Albánia, ahol két tenger találkozik
Miamitól Bora-Boráig
Albánia az utóbbi években eléggé felkapott desztináció lett, mint lehetséges nyaralóhely. S bár az ország 70 %-át hegyek borítják, azonban az sem elhanyagolható tény, hogy több, mint 360 km hosszú tengerparttal rendelkezik.
Míg északon a többnyire homokos Adriai-tenger, úgy délen már a főként kavicsos Jón-tenger mossa az albán partokat. Noha korábban már jártam az országban, még így is - már az első napokon értek meglepetések. Olyannyira sok élményt szereztünk a 8 nap alatt, hogy a beszámolót is két részre osztottam. Mutatom hát az első négy nap történéseit.
Az Albán-Riviéra
Durrës
Miután felvettük a bérautónkat a tiranai Teréz Anya repülőtéren, már robogtunk is az ország második legnépesebb városába. Nem volt kalandoktól mentes az érkezésünk. Belekeveredtünk egy jó kis dugóba, félrevitt minket a navigáció és mindezek tetejébe a szállást sem tudtuk elfoglalni. Mindez már este 6 óra tájt, sötétedéskor derült ki. Szóval a szállás- és parkolóhely keresés után már csak egy finom vacsorára és egy rövid korzózásra, azaz xhiro-ra maradt időnk.
A xhiro az albánok kötelező esti programja, amely az albán városokban és nagyobb falvakban is megfigyelhető főtereken, sétányokon lévő ide-oda sétálgatást jelenti. Miközben közösen fel-alá sétálnak, sztoriznak és megbeszélik a napi történéseket.
Albánia legnagyobb kikötő- és üdülővárosa 10 kilométer hosszú homokos tengerparttal, jó néhány étteremmel, kávézóval, szórakozóhellyel, valamint rengeteg szálláslehetőséggel várja a turistákat. Így a város leginkább a strandolásról és a szórakozásról híres. Durrës nagy előnye, hogy a fővárostól és a repülőtértől is könnyen megközelíthető, akár busszal is. Ráadásul a Magyarországról autóval ide utazóknak is ez a legközelebbi ismert albán üdülőhely. A nyáron igazán pezsgő, élettel teli várost szokták az albán Miamiként is nevezni. Ugyanakkor az ételek tekintetében inkább az olasz behatás figyelhető meg. Egyébiránt Durrësből komppal elérhető Olaszország, egész pontosan Bari. Bár mondjuk nem egy rövid utazás, mert a kompozás időtartama 10 óra.
Durrës nem mellesleg Albánia legrégebbi városa és 1912-ben innen indult útjára a függetlenségi mozgalom. Itt találjuk a Balkán-félsziget legnagyobb és Albánia egyetlen ismert amfiteátrumát, továbbá találkozhatunk római kori romokkal is. A Balkánra jellemző nagyvárosi utcaképek és a modern hotelek mellett pedig az egykori városfalból is láthatunk részleteket. Az amfiteátrum közelében áll a Nagymecset, illetve a mellette lévő főtéren a Városháza. Ha érdekel és szereted a történelmet, akkor érdemes a Régészeti múzeumot is felkeresned. Aki nyáron érkezik ide és a kevésbé nyüzsgő helyeket preferálja, annak a várostól északra lévő Kallmi beach vagy a délebbre fekvő Golem, illetve Qerret ajánlott.
Dhërmi
Albánia déli részén, Tiranától 200 kilométerre, már a Jón-tenger partján találjuk az elbűvölő Dhërmit. S mivel Durrës és Vlorë között autópálya van - amit nem mellesleg ingyenesen lehet használni - tehát "csak" a maradék 50 kilométert kell közúton megtenni a Llogara-hágón, ahol az Adria és a Jón-tenger összeér. Bár hozzá kell tennem, hogy az előbb említett A2 autópálya azért nem teljesen olyan, mint a nálunk közismert autópályák. Így találkozhatunk a sztrádán körforgalommal, de még traktorral vagy a sávokon átigyekvő emberekkel is.
Dhërmi óvárosa egyébként nem a parton, hanem attól 3 kilométerre a hegyekben rejtőzik, de a strand részét is Dhërminek, helyesebben mondva Dhërmi Beachnek hívják. A kavicsos partoknak köszönhetően a víz színe elképesztően gyönyörű. Nekünk a kedvenc albán tengerparti helyszínünk lett Dhërmi, illetve az itteni szállásunk. A trópusi hangulatú kertünk teraszáról a csodálatos színekben pompázó tengert csodálhattuk, míg a ház mögött a hegyek magasodtak. A főszezonban bizonyára nyüzsgőbb ez a strand is, de ősszel teljes nyugalmat élvezhettünk. Aki nyáron látogat ide, annak a különféle vízi sportok kipróbálására is lehetősége akad. Annál is inkább, mert a környék számos sziklákba vájt rejtett öblöt rejt. A közeli Gjipe strand noha autóval is elérhető, de a megközelítése nem olyan egyszerű, viszont éppen ezért az érintetlenebb strandok közé tartozik. A vízpartok mellett Dhërmi óvárosa is megér egy látogatást, ami igazán hangulatos a macskaköves utcáival, templomaival és a lakóházaival.
Saranda
Dhërmitől 70 kilométer szerpentines út megtétele után, majdnem két óra autózással értük el Sarandát. Mindezt kárpótolta a panoráma, ugyanis balról a hegyeket, jobbról a tengert csodálhattuk. Arról nem is beszélve, hogy itt már az évi napsütéses órák száma meghaladja a 2900-at. Így nem véletlenül hívják Sarandát Albánia legnaposabb városának. Már maga ez a tény is elég csábító, de a partmenti sétány éttermei és bárjai is vonzzák a turistákat.
Saranda egyébként régóta lakott település, az ókorban Onkhészmosz néven, a közeli Phoiniké városának kikötőjeként volt ismert. Sajnos a "90-es években kezdődő építkezési láz miatt az ókori építészeti emlékek szinte teljesen eltűntek. Úgyszólván a mai modern belvárosban főként a szórakozni és a kulináris élvezetekre vágyóknak akadnak látogatható helyek. Sarandából egyébiránt hajókirándulások is elérhetők, sőt még Korfura is könnyen átjuthatunk. A félórás hajózás kb. 10.000 ft, míg az egyórás hajózásért kb. 6000 ft-ot kell fizetni. Mi tavaly egész jól bejártuk a szigetet, melyről ITT írtam. Mindazonáltal a város külső részein és közelében akadnak kuturális és természeti látnivalók, mint a Negyven szent templomának romjai, a Lëkurësi vár, Phoiniké romvárosa, a Butrint Régészeti Park vagy a Kék szem forrás. A lëkurësi várnál gyönyörű kilátás fogad minket az amfiteátrumszerű Sarandai-öbölre, szóval a látogatást érdemes a naplemente környékére időzíteni. Az albán körutazásunk egyik legkülönlegesebb helye számomra a Kék szem forrás volt, melyről videót ITT nézhetsz meg.
Amit még fontos tudni Saranda kapcsán az az, hogy a parkolás még így az őszi időszakban is nagyon macerás. Mi nagyon nehezen találtunk parkolóhelyet. Ráadásul reggel egy büntetőcédula várt minket az autó szélvédőjén. Hozzáteszem semmilyen tábla nem tiltotta a parkolást. Ugyanakkor pozitív csalódás volt, hogy a kiszabott 8000 forintos bírságnak csak a felét kellett befizetni. Tudniillik, ha 15 napon belül rendezed a büntetést, akkor elengedik a felét.
Ksamil
Az albán Bora-Boraként is nevezett Ksamil a Butrint Nemzeti Parkban található és azúrkék színekben pompázó tenger, valamint fehér homokos partok jellemzik. Mindezek mellett a partja sekély és hangulatos bárok, éttermek, játék- és sportlétesítmények fogadják az ide látogatókat. A strandokról jól látszódnak a lakatlan Ksamili-szigetek, melyek az üdülőfaluról kapták a nevüket. A szigeteket úszva vagy csónakkal lehet megközelíteni.
Ksamil sok kis mesés öblöt rejt, ellenben emiatt a strandjai kicsik és keskenyek. S mivel az utóbbi években eléggé felkapták ezt az üdülőhelyet, így nyáron jellemző a zsúfoltság. Ksamil éjszakai élete is híres, szóval a kisgyerekes családoknak és a nyugalomra vágyóknak a főszezonban nem feltétlen ajánlott. Mindazonáltal október utolsó napjain, ahogy a képeken is látható meglehetősen békés és tömegektől mentes. Több gyerekes családdal is találkoztunk és a délutáni órákban még fürdeni is lehetett. Bár való igaz, hogy aki csak strandolni jönne Albániába, annak inkább a június-szeptember közötti időszak lesz a megfelelő. Pár kilométerre Ksamiltól vannak (még) kevésbé ismert helyek, mint a Pulebardha Beach vagy a Pasqyrave Beach.
A másik előnye az őszi utazásnak, hogy a szállásárak ilyenkor elég kedvezőek. Én 17.400 forintért foglaltam egy tengerre néző teraszos szobát egy központi, modern hotelben hármunknak, amelyben reggeli is benne volt. Az éttermek árfekvése változó, nyilván a tengerparon lévő elegáns éttermekben magasabb árakkal találkozhatunk. Viszont lehet találni tipikus, kockás terítős éttermeket is, amik nemcsak olcsóbbak, de autentikusabbak is. Így pl. grillezett polipot 4000 ft-ért ettünk.
Amikre még számítani lehet egy albán utazás kapcsán, azok a kóbor kutyák. Mi már jártunk sok olyan országban, ahol jellemző volt ez, de itt sajnos volt egy kellemetlen szituációm is velük. Bár szerencsére nem történt személyi sérülés. Sokan a szemetet szokták még megemlíteni negatívként Albánia kapcsán. A hulladékkezelés valóban nem annyira fejlett, mint nálunk, de én látom a fejlődést a hét évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Az albániai utazásunk egyébként nemcsak a tengerparti helyszínek felkeresésére korlátózodtak, így a következő bejegyzésben megmutatom még milyen szép és érdekes helyekre jutottunk el az országban, továbbá hozok még majd tippeket az országhoz.