Nepál egy igazi egzotikum. Bár ma már egyre többen keresik fel, még mindig nem lepték el annyira a turisták, mint mondjuk a délkelet-ázsiai országokat. Ennek a legfőbb oka, hogy nincs tengerpartja, ellenben vannak hegyei, de még milyenek.

Főként a Himalája miatt ismert Nepál, ugyanis a világ tíz legmagasabb hegycsúcsa közül nyolc található az országban. Így a legtöbb turista is a hegyek miatt látogatja az országot. A kintlétem alatt tőlem is többször megkérdezték, hogy melyik túrára jöttem. Viszont én azon kevés emberek táborát erősítem, akik nem a hegyek miatt mentek Nepálba. 

A színes, nyüzsgő Kathmandu

Kathmandu

Nepál fővárosa Kathmandu, melyben 1,5 millióan laknak. Mondjuk ott sétálgatva sokkal többnek lehet ezt a számot érezni. Olyan, hogy reggeli vagy délutáni csúcs nincs, mivel egész nap dugó van. Nemcsak autó, de motoros is rengeteg van, akik megállás nélkül dudálnak. Ennek ellenére mindenki teljesen nyugodt, ugyanis itt a duda mellé nem társul káromkodás vagy szitkozódás. Ők csupán ezzel jeleznek, hogy jönnek. S egyfolytában jönnek. Az utcákon gyalogosként van a legnehezebb dolgunk, ugyanis se járda, se lámpa, se zebra nincs. Ráadásul mindezt megfejeli a baloldali közlekedés is. A legjobb járókelőként, ha nagyon körültekintőek, de ugyanakkor határozottak vagyunk, ami főként a kereszteződéseknél, így átkeléseknél fontos.

A nepáli közlekedés 

Ami a kultúrsokkot jelenti, én már a repülőgépen ülve, az ablakon kukucskálva megkaptam azt. Először az aszfalt utak hiánya, majd az épületek állapota és végül a hatalmas szmog az, ami elborzasztott.  El is gondolkodtam, hogy normális vagyok, hogy egyes-egyedül egy ilyen helyre jöttem. Viszont nem sokat tudtam ezen agyalni, mert ahogy landolt a gép, felgyorsultak az események. 

Az első sokk a gépen ért 

Az előzetes regisztrációnak köszönhetően a vízumot viszonylag hamar és könnyen megszereztem a repülőtéren, miután kifizettem a 30 dollárt (10.500 forint), amely 15 napos kinttartózkodást engedélyez. Beszereztem a helyi sim-kártyát 500 nepáli rúpiáért (1300 forint) és belevetettem magam a fővárosi forgatagba. Amit Kathmanduról még tudni kell, hogy nemcsak az ország, de Katmandu-völgy egyik fő látnivalója is Bhaktapur és Lalitpur, mai nevén Patan mellett. A Katmandu-völgy egy rendkívül fontos ősi helyszín, melyben közel 130 történelmi emlék, hindu és buddhista zarándokhely található. Mindhárom város fő látványossága a Durbar tér, ami egy műemlékekben gazdag, fizetős teret jelöl.

A nyüzsgő kathmandui Durbar tér

A Durbar terek Nepál egykori királyi palotái közelében álló terek, ahol a nepáli építészet számos ékes példáját tekinthetjük meg. A gyönyörűen faragott fatemplomok és paloták között pedig olyan érdekességeket is találhatunk, mint a kumari ház, melyben a nepáliak élő istennője lakik. A Kumari voltaképpen egy kislány, akit pár éves korában választanak ki és a státusza egészen serdülőkoráig - azaz az első menstruációig - tart. A buddhisták és a hinduk is istennőként tisztelik, cserébe a gyermekkorát "áldozza" fel. Legalábbis az ún. Royal Kumari Kathmanduban jó eséllyel, mert bár ő örvend a legnagyobb tiszteletnek, amíg Kumari, addig a kumari házban kell élnie, a családja nélkül. Iskolába nem járhat, gyerekekkel nem játszhat és csak bizonyos alkalmakkor hagyhatja el a házat, azt is úgy, hogy cipelik.  A lába ugyanis nem érheti a földet. A többi "vidéki" Kumari helyzete jobb, ugyanis a szüleivel élhetnek és iskolába is járhatnak, mint minden más gyerek.

 Kumari, a nepáli élő istennő

Fotó: https://trekroute.com

Kathmanduban több helyen bukkanhatunk sztúpára, de a két legjelentősebb minden bizonnyal a Swayambhunath sztúpa és a Boudhanath sztúpa, melyek a Durbar terekhez hasonlóan Unesco világörökségi helyszínek. A Swayambhu magas, fehér kupolája messziről kiszúrható, ugyanis egy hegyre épült. Mindez azt jelenti, hogy jó sok - egész pontosan 365 - lépcsőt kell megmászni ahhoz, hogy közelebbről megpillanthassuk, de az élmény mindenért kárpótol.

A Swayambhu-hoz közeledve

A sztúpa már az 5. században is fontos zarándokhely volt és egy egész komplexumot felölel. Így a sztúpa mellett szentélyeket, templomokat, kolostort és egy könyvtárat is találunk. Na meg a majmokat, amelyek miatt majmos sztúpának is becézik a helyet. Én szakadó esőben jártam itt, így szerencsére nem kellett tartanom a majmoktól. Amúgy a legfőbb szabály, ha ilyen majmos helyre megy az ember, hogy ne vegyünk elő ételt, illetve csörgő, zacskós dolgot, mert ezekre egyből rámennek a - sokszor indulatos - majmok. Természetesen nem hiányoznak a sztúpa körül a színes imazászlók és az imammalmok sem. Utóbbiakat az órajárásával megegyezően kell forgatni, így a sztúpát körbejárni. A helyiek egyébként úgy vélik, hogy a sztúpa Buddha elméjét képviseli, ezért a vallási szentély meglátogatása olyan, mintha személyesen Buddhával találkoznánk. Az kétségtelen, hogy különleges energia érezhető itt.

Swayambhu sztúpa

Szintén fantasztikus látványt nyújt a Boudhanath sztúpa, amely a világ egyik legnagyobb és legősibb sztúpája. A Buddha sztúpa Kathmandu központjától kintebb esik, de megéri elutazni és megnézni a 40 méteres magasságú és 100 méteres átmérőjű vallási építményt. S, ha már ott járunk, ne felejtsük el itt sem megforgatni az imamalmokat, melyeken az Om mani padme hum mantra olvasható. Ha megéheznénk közben vagy vásárolni támad kedvünk, akkor a sztúpa körül erre is van lehetőségünk. Ráadásul az itt vásárolt termékeken bőven van áldás - a napi több ezer ember mantrázásának köszönhetően. A sztúpához a belépő 400 nepáli rúpia (1000 forint). 

Nepál legnagyobb sztúpája

Innen nem messze felfedezhetjük a Pashupatinath templomot, amely Nepál egyik legszentebb hindu szentélye. A főtemplomba csak hinduk léphetnek be, de a körülőtte lévő kisebb szentélyek, ghatok, vagyis az ún. folyóparti lépcsők és így a halottégetés is megtekinthető mindenki számára 1000 nepáli rúpiáért ( ~ 2500 forint). Ahogy a Durbar tereknél, itt is vannak helyi idegenvezetők, akik pár ezer nepáli rúpiáért mesélnek érdekességeket a helyről és főként a halotti szeánszról.

A Pashupatinath templomnál lévő szentélyek

Bevallom, ahogy a legtöbb ember, én is kíváncsi voltam, hogyan búcsúznak a halottaktól a Bagmati folyó partján. Élőben látni és átélni az ottani dolgokat nagyon megviselt. Főként a hozzátartozók sírása volt nyomasztó, illetve a már elégetett emberek hamvai között bogarászó majmok látványa is elég megdöbbentő volt. Így sokáig nem is voltam itt jelen. Akit bővebben érdekel, az ITT megnézheti a videómat róla.

A szent Bagmati folyónál egész nap megy a halottégetés

Bár a teljes Kathmandu nyüzsög, a leginkább pezsgő része a városnak a Thamel, ahol mindent megtalálhat egy turista. Boltok, kocsmák, éttermek, kávézók sokasága van a negyedben. Illetve a legtöbb utazó itt is száll meg, ugyanis a hostelektől a drágább hotelekig, minden árkategóriában rendelkezésünkre áll alvóhely.  

Thamel 

A negyedben a szuvenír termékek mellett az otthon maradt túra felszereléseket is könnyen pótolhatják a Himalája hegyeit meghódító turisták. Viszont láthatunk olyan dolgokat is, amik nem túl jó érzéssekel töltenek el. S itt nem az utak rossz minőségére vagy a kábelrengetegre gondolok.

A helyi henteseket látva nem fogyasztottam húst Nepálban

Egy dolog biztos: a Thamel és vele Kathmandu találkozási pont a Nepálba látogatóknak, mert itt tényleg mindenki megfordul. Aki túrázni, aki spirituális utazásra vagy aki csak felfedezni jön az országba, minden bizonnyal itt kezdi és/vagy befejezi a nepáli útját. 

Bhaktapur

Bhaktapur a Katmandu-völgy leghangulatosabb városa. Így a lehető legjobb döntést hoztam meg, hogy a Tribhuvan Nemzetközi Repülőtérről a Kathmandutól jóval békésebb Bhaktapurba érkeztem először, így itt kezdtem meg a nepáli kalandjaimat. Bár hozzá kell tenni, hogy nem egy otthoni, nyugis várost kell elképzelni, de a nepáli főváros ennél sokkal zajosabb és mozgalmasabb. Bhaktapur gyönyörű Durbar tere, illetve az óvárosa belépőhöz kötött, legalábbis a külföldi turistáknak biztosan fizetős. 

Bhaktapur óvárosa lenyűgözött

Egy napra 15 dollárt (~ 5200 forint) kell fizetni, ami a kinti árakhoz képest elég sok, de nekem megérte az árát. A belépőt érdemes megőrizni, ugyanis tőlem volt, hogy kérték. A 2015-ös földrengés nyomai néhol még megfigyelhetők, de már egész szépen felépült a város a katasztrófa után. Bhaktapur volt amúgy a 15. században Nepál fővárosa, ami megmagyarázza az egymást érő építészeti csodákat a Durbar téren. Viszont az utcáin sétálgatva úgy érzi az ember, mintha nem is telt volna el olyan sok év azóta. 

Bhaktapuri életképek

A Durbar tér mellett ajánlom megnézni a Taumadhi teret és a Fazekas teret is. Előbbiben találjuk Nepál legnagyobb templomát, a Nyatapola templomot, amely az 1700-as években épült. A lépcsőin felmászva szép kilátás tárul elénk. Mondjuk a legjobb, ha valamelyik tetőteraszos bárba megyünk fel, mert akkor a komplett teret belátjuk.

A kép bal oldalán Nepál legmagasabb temploma látható

A Fazekas téren szép kézműves termékek közül válogathatunk, de már a szentély előtt, a földön száradó vázák látványa miatt is megéri ide jönni. Alkudozni nyugodtan lehet!

A Fazakas tér Bhaktapurban

Egy kicsit arrébb találjuk a Dattatraya teret, ami a város legrégebbi templomáról kapta a nevét. A Dattatraya templom feltehetőleg 1470-ben épült és építettője Yaksha Malla király, akinek a nevéhez fűzödik a Durbar tér is. A Dattatraya téren számos vendéglátóhely van, melyek teraszairól nagyon jól belátjuk a teret és megfigyelhetjük a helyi emberek szokásait. Aki bevállalós, az finom street food ételeket is kóstolhat.

Országszerte finom utcai ételeket kóstolhatunk

S, ha már ételek, én Bhaktapurban kóstoltam meg először a tibeti momót és az Indiából átvett kulfit, ami egy mini jégkrém. Illetve nem hagytam ki a város híres joghurtját, a dhau-t sem, melyet kis agyagedényben, hidegen fogyaszthatunk. Nemcsak finom, de a gyomornak is jót tesz.

A hűsítő dhau

Lalitpur

Természetesen nem hagytam ki a Katmandu-völgy legősibb városát sem, amely Kathmandu központjától 5 kilométerre található és tulajdonképpen külvárosi része. Patan vagy ahogy egykoron hívták Lalitpur a kézműveseiről, főképp fémmegmunkálóiról és fafaragóiról ismert. A kézzel készült, gyönyörűen megmunkált termékeket városszerte megvásárolhatjuk.

Patan egyik utcájában

Ahogy Bhaktapur, ez a város is nyugodtabb Kathmandunál, ami a kevésbé zsúfolt Durbar terére is igaz. Kisebb, de sokkal elviselhetőbb volt az emberek és a galambok száma is. A belépő - a kathmandui palota térhez hasonlóan - 1000 nepáli rúpia (~ 2500 forint). 

Durbar tér Patanban

Ezen a Durbar téren is fellelhető a Királyi Palota, mely Patan Múzeumának ad otthont. A több udvaros épületegyüttesben betekintést nyerhetünk a hagyományos Newari művészetbe és kultúrába is. Egyébként a tér épületein is hangsúlyosabban jelen vannak a newari építészet jellegzetességei, mint a kathmanduiban. 

A patani palota legnagyobb és legrégebbi főtere, a Mul Chowk

Az európai embernek sokszor nehezen megemészthető dolgai ellenére is ajánlom a Katmandu-völgy meglátogatását egy nepáli utazás során. Én a Nepálban töltött első három napomon mindhárom királyi várost felfedeztem. A főváros és környéke rengeteg élményt és legfőképpen benyomást adott Nepálról. Viszont az is igaz, hogy a harmadik nap után már nagyon vártam, hogy elhagyjam ezt a régiót és az igazi vidéki Nepált láthassam. A következő bejegyzésemben megmutatom Nepál szerethetőbb részeit is.