekedést. 

Sauraha

Országszerte találhatunk pár ezer forintért is szállást, de tanácsos nem a legolcsóbb helyeket lefoglalni. Én átlagosan 11.000 forintért szálltam meg, melyek igényes, középkategóriás, sőt olykor felsőkategóriás szállásokat jelentettek reggelivel. A legdrágább szállásom amúgy pont a Chitwan Nemzeti Parkban volt, ahol éjszakánként 19.000 forintnyi nepáli rúpiát fizettem, melyhez szintén reggeli is tartozott. Máskülönben a milliő leírhatatlanul csodás volt és bőven megérte az árát. 

Sapana Village Lodge

Bár a szállás környezete, a szoba és az ellátás is pazar volt, én mégis az elefántok miatt foglaltam ide két éjszakát. Tudtam, hogy nem szeretnék elefántos "lovagláson" részt venni, így nagyon örültem, hogy találtam egy olyan szálláshelyet, ahol etikusan tartanak elefántokat. Következésképpen az elefántokat nem ülhetjük meg, de megfigyelhetjük és etethetjük őket,  illetve sétálhatunk velük természetes közegükben.  

Elefántok közelében

A szálláson rengeteg lehetőség közül válogathatunk, ennélfogva az etikus elefántos és dzsungeles programok mellett a környéken élő tharu törzs életébe is bepillantást nyerhetünk. Egyébiránt a tharu törzs tradicionális ételeit városszerte megkóstolhatjuk, amit én sem hagytam ki és meg kell hagyni nagyon ízlett.

Tharu cheechar zöldségekkel

Végül az elefántokkal közös reggelit és a félnapos Jeep Safarit választottam. Mindkettő életreszóló élményt adott, s nem mellesleg Nepálban ezeket alacsony áron tudjuk megélni: a napfelkeltés reggeli az elefántokkal 35 dollár (~ 12.000 forint), míg a félnapos Jeep Safari 30 dollár ( ~10.400 forint) volt.

Jeep Safari Nepálban

Bár mindig korán kelek, viszont a nem mindennapi reggeli előtt még úgyse tudtam aludni  és még korábban megébredtem. Eképpen a megbeszélt 6:45 időpontra nem volt nehéz időben megérkeznem. S nem is kellett sokat várnom, hamar megjelent Puja, a programvezetőm. Én pedig abban a szerencsés helyzetben találtam magamat, hogy egyedüli vendégként vehettem részt a napfelkeltés programon, így kapva még exkluzívabb élményt. 

Az elefántok és kutyák megférnek egymás mellett

Miután megjelentek az elefántok és átkeltek a szálláshelynél is áthaladó folyón rögvest a közelükben lehettem. Egy jó félórát-órát nézhettem és simogathattam őket, majd közösen átsétáltunk a reggeli helyszínre, ahol életem legjobb kilátású reggelijét fogyaszthattam el. 

Reggeli az elefántokkal

A finom falatok elmajszolása után az eső is eleredt, de még ez sem tudta elvenni a kedvemet, annyira jól éreztem magam. S ahelyett, hogy a szobában vártam volna az eső végét, illetve a szafari kezdetét, nyakamba vettem Saurahát. Itt aki teheti, mindenki a turizmusból él vagy próbál megélni, eszerint találunk éttermeket,boltokat és pénzváltókat is a sok túravezető mellett. 

Sauraha főutcája

A boltok kínálata jól mutatja, hogy mennyire szegényes a környék. Aki szeretne, a vásárláson kívül más módon is támogathatja a helyieket. Én mielőtt ide utaztam, a szálláshelytől tájékozódva arra a következtetésre jutottam, hogy csokikat és cukrokat nem, ellenben gyermek fogkeféket és fluoridos fogkrémeket szívesen fogadnak. Mivel kézipoggyásszal utaztam fogkrémeket nem, de  gyermek fogkeféket szép számmal tudtam hozni, melyekkel, hacsak egy kicsit is, de segíteni tudtam. 

Helyi bolt kínálata Saurahában

Azért a helyieket támogattam a boltos vásárlásaimmal is, ahol az otthoniaknak, így pl. az instagram oldalamon korábban futó nyereményjátékhoz is itt szereztem be dolgokat. Majd az egyre jobban szakadó esőben egy étterem teraszán megebédeltem és közben a jó erős Gorkha sört iszogattam. A Gorkha egyébként egy - a Chitwanhoz közeli - területe Nepálnak, amiről a kivételes teherbírású, hatalmas bárorsággal rendelkező és hűséges nepáli katonák, a gurkhák kapták a nevüket.

Gorkha sör

A kisvárossá nőtt Sauraha felfedezése után a szállásomra mentem, ahonnan stílusosan egy terepjáróval vittek a nemzeti park bejáratához. Itt találkoztam a túravezetővel, aki intézte a parkbelépőt, melynek az ára egy napra 2000 nepáli rúpia (~ 5200 forint). Ezt az összeget midenkinek ki kell fizetni a programon felül. Viszont értelemszerűen, aki délelőtt más programon vett részt a parkban, annak nem kellett újra megvennie. A félnapos Jeep Safarin rajtam kívül még 10 másik - a világ minden tájáról érkezett - ember várta, hogy a túravezetőnk segítségével megtapasztalhassa a dzsungeli élményeket. Mellesleg a parkot nemcsak terepjáróval, de gyalog is felfedezhetjük szintén helyi vezető kíséretében. Én szerettem volna minél többet látni és biztonságosabbnak ítéltem meg az autós körbejárást, így emiatt választottam ezt az alternatívát. Ahhoz, hogy a dzsungel területére jussunk, először az East Rapti folyón indokolt átkelni. Egy kevésbé sem stabilnak mondható fakenuba kellett beszállni, aminek a vízében már krokodilokkal is találkozhatunk. Szerencsére ezt csak a visszaúton láttam meg, így odafele még vígan ücsörögtem a ladikban.

Kenuzás a dzsungel felé

A túlparton már várt ránk a Jeep a sofőrünkkel, aki egész délután fuvarozott minket. Ezáltal volt szerencsém látni pettyes szarvasokat, rézuszmajmokat, különleges madarakat, ajakos medvét, gaurt és ázsiai orrszarvúkat is. Utóbbi volt a legnagyobb vágyam és nagyon örültem, hogy bár távol, de több alkalommal is megpillanthattam őket a természetes környezetükben. A legnagyobb vadon élő tülkősszarvúakhoz, a gaurokhoz egész közel sikerült kerülnünk, ami szintén fantasztikus élmény volt. 

A gaurokat közelről csodálhattuk

Az ázsiai macskák legnagyobb veszélyeztetett faját, a bengáli tigrist nem, de a nyomát láthattuk az egyik fán. Amúgy emiatt nem is feltétlen bánkódtam, ugyanis nem tudom mi történt volna, ha szembe talájuk magunkat vele. 

A bengáli tigris nyoma

A dzsungelben még egy gaviál farm is üzemel, amelyet 1978-ban hoztak létre, az akkor kihalás szélén álló állatok védelmére. Tudniilik az emberek a krokodiltojásokat annyira ellopkodták egy időben, hogy nagyon lecsökkent a populáció. A tenyésztő központban napjainkban is számos gaviál mesterséges körülmények között kel ki a tojásból és éri el a felnőtt méretét, majd kerül vissza ezután a természetes közegébe. A gaviálok a leghosszabb krokodilfélék, a hímek hossza meghaladhatja a 6 métert és súlyuk több száz kilogramm is lehet.

A hosszú orrú gaviálok

Megmondom őszintén a Chitwan Nemzeti Park nekem hatalmas pozitív csalódást okozott, tehát kár lett volna kihagynom, hiszen nem mindennap reggelizhetek elefántokkal vagy láthatok orrszarvúkat, illetve gaviálokat. Szóval bátran ajánlom Nepálnak ezt a részét is, ami méltán került fel az Unesco Világörökség listájára, s remélem most már a bakancslistádra.