Bár nagyon sokan a csodás tengerpartjai miatt keresik fel Albániát, azonban az ország bővelkedik egyéb látványosságokban is. Már maga a főváros is nagyon érdekes, de felfedezhetünk az országban bájos történelmi városokat, köztük olyanokat is, amelyek világörökségi helyszínek. S akkor még nem is esett szó a csodás természeti látnivalókról.  

Albánia területének 70%-át hegyek borítják, így az átlagos tengerszint feletti magassága is relatíve magas, ami 708 métert jelent. Ugyan az ország legmagasabb hegyei északon az Albán-Alpokban vannak, azért Albánia középső és déli részein is találkozhatunk bőven hegyekkel és dimbes-dombos macskaköves óvárosi utcákkal.

Gjirokastra

Az ország nyugati partvidékének feltérképezése után - melyről ITT írtam - Albánia belsejébe vettük az irányt. Az első megállónk a Gjere hegy lábánál, a Drino folyó völgyében fekvő Gjirokastra lett, amely egyike az albán világörökségi városoknak. Gjirokastra egyébként nem annyira kis település, mert több, mint 20.000-en lakják. A modern városi rész felett helyezkednek el az Unesco Világörökség részét is képző palatetős, boltíves kőházai, macskaköves utcái és bazárja is. Mindezek mellett megnézhetjük a Balkán második legnagyobb várát vagy az egykori diktátor, Enver Hoxha szülőházát is, amely ma már Etnográfiai múzeumként működik.

A városban több ún. házmúzeum is üzemel. Mi végül a Skenduli házat látogattuk meg, ahol betekintést kaptunk egy 17. századi gazdag család mindennapjaiba. A belépő 300 lek/ 3 euró, amely magában foglal egy körbevezetést is. Én ajánlom ezt a látnivalót, ami még gyerekkel is érdekes program.

Përmet

Albánia délkeleti részén fekvő Përmet egy 10.000 lakosú kisváros és már az ide vezető út is gyönyörű. Përmet épületei között is találunk olyanokat, amelyek az oszmánkori építészet jegyeit hordozzák magukon, de a legérdekesebb és legszembetűnőbb látnivaló a Város szikla, amelyen egy középkori vár romjait tekinthetjük meg. Ugyanakkor, ami miatt leginkább érdemes ide utazni, azok a környező természeti értékek. A városon is keresztül folyó Vjosa Európa utolsó vad folyója és nemcsak a látványa elképesztő, de a folyón lehetőség van kipróbálni a vadvizi evezést is.

Természetesen a túrázni vágyóknak és természetkedvelőknek is bőven akadnak itt helyszínek, pl. a Përmettől északra elterülő Hotovai-fenyves Nemzeti Park is remek választás. Itt található többek között a Lengarica-kanyon és a Kosova-kanyon is. Továbbá a parkhoz tartoznak még a Përmettől nem messze lévő és viszonylag jó úton megközelíthető Bënjë termálvizes medencéi is, ahol elképesztő látványban fürödhetünk. Ráadásul a hegyek mellett megcsodálhatjuk a 18. századi Kadiut-hidat is. Mi a nemzeti park szélén lévő kis faluban, Petranban szálltunk meg, ahol gyönyörű panorámájú teraszos szobát sikerült foglalnom. Egy - a Vjosa partján álló  étteremben vacsoráztunk, ahol a szokásos sült bárány mellett megkóstolhattuk a folyóból kifogott halakat is. 

Berat

A Közép-Albániában fellelhető Berat, Albánia egyik legősibb települése és az ezer ablak városaként ismert. Gjirokastra mellett ez a másik albán város, amely felkerült az Unesco világörökségi listára. Beratnak is van modern és óvárosi része, melyen belül találjuk - az Osum folyó egyik oldalán a Gorica negyedet, míg a túlparton a Mangalem városrészt, illetve a felette magasodó várnegyedet. Érdekességképpen írom, hogy mindegyik városrész lakott, így maga a vár is. Mi a Gorica negyed egyik hagyományos lakóházában szálltunk meg, ahol nemcsak a helyiek vendégszeretét tapasztalhattuk meg, de finom tradicionális reggelit is kaptunk. Ráadásul a házigazda úrtól sok érdekességet megtudhattunk, mint azt is, hogy I. (Ahmet) Zogu albán király felesége a gyönyörű magyar Zseri grófnő, azaz Apponyi Geraldine volt. 

A város fő látványossága a vár, melyet kocsival és gyalog is elérhetünk, de utóbbihoz kell egy kis erőnlét, illetve kitartás, mert elég meredek, hosszú a felfelé vezető út. A várfalakon belül olyan látnivalókat tekinthetünk meg, mint a Vörös és Fehér Mecset, a Szentháromság templom vagy az Onufri Múzeum, amely bizánci ikongyűjteményéről híres. Viszont nemcsak történelmi látnivalókat, de a mindennapi életet is nyomon követhetjük itt, hiszen a 9,6 hektáros területű vár napjainkban is lakóövezet.

Berat szépsége megkérdőjelezhetetlen és nem véletlen az sem, hogy az albániai oszmán építészet egyik legjelentősebb városaként tartják számon. A város "ezer" ablakát legjobban az Ura e Varur új hídról tudjuk megcsodálni. Ide megéri este is eljönni és kivilágítva megnézni az épületeket. Illetve innen mintegy 5 perc sétára találjuk a 18. század végén épült Gorica kőhidat, amely népszerű látnivaló Beratban.

Ami a gasztronómiát illeti, a berati konyha egyedülálló az országban. Sok, hangulatos családi étterem közül válogathatunk, ahol megkóstolhatunk olyan helyi specialitásokat, mint a vienezi i Beratit vagy a Kabuni. Előbbi egy sajttal és dióval töltött steak, míg utóbbi egy fahéjas, mazsolás rizses desszert.

Tirana

A szép vidéki helyszínek után majdcsak utoljára hagytuk az albán fővárost, Tiranát. A központi szállásunkra megérkezni igazi kihívás volt, mert a közlekedés enyhén szólva káosz. Voltunk már jó pár balkáni fővárosban autóval, de Tiranában volt eddig a legnagyobb próbatétel a vezetés. Szóval a legjobb választás volt a központban lakást bérelni, mivel gyalogolva könnyen felfedezhettük a látnivalókat. S, hogy miket is néztünk meg, illetve hagytunk ki...Először ellátogattunk a Skanderbeg térre, ahol az Et’hem Bey-mecset, az Óratorony, a Kultúra Palota, a Nemzeti Történelmi Múzeum és maga Szkandér bég lovas szobra is áll.

Innen nem messze találjuk a Bunkart2 nevű múzeumot, amit mi végül nem néztünk meg. Mikor a közelében voltunk, akkor még zárva volt, mikor kinyitott, akkor meg már elfelejtettük. Mindez már a reptéren jutott eszembe. Mentségemre legyen szólva, nagyon intenzív volt ez az utazás és elég sok megpróbáltatás is akadt útközben. A lényeg, hogy szerintem érdemes megnézni a bunker múzeumot és ha harmadjára is visszatérek Tiranába, akkor biztosan nem hagyom ki én sem. Viszont meglátogattuk a tiranai várat, amely 2018 decembere óta egy felújított, modern várbelsővel (benne: éttermekkel, kávézókkal, szuvenírboltokkal) várja az ide látogatókat. Ha már itt járunk, akkor ajánlott Tirana betonpiramisát, illetve a Namazgah mecsetet is meglátogatni. A Piramis egyébként 1988-ban nyílt meg Enver Hoxha albán diktátor múzeumaként, de pár évvel később be is zárták. Ezután volt rádióállomás, éjszakai klub, konferenciahelyszín, majd NATO bázisként is üzemelt mielőtt romossá vált. Pár éve ezt is teljeskörűen felújították és ma már akár a tetejére is felmászhatunk, melyhez 113 lépcsőfokot kell megtennünk. A Namazgah mecset idén októberben nyílt meg a látogatók előtt és a Balkán legnagyobb mecsete lett. Az imahelytől nem messze áll a római katolikus hívek főtemploma a Szent Pál-székesegyház, melynek bejáratánál áll Teréz Anya szobra.

A város legnyüzsgőbb része a Blloku negyed, ahová Enver Hoxha diktatúrájára alatt csak politikai és katonai vezetők léphettek be. Ma már bárki felkeresheti az itt fellelhető menő klubokat, éttermeket, bárokat, kávézókat vagy akár Enver Hoxha egykori rezidenciáját is. Habár utóbbit csak kívülről tekinthetjük meg. A negyedben találunk még luxus butikokat és üzleteket, de street art alkotásokat is. Egyébiránt a város más részein is felfedezhetünk bőven színes épületeket, melyek Tirana egykori polgármesterének, illetve az albánok jelenlegi miniszterelnökének Edi Ramának köszönhető. Az eredetileg festőművész foglalkozású Edi Rama nemcsak színesebbé tette a betonépületekkel teli Tiranát, de rengeteg zöldterületet és parkot is létrehozott az albán fővárosban. A várostól délre fekszik a 289 hektáros Tirana Park (Parku i Madh), melynek területén egy mesterséges tó, templom, elnöki palota, továbbá állatkert és botanikus kert is található. Akinek még több ideje jut a fővárosra, az ellátogathat Tirana "Normafájára", nevezetesen a Dajti-hegyre, ahová függővasúttal (Dajti Ekspres) a legcélszerűbb elutazni.

Kruja

A fővárostól 40 kilométerre, ugyanakkor autóval 1-1,5 órára találjuk az albán nemzeti hős, Kasztrióta György, azaz Szkander bég szülővárosát. Kruja nemcsak szülőhelye, de főhadiszállása is volt Szkander bégnek. A krujai fellegvárat pedig ma is megtekinthetjük, amely az albánok egri vára. Tudniillik ahogy nálunk Egerben, úgy itt Krujában is sikerült a sokszoros török túlerővel szemben megvédeni a várat. S majdcsak Szkander bég halála után 10 évvel, negyedik ostromuk során került török kézre. A vár múzeumában sok érdekességet megtudhatunk Albánia történelméről és Szkander bégről, továbbá rábukkanhatunk magyar vonatkozású dolgokra is. 

A vár mellett népszerű látnivaló még a 450 éves bazársor. Jó száz évvel ezelőtt még 100-nál is több árus mindennapi használatra szánt termékeit lehetett itt beszerezni. Ma már az árusok száma megfogyatkozott és kizárólag a turistákra specializálódott ajándékok vásárolhatók meg. Találunk kézműves termékeket, de jelen vannak az ázsiai silányabb minőségű produktumok is. Számos étterem és kávézó is van az óvárosban, így éhen-szomjan sem maradunk.

Összegezve Albánia egy igen színes állama Európának, s a tengerpartjai mellett rengeteg gyönyörű egyéb látnivalót rejt. A kontinens egyik legszegényebb országában találkozhatunk szomorú sorsokkal, de a fejlődés és a turizmus is egyre inkább elterjedőben van. Azoknak ajánlom az ország meglátogatását, illetve felfedezését, akik kellően nyitottak és szeretik a balkáni hangulatot a furcsaságaival együtt.