Horvátország Dalmácia régiójában számos látnivalóval találkozhatunk. Itt találhatjuk Zadar, Split vagy Dubrovnik városát, de csodás nemzeti parkok is vannak, mint a Kornati Nemzeti Park vagy a Krka Nemzeti Park. S akkor még nem esett szó a sok-sok csodás szigetről, amikből szintén szép számmal akad a régióban.

Ráadásul a horvát lakott és lakatlan szigetek között fellelhetők magánszigetek is. Az egyik ilyen privát sziget Obonjan, ahova én most a Horvát Idegenforgalmi Hivatal támogatásával juthattam el, melynek keretében első alkalommal vehettem részt sajtóúton.

Šibenik

Mielőtt a szigetre utaztunk Šibeniket fedeztük fel. Az egész utazás úgy kezdődött, hogy egy hosszú pénteki munkanap után, 200 kilométert levezetve, az esti órákban értem el a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret. Végül másik három magyar utazóblogger társammal kb. 2 órás késéssel, de hajnal 1 órakor már Zadarban landoltunk, ahonnan egyórás autózást követően értük el Šibeniket. Bár négy évvel ezelőtt a családommal már jártam Észak-Dalmácában, de akkor Šibenik kimaradt, így alig vártam, hogy láthassam a várost. Már a hajnali órákban is tetszett a mediterrán közeg, ami a nappali órákban még inkább elvarázsolt. Bizonyára az előszezonnak is köszönhető, de nem voltak embertömegek a városban. Bár az is biztos, hogy Šibenik kevésbé felkapott, mint Zadar vagy Dubrovnik. 

Miután megreggeliztem és kicsit felfedeztem egyedül az óvárost, jöhetett az idegenvezetős városnézés. Ehhez egy helyi idegenvezetőt kaptunk, akivel bejártuk a fontos látnivalókat - már ami belefért az időnkbe. Rögtön először a parti sétányhoz mentünk, ahonnan szép panoráma tárult elénk. Ami az első érdekesség a várossal kapcsolatban az az, hogy nem tengerpartra, hanem a Šibenik-öbölbe - a Krka-folyó partjára épült. Az öbölből a Szent-Antal csatornán érhetjük el a tengert, ahol a város egyik Unesco Világörökségi helyszíne, a Szent Miklós tengeri erőd is áll, melyet egyelőre csak hajókiránduláson keresztül lehet meglátogatni. 

Šibenik óvárosa domboldalra épült, ugyanakkor nagyon kompakt, tehát gyalogosan könnyen bejárható. Számos vallási, kulturális és történelmi látványosságot megtekinthetünk és hangulatos éttermekbe, kávézókba is beülhetünk. Vannak szép zöldterületek és bájos utcarészletek. Itt található Horvátország második legrégebbi színháza, ahová mi is betekintést nyerhettünk. A Šibenik-i Színház épülete 1870-ben épült és az egyetlen színház az országban, amelynek megépítését nem a kormány, hanem a helyi polgárok támogatták. Sajnos az építmény több alkalommal felújításra szorult, ahogy a "90-es évek függetlenségi háborúja után is. 

Az óvárosra és az öbölre pazar kilátást nyújtó Szent Mihály erődbe is felmentünk. A 70 méter magasan fekvő erőd a város másik három erődjével (Szent Miklós erőd, Szent János erőd és Barone erőd) fontos védekező szerepet töltött be a törökök ellen. Aki mindhárom szárazföldi erődöt is megnézné, annak érdemes kombinált jegyet vásárolni 13 euróért. Tudniillik a Szent Mihály erődbe 11,5 euró a belépő, illetve a másik két erődöt (Szent János erőd és Barone erőd) is együttesen 11,5 euróért látogathatjuk meg. Innen a nem messze lévő Szent Lőrinc középkori mediterrán kertet kerestük fel. A gyönyörű udvar ma már egy kávézó része, így belépővel (3 euró) vagy fogyasztás ellenében látogathatjuk. 

Nem hagytuk ki a város egyik legfontosabb látnivalóját, a Szent Jakab katedrálist sem, amely Šibenik másik világörökségi helyszíne a Szent Miklós tengeri erőd mellett. A székesegyház építése a kései gótika jellegzetességei szerint, három szakaszban - kizárólag kövekkel történt. Azaz a templom egyetlen téglát vagy faanyagot sem tartalmaz. A belépő 5 euró, mellyel a közeli Civitas Sacra interaktív múzeum is meglátogatható. A katedrális a Trónok harcában is feltűnt, ugyanis Šibenik képviselte az 5. évadban szereplő Bravoos városát. Az óvárosban sétálgatva felfigyeltünk egy érdekességre, amely mint megtudtuk egy 16.századi kisállat itató. A köven olvasható "Amor De Cani" felirat is azt jelenti, hogy a kutyák szeretetéért. Máskülönben a kőedények manapság is jó célt szolgálnak a szomjazó kutyák és macskák számára. S bár lehetett volna még mit nézni a városban, nekünk a kikötőbe kellett menni, hogy elérjük az utazásunk fő célpontját.

A kikötő az óvároshoz közel fekszik és innen tudunk hajókirándulásokra, illetve szigetlátogatásokra menni. Nem mellesleg Šibenik kikötője az egyik legrégebbi és legjobban védett kikötője az Adriának. Az általunk felkeresett Obonjan sziget nagyobb, de lassabb hajóval mintegy 45-60 perc alatt, illetve gyorshajóval 15 perc alatt érhető el. Mi az utóbbival közelítettük meg és szereztünk kalandos élményeket. Az elején az öbölbön és a Szent-Antal csatornán még nyugodtan tudtunk nézelődni, majd kiérve a tengerre a kapitány nagyobb sebességre kapcsolt. Mondhatom már emiatt az élmény miatt is megérte a szigetre látogatnom. A visszaút pedig igencsak emlékezetes lett, erről csináltam egy videót is, melyett ITT tudsz megtekinteni. 

Obonjan sziget

A magánkézben lévő szigetről annyit kell tudni, hogy 136 hektáros és többnyire lakatlan szigetek veszik körül. A szárazföld mintegy 5 kilométerre található. Aki az autós utazást preferálja, annak a gépjárművet Šibenik városi parkolójában kell hagyni. A szigeten van vadregényes és kiépített part is napernyőkkel, napozóágyakkal és egy hangulatos bárral. Étkezni a sziget éttermében, illetve a főszezonban a pizzériában és hamburgerezőben is lehet. Ezenkívül egy kis bolt is üzemel, ahol sós és édes rágcsálnivalókat, üdítőket, alkoholos italokat vagy a fürdőzéshez, napozáshoz használatos termékeket szerezhetjük be. Az étteremnél is van egy bár, illetve egy tengervízzel feltöltött medence baldachinos napozóágyakkal. Egyszóval minden adott a pihenésre, lazításra.

Obonjan egyébként különböző vízi sportlehetőségeket is kínál felár ellenében. Továbbá tudunk hajókat bérelni, illetve hajókirándulásokon résztvenni. A tengerparton jógázhatunk és akár filmeket vagy sporteseményeket is nézhetünk kivetítőn. A szigeten kétféle szállásforma van: bungaló és sátor. A normál sátor mellett vannak glamping sátrak, melyek mindennel felszereltek. Én is egy ilyen luxussátrat próbálhattam ki, melyben franciaágy, szekrények, saját fürdőszoba, klíma, hűtő és szúnyogháló is van. Sőt, a hozzátartozó teraszról elképesztő panoráma nyílt a tengerre.

Érdekességképpen írom, hogy a szigetet korábban kígyósziget néven ismerték. Ma már szerencsére nem kell tartani tőlük, ugyanis a pikkelyes hüllőket mongúzok behozatalával kiírtották. Én csak fekete csigákkal futottam össze az utolsó itt töltött esős esténk követően. Amúgy mielőtt magánkézbe került a sziget a cserkészek vették birtokba és az elmúlt években pedig több alkalommal rendeztek itt zenei fesztiválokat. Idén augusztusban is itt kerül megrendezésre a The Island Festival. A sziget több épületén megfigyelhetők street art alkotások. Továbbá fontos kiemelnem, hogy a szigeten elsősegélyt is tudnak nyújtani az arra rászorulóknak. A sziget amúgy dimbes-dombos, így nagyon jól kitalálták azt, hogy a csomagokat be-és kicheckoláskor sem kell magunkkal cipelnünk. A személyzet külön, erre a célra használt autóval oldja ezt meg. 

Prvić sziget

A lakatlan szigetek mellett van pár lakott sziget is Obonjan közelében, melyeket meglátogathatunk. Mi Prvić szigetére hajóztunk el, pont arra, amelyikre már a családommal is eljutottam korábban. A mindössze 2,4 km² területű szigeten két település osztozik: Prvić Šepurine és Prvić Luka, melyeket gyalogosan könnyen bejárhatunk. Annál is inkább, mert autósforgalom ezen a szigeten sincs. Járművekkel csak a helyi tűzoltóság rendelkezik. Igazi autentikus és kevésbé ismert szigetről van szó, ahol a több száz éves kőházak lakói főként  halászattal, borászattal és olívatermeléssel foglalkoznak. Kis boltok, tengerrre néző bárok és családi éttermek vannak a szigeten. A kisgyerekeseknek jó hír, hogy játszótér is fellehető mindkét településen. Illetve ami még van, az a nyugalom, ami az egész szigetet átlengi. Mi Prvić Luka kikötőjébe érkeztünk, ahol megtalálható egy múzeum is, amely az ismert Faust Vrančićnak és munkásságának állít emléket. Az ejtőernyő és felvonó feltalálója ugyanis sok időt töltött gyermekkorában a szigeten és itt is nyugszik örök nyugalomban. A múzeumban számos makettet is láthatunk, melyeket Vrančić tervrajzai alapján készítettek el. Sőt, még magyar szavakkal és szövegekkel is találkozhatunk a helyszínen, mivel a lexikográfiával is foglalkozó Vrančić kiadott egy 6000 szavas ötnyelvű (latin, olasz, német, horvát és magyar) szótárat.

Mindent összegezve nagyon jól éreztem magam és újra bebizonyosodott számomra, hogy miért is szeretik sokan Horvátországot. Illetve az is, hogy egy kis békés megyei városból, anyaként, munka mellett sem akadály egy hivatalos sajtóúton való részvétel, ami nekem igazán nagy kilépés volt a komfortzónámból.