Üzbegisztán Közép-Ázsia legnépesebb országa és elképesztő gazdag történelmi múlttal, valamint építészeti örökséggel rendelkezik. Mindez nem véletlen, ugyanis a Kínát és a Födközi-tenger vidékét összekötő Selyemút fontos állomásai is az országban vannak. Ugyanakkor megfigyelhetők Üzbegisztánban a posztszovjet államokra jellemző sajátosságok is. 

Nekem régóta nagy álmom volt Üzbegisztánba utazni és nagyon örültem, hogy tavasszal a férjemmel és kisfiunkkal végre el is jutottunk. A legismertebb karavánvárosokat kerestük fel az országban, illetve megnéztük az újjáépített fővárost, Taskentet is.

Szamarkand

Az igen meleg és napsütéses Abu Dhabiból érkeztünk meg a borongós Szamarkandba. Szerencsére olykor kisütött a nap és nem esett az eső, de ha nem így lett volna, akkor is nagyon jól éreztük volna magunkat a szép látnivalók és autentikus éttermek között. A város utcaképe amúgy vegyes, mert éppúgy vannak kevésbé esztétikus utcák, mint világhírű, történelmi helyek. Szamarkand tudniillik 2001 óta Kultúrák találkozása címen az Unesco Világörökség részévé lett nyilvánítva. A szállásunk egy nagy családi ház egyik szobája volt - a város híres terétől - a Registan tértől pár perc sétára. A vendéglátók rendkívül kedvesek voltak és többfogásos reggelit is készítettek nekünk. Utólag rájöttem, hogy ez a vendégszeretet a többi vidéki településen is hasonló.

Szamarkandot szokás Timur városaként is hívni, ugyanis Nagy Sándor és Dzsingisz kán hódításai után a hírhedt hadvezér Timur Lenk kezébe került a város, aki el is kezdte azt felvirágoztatni. Az ő és az uralkodó utódait hívjuk timuridáknak. Timur Lenk unokája és egyben a timuridák harmadik uralkodója volt Ulug bég, aki rendkívüli nyitott személyként volt ismert az iszlám világban. Szerette a művészeteket, az irodalmat és a csillagászatot is. Nemcsak Szamarkand, de az ország legszebb tereként számontartott Registan téren is találkozhatunk a nevéhez fűződő létesítménnyel. A tér három lenyűgöző külsejű és gigantikus méretű medreszéje közül a legrégebbi, a bal oldalon látható Ulugbek medresze, amely 1417 és 1420 között épült. A középső Tilla-Kari medreszét 1646 és 1660 között, míg a jobb oldali Ser-Dor medreszét 1616-1636 között építették.

Maga a Registan elnevezés egyébiránt homokos területet jelent, merthogy egykoron itt kivégézések voltak és az ittlévő homokkal itatták be az áldozatok vérét. A medreszék udvarán szemrevételezhetjük a tapchant, ami egy különleges kerti bútor, főként Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban ismert. Egy nagy ágy van kombinálva asztallal, melyet körbeülve esznek és isznak. Bizonyos éttermekben, de házaknál is fellelhető, pl. a mi vendéglátóiknál is volt tapchan. Ajánlom a tér esti meglátogatását is, ugyanis varázslatosak az épületek kivilágítva. Sőt, még egy fényshownak is a szemtanúi lehetünk.

Szintén csodás látnivaló a Shah-i-Zinda, amely egy 16 mauzóleumból álló domboldalra épült nekropolisz és az iszlám világ egyik legfontosabb zarándokhelye. Állítólag itt lelte halálát 677-ben a Próféta unokaöccse, Kászim ibn Abbász is, aki miatt sokan zarándokolnak ide. A mai is látható mauzóleumok pedig Kászim ibn Abbász sírja köré épültek, a többségük a 14. és 15. században.

Érdemes felkeresni a Gur-i Amir mauzóleumot, azaz Timur Lenk sírhelyét is. Érdekességképpen írom, hogy a Gur-i Amirt maga Timur Lenk építette az egyik fiatalon meghalt unokájának, de végül ő maga került oda. A híres hadvezér ugyanis azt szerette volna, ha halála után a testét Sahriszabzban helyezik végső nyugalomba, azonban halálának hirtelensége és a rossz időjárási körülmények miatt, végül a holttestét nem tudták elszállítani a havas hágókon, így a szamarkandi Gur-i Emirben lelt végső nyughelyre. 

A Timur Lenk felesége által építetett Bibi-Khanym mecset szintén bámulatos és az 1399-ben indult építkezésekor ez volt az egyik legnagyobb és legpompásabb mecset az egész muzulmán világban. A mecset mellett találjuk Szamarkand központi piacát, az évszázadok óta létező Siyob bazárt. Itt szinte mindent vásárolhatunk, költséghatékonyan. Így a gyümölcsök, zöldségek, magok, ruhák, szuvenírtermékek mellett az országra jellemző díszes kenyeret, az üzbég nont is megvásárolhatjuk mindössze 150 forintért. Végül a várost az Afrosiyob szuper gyorsvonattal hagytuk el, ezáltal Szamarkand gyönyörűen felújított pályaudvarát is megtekinthettük, ami nem mellesleg a városközponttól 7 kilométerre található. 

Buhara

Buhara vasútállomása szintén nem a központban, ráadásul nem is Buharában, hanem tőle mintegy 13 kilométerre, Kogonban rejtőzik. A városba érve nemcsak egy újabb érdekes helyszínt fedezhettünk fel, de a szép napos idő is megérkezett. Szóval napközben már kabát nélkül, sőt pólóban lehetett ücsörögni a hangulatos Lyabi-Hauz téren március utolsó napjain. A tér közepén fekvő tó mellett éppúgy találunk éttermet, mint építészeti örökségeket és árusokat. A tér egyik fő látványossága a Nadir Divan Begi ("madaras") medresze, melyet eredetileg karavánszerájnak építettek és csak később alakították át medreszévé.

Ha fel kellene sorolnom Buhara összes látnivalóját, akkor bajban lennék, tudniillik az óvárosban egymást érik a csodás medreszék és mecsetek. Sőt, még egy erőd is van (Ark of Bukhara), ami hajdanában egy város volt a városban, mivel mintegy 3000 ember otthona volt. Jelenleg múzeumokat és mecsetet is találunk itt. Mi több, a híres magyar tudós, keletkutató és nyelvész Vámbéry Ármin tisztelére egy vitrin is megfigyelhető. A dervis ruhába öltözött és helyiek közé vegyült magyar kutató számos könyve közül az egyik Buharáról szól, melyben az itteni tapasztalatait osztotta meg. Egyébként Khívában is megemlékeznek róla, melyről később mutatok képet. Az erőd szomszédságában találjuk a 45 évig víztoronyként működő Bukhara Towert. Lifttel feljuthatunk a kilátójába, ahonnan megcsodálhatjuk Buharát felülről. Szintén itt áll a Bolo Khauz mecset, amely az ún. Pénteki mecset, ugyanis csak pénteken lehet bemenni a hívőknek imádkozni. Ha nem is tudunk bejutni, akkor is megéri megnézni kívülről a nyitott előcsarnokát a csodás faragott faoszlopaival.

A város jelképének tekinthető 47 méteres Kalon minaret az egyik legmagasabb és legismertebb minaret az iszlám világban. A látványosság 1127-es megépítésekor Ázsia legmagasabb építménye volt. Számomra hihetetlen, hogy a különböző hódítók és a földrengések dacára még ma is áll. A minaret mellett található még két jelentős látnivaló, a Kalan-mecset és a Mir-i-Arab medresze, melyek hárman alkotják a Po-i-Kalyan komplexumot. A köztük lévő téren ottjártunkkor tradicionális ruhába öltözött gyerekek adtak elő műsort, amit nagyon érdekes volt látni. 

Az én egyik kedvenc épületem a központban az Abdulaziz-Khan medresze volt. Bár a vallási iskola máig befejezetlen, de egy részén pompás bejáratot lehet látni, melyek Iránt jutatták az eszembe. A közelben megfigyelhető kupolákkal teli Toqi Zargaron a város híres beltéri bazárja. Korábban ékszereket árultak itt, de ma már sokféle termék közül lehet válogatni. 

Szintén nagyon tetszett a Chor Minor, amely egy eldugottabb helyen, lakóházak között fellelhető. Egykoron egy medreszéhez tartozott és ahogy Buhara egyéb óvárosi szegmense, ez is az Unesco Világörökség részét képezi. A neve perzsául azt jelenti, hogy 4 minaret, holott sosem használták tornyait minaretként. A belsejében mellesleg egy szuvenírbolt üzemel, ahonnan - némi üzbég szomért cserébe - felmehetünk a létesítmény tetejére.

Buhara városi parkját is megnéztük, ahol kisfiunk nagy örömére még egy kis vidámparkozásra is volt idő. A posztszovjet országokra jellemző retró vidámparki elemek figyelhetők meg itt, bár az óriáskerék annyira nem volt régi, arra fel is ültünk. A parkból sem hiányoznak a szép építészeti csodák, itt áll pl. a különleges külsejű Ismail Samani mauzóleum. Nem igazán szerepel a tipikus látnivalók között, illetve kintebb esik a turistaútvonaltól a Fayzulla Khodjaev múzeum. Ennek ellenére szerintem megéri meglátogatni ezt az ún. házmúzeumot, ahol bepillantást nyerhetünk milyen körülmények között élt Buharában egy tehetős család a XX. század elején. Nemcsak az előcsarnokok csodásak, de a belső terek is gyönyörűek. 

Khíva

A selyemút egyik legszebb városának tartott Khíva kihagyhatatlan az országban járva. Ide is vonattal terveztem eljutni, de az üzbég vasúttársaság keresztül húzta a számításaimat és végül autóval tettük meg a 430 kilométeres távolságot a Kizil-kum sivatagon át. A "vörös sivatagként" ismert Kizil-kum 298 000 km² és Üzbegisztán mellett Kazahsztánba és Türkmenisztánba is átnyúlik. Nagyon jó sofőrt fogtunk ki, aki biztonságosan, de ugyanakkor rugalmasan vezetett és kevesebb, mint 6 óra alatt meg is érkeztünk Khíva óvárosába, az Itchan Kalába, ahol a szállásunk is volt.

Nem meglepő módon Khíva fallal körülvett óvárosa Itchan Kala is az Unesco Világörökség része és minden lényeges látnivaló itt található. A több, mint 2 kilométer hosszú városfalon belül sétálgatva úgy éreztük magunkat, mintha a középkorban lennénk. Szó szerint egymást érik a gyönyörű minaretek, mauzóleumok, mecsetek és természetesen az árusok. Van jó pár étterem is az óvárosban, némelyik terasza pedig mesés kilátással örvendezteti meg a vendégeket. A szebbnél szebb épületek ellenére nekem leginkább a Vámbéry Árminról történő megemlékezés melengette meg a szívemet, melyet a Mohammed Rakhim Khan medreszében tekinthettem meg.

Khíva óvárosán kívül is szétnéztünk, így boltoztunk és piacoztunk is. Utóbbiban mi voltunk az egyedüli turisták, ezáltal megnéztek minket rendesen. Nem mondom, hogy a helyi piacra mindenképp menjen el, aki Khívába látogat, de aki szereti az autentikus helyszíneket és nem rémül meg a kicsit sem steril helyektől, annak érdekes lehet. 

Taskent

Az üzbég fővárosba repülővel érkeztünk meg és egyből megerősített minket abban, hogy mennyivel jobban szeretjük a kisvárosokat. A közel 3 millió lakosú Taskent egy igen nagy város, mivel csaknem hétszer akkora, mint Budapest. Ebből kifolyólag a távolságok nagyok Taskentben. Érdemes kipróbálni a metrót, aminek a megállói igen dekoratívak. Végül mi nem metróztunk egészségügyi problémák miatt, de aki teheti próbálja ki és nézze meg a gyönyörű metróállomásokat. Amit még tudni kell Taskentről, hogy az 1966-os földrengés nagy károkat okozott a városban. Az épületek többsége megsemmisült, szóval az óvárosból sem sok minden maradt. Az újjáépített Taskent pedig főként szocreál és modern épületeket tartogat, bár azért találkozhatunk szép mecsetekkel. Sőt, még egy Disneylandre hajazó park is van, ami a Magic City Park névre hallgat. 

Az egyik nápszerű látnivaló a városban a zajos Chorsu Bazaar. A zöld és kék kupolás, emeletes, fedett piacon húsokat, savanyúságokat, fűszereket és magokat is vásárolhatunk. Az épület körüli nyitott részeken pedig minden másra is alkudozhatunk. Megéri itt vásárolni, mert jó áron lehet kifogni üzbég ajándékokat, édességeket is. Nem mintha máshol nagy drágaság lenne. :-)

A földrengés után épült 374 méteres Tashkent Tower az üzbég főváros TV-tornya és Közép-Ázsia legmagasabb tornya. Világszinten is csak 11 nagyobb torony van nála. Üvegkilátó és étterem is van a látványosságban, ahonnan pazar panoráma nyílik a metropoliszra. Az építményben és már előtte is megtekinthetünk maketteket a világ legmagasabb tornyairól. Nekünk nem volt alkalmunk több látnivalót felkeresni, de a fővárosban van még jó pár programlehetőség, így pl. a Hast Imam tér, a Minor mecset, a Tilla Sheikh mecset, az Iparművészeti Múzeum vagy a híres Hotel Uzbekistan, ahol akár meg is szállhatunk.

Gasztronómia

Ahogy már a szamarkandi piacnál említettem a kenyérnek nagyon fontos szerepe van az üzbégeknél. Van egy olyan mondásuk, hogy "Kenyér nélkül nem étel az étel". Szóval az országban járva biztosan találkozunk a nonnal, ami egy kívül vastag, belül vékony, kör alakú kenyér. A leves szintén lényeges eleme az üzbég konyhának és gazdagon tartalmaz zöldségeket. Mi gyakran eszünk húslevest otthon és itt is volt bőven alkalmunk erre. Üzbegisztán nemzeti ételét, a plovot vagy más néven pilafot is megkóstoltuk többször, ami egyes feltételezések szerint Timur Lenk nevéhez fűződik. Rengeteg változata ismert, de amit mindig tartalmaz: hús, zöldségek, gabonafélék és fűszerek. Ami még érdekes ezzel a rizses hússal kapcsolatban, hogy sok emberre készítik egy hatalmas üstben. A nyárson sült húsok, azaz a saslikok nagyon népszerűek az országban, amit a vallásuk miatt leginkább bárányból vagy csirkéből készítenek. Aki nem fogyaszt húst, annak zöldséges változat is van. Nagyon finom salátáik is vannak, melyekben akár a padlizsán, akár a cékla, de még a csicseriborsó is előfordul. A kedvelt péksüteményük a samsa is elérhető húsos és zöldséges formában. Az indiai samosára hasonlító batyu nagyon laktató fogás akár reggelire, akár uzsonnára. A különböző töltött tésztás ételek is megfigyelhetők az országban, így a chuchvara, ami hasonló, mint az orosz ravioli vagy a manti, ami pedig a török húsos gombóc. S vannak olyan fogások is, amelyekkel csak az adott térségben találkozhatunk. Pl. Khívában lehet enni shivit oshit vagy yumurta barakot. Amivel mindenhol összefuthatunk az országban az a tea, ennek fontos szerepe van az üzbég kultúrában, ugyanis ezzel indítják és zárják az üzbégek az étkezést. Én a reggelihez fogyasztottam és tényleg jó volt mindig ezzel indítani a napot. Leginkább a zöldteát fogyasztják, de Taskentben a fekete tea a népszerű. Ami az alkoholt illeti, a vallásuk miatt azt gondolnánk, hogy nem fogyasztanak alkoholos termékeket, de több étteremben szolgálnak fel, sőt vannak kocsmák is az országban. Bár voltunk olyan nem turistás helyen, ahol opció volt a függöny mögötti ivás. Nem mellesleg van üzbég sör és konyak is. S aki azt gondolná, hogy nincsenek elegáns éttermek az országban, annak az utolsó képen látható Samarkand Restaurantra hívnám fel a figyelmet. Az étterem nemcsak gyönyörű, de ha szerencsénk van még bulizhatunk is a helyiekkel. Ráadásul a szép és modern belső ellenére egyáltalán nem drága a hely. Hármunknak a vacsora, italokkal alig volt több 6000 forintnál. 

Hasznos tippek és tudnivalók

• Magyarországról jelenleg nincs közvetlen járat Üzbegisztánba. Tehát vagy hagyományos légitársasággal utazunk átszállással vagy fapados légitársággal több repülőjegyet véve, esetlegesen szállást is fizetve a repülések között.  
• A nyár nagyon meleg a sivatagi országban, így a legjobb a tavaszi (április-június) vagy az őszi (szeptember-október) hónapokban meglátogatni Üzbegisztánt. A tél ugyan nem annyira hideg, mint nálunk, de a gyenge fűtés problémát okozhat.
• 2019. február 1- jétől a magyar állampolgárok vízum nélkül utazhatnak be az Üzbég Köztársaságba és tartózkodhatnak ott, amennyiben a tartózkodásuk nem haladja meg a 30 napot. Az útlevélnek legalább 6 hónapig kell érvényesnek lennie, melyet a beutazás időpontjától számítanak.
• Üzbegisztán hivatalos pénzneme az üzbég szom, ami az egyik leggyengébb valuta a világon. Jelenleg 1 forintért kb. 35 üzbég szomot kapunk. A legnagyobb üzbég bankjegy a 200.000 szom, amely kb. 5500 ft. A kinti árakról csináltam egy videót, melyet ITT tudsz szemrevételezni. 
• Az ország hivatalos nyelve az üzbég, de sokan beszélik az orosz és a tádzsik nyelvet is. Az angolt kevesen, s főleg a fiatalok beszélik.
• Az uralkodó vallás az iszlám, de nem olyan szigorúak, így az alkoholfogyasztás is megengedett. Ugyanakkor a mecsetek látogatásakor a hölgyeknek figyelni kell az öltözködésre.
• A konzuli oldalon felhívják a figyelmet arra, hogy a három napnál hosszabb ottlét esetén a tartózkodást a szállásadó útján regisztrálni kell. Én mindenhol kértem ezt az igazolást, amit mindenhonnan meg is kaptam. Végül senki nem kérte tőlem, hogy mutassam be a papírokat, de nem kockáztattam meg a regisztráció elmulasztása során felmerülő akár több száz eurós bírságot. 
• Az országon belül vonattal, autóval, ezáltal taxival is közlekedhetünk. A nagyobb távolságokat, mint Khíva-Taskent érdemes repülővel megtenni, főleg, ha nem hetekre utazunk a térségbe. A belföldi járatok időpontjait és árait az üzbég légitársaság honlapján lehet megtekinteni ITT. 
• A vonatjegyek megvásárlására korábban az interneten is lehetőség volt. Én a Szamarkand-Buhara útvonalra meg is tudtam venni a jegyeket ITT, de később a Buhara-Khíva vonatjegyek vásárlásakor már akadályokba ütköztem. Külföldi fórumokon olvastam, hogy már csak orosz vagy üzbég bankkártyával tudunk fizetni. Különböző jegyközvetítő oldalakon lehet próbálkozni, illetve a szállásadókhoz lehet fordulni segítségért. Talán, ha szerencsénk van, akkor a helyszínen is tudunk venni jegyeket az indulást megelőző napokban, de elvileg hamar elfogynak a jegyek.
• A vasútállomásokra és a repülőterekre csak azok mehetnek be, akik jeggyel rendelkeznek és a csomagokat is átvizsgálják már belépéskor. Ezen helyek kijáratánál a taxisok nyomulósabbak lehetnek, szóval legyünk határozottak, ha nem szeretnénk igénybe venni a szolgáltatásukat. 
• Szamarkandban, Buharában és Taskentben is kiválóan működik a Yandex applikáció, amellyel fillérekért taxizhatunk és a nyelvi akadályokat is megoldja. Khívában nem lehet használni, ott szóban kell egyezkedni a taxisokkal. 
• A közbiztonság jó az országban, az általunk látogatott helyek mindegyikén megfigyelhető volt a rendőri jelenlét. Taskentben volt olyan szakasz, ahol minden sarkon állt egy egyenruhás. Minket semmilyen atrocitás nem ért, az emberek kedvesek és segítőkészek voltak velünk.
• A csapvíz fogyasztása nem javasolt, tehát palackozott vizet vásároljunk. 

Mindent összegezve Üzbegisztánt nagyon megszerettük és nem csalódtunk benne. Hozta az általunk elvárt olykor szerényebb, olykor elbűvölő részeit. Nagyon finomakat ettünk és a legtöbbször hihetetlen olcsó árakat fizettünk. Lett volna még mit nézni az országban, de nem kizárt, hogy egyszer még újra erre tévedünk. S az is biztos, hogy a környező országokat mindenképp szeretném még felfedezni.