Nápoly, ahol bármi megtörténhet
Mintegy 3000 éves történelmi múlt, szűk utcák, káosz, pizza, Maradona-kultusz - csak egy pár dolog, ami jellemzi Nápolyt, Dél-Olaszország "fővárosát". Egy biztos, hogy Nápoly nem az a hely, ahol unatkozni fogsz.
Kevés olyan látogató van, aki közömbösen érez Nápoly iránt. Sokan lesokkolódnak és nagyon megutálják a várost, ugyanakkor jó páran beleszeretnek. A benyomáshoz hozzátesznek a helyiek is, akik nemcsak vallásosak és fociőrültek, de rendkívül babonásak és közvetlenek is.
Kezdésként annyit elárulok, hogy Nápoly nekem már a sokadik olasz város, ahol megfordulhattam, szóval van viszonyítási alapom. Illetve jó pár olyan országban is jártam már, ahol kultúrsokkban volt részem. Pl. Nepálba egyedül utaztam el. Mindezt azért írom le, mert szerintem nagyon nem mindegy, hogy mikor látogatjuk meg Nápolyt. Ha korábban nem jártál Ázsiában, Afrikában vagy akár a Balkánon, akkor valóban sokkolóan hathatnak a város egyes részei. Továbbá sok mindenkire az is frusztrálóan hat, hogy Európa egyik legveszélyesebb városaként ismert Nápoly. Vannak olyan negyedek, amelyek nem is igazán ajánlottak látogatásra, mivel nem biztonságosak a turisták számára. Tehát a szállásválasztásnál is fontos, hogy körültekintőek legyünk, pl. a külvárosi részek nem javasoltak. Mindemellett az esti órákban sem mindegy merre mászkálunk. Egyébként az elmúlt években sokat változott Nápoly, amit jól mutat az is, hogy mi abban a Spanyol negyedben szálltunk meg, amely korábban a bűnözés melegágya volt.
A Quartieri Spagnoli avagy a Spanyol negyed a történelmi Nápoly része, ami rendkívül mozgalmas, színes és autentikus. A nevét a 16. században itt "vendégeskedő" spanyol katonák után kapta. A szűk sikátorokban a falfestmények mellett oltárok és hangulatos éttermek, illetve bárok is vannak. A legtöbb street art alkotás Diego Maradonának állít emléket, sőt van egy egész utcasarok, ahol mindenféle szuvenír van a híres focista képével. Bár igazság szerint városszerte lehet venni ilyen tárgyakat. Az argentín ikon egyébiránt 1984-1991 között élt a városban és még most is imádják a helyiek. Ugyanakkor a negyedben találunk falfestményeket Nápoly híres szülöttjeiről is, így az olaszok legnépszerűbb komikusáról, Totóról és Carlo Pedersoliról, azaz Bud Spencerről is. Van amelyik étterem falán pedig Sophia Loren köszön vissza ránk, aki ugyan Rómában született, de Nápolyban nőtt fel. A negyedben találjuk a Bar Mastracchiót is, ahol megkóstolhatjuk a meleg-hideg kávét, ami isteni finom. Mondom ezt úgy, hogy nem kávézom. Mellesleg aki szereti az erős kávét, az majdcsak minden kávézóban jól jár. A város ezen része amúgy tipikusan olyan hely, ahol nem a látnivalókon, hanem a történéseken van a hangsúly. Beleláthatunk a helyiek hétköznapjaiba és nem mindennapi élményekkel gazdagodhatunk. Láthatunk hevesen magyarázó néniket, bukósisak nélkül motorral száguldozó gyerekeket és megállapíthatjuk, hogy a nápolyiak szeretik a melegítőt. Nekem a legkedvesebb élményem az volt, mikor az egyik bár teraszán ücsörögve megfigyelhettük, hogy a felszolgálók megkapják az emeletről vödörrel leküldött vacsorát, amit meg is osztottak velünk ( erről videót ITT találsz). Mellesleg volt, aki ezzel a módszerrel vásárolt be a földszinti boltból. :)
A Spanyol negyed közvetlen szomszédságában van a Via Toledo, amely Nápoly legforgalmasabb bevásárlóutcája. A két rész között mondhatni elég nagy a kontraszt. Itt találjuk a világ egyik legszebb metrómegállóját, a milánói mintára épült Galleria Umbertót és az utca végső pontján a Piazza del Plebiscitót, ahol a Palazzo Reale, vagyis a nápolyi királyi palota is áll. Ha pedig tovább megyünk, akkor megtekinthetjük a Nápolyi-öbölt. Bár az öbölre a legjobb kilátás nem itt, hanem a Vomero-dombon álló Sant'Elmo erődből van. A feljutás történhet gyalogosan és felvonóval is, de én az előbbit nem annyira ajánlom, mert rengeteget kell lépcsőzni, ami az egésznapos séta mellett nem feltétlen kellemes. Szóval legközelebb megondolnám, hogy bevállalom-e. :D Az egyetlen hatágú csillag formájú kastélyba a belépő 5 euró és a tetőteraszáról 360 fokos panoráma nyílik a Nápolyi-öböl mellett a városra, a Certosa di San Martino kolostorra és tiszta idő esetén a Vezúvra is. Utóbbi nekünk most sajnos nem jött össze. A városban hasonló látnivaló még a Tojásvár (Castel dell’Ovo), az Új vár (Castel Nuovo) és a Capodimonte-palota.
Nápoly óvárosa a Centro Storico, amely az Unesco Világörökség része és Európában a legnagyobb történelmi központ. Nagyon sok érdekességet rejt, így látogathatunk templomokat, múzeumokat, föld alatti világot, valamint nézhetünk görög-római maradványokat. Olyan nevezetességek is vannak itt, mint a Nápolyi dóm, azaz a Santa Maria Assunta-katedrális vagy a Sansevero-kápolna. Mi a Gesú Nuovót és a vele átellenben lévő Santa Chiara egyházi komplexumot kerestük fel. Az előbbi egykoron Sansevero palota volt, s csak később a jezsuiták által alakult templommá. A kívülről kicsit sem templomra emlékeztető épület belülről elképesztően szép és ingyenesesn látogatható. A közelben álló Santa Chiara kolostor templomját is érdemes megnézni, ahová szintén ingyenesen léphetünk be. A templom mögött találjuk a komplexum legnagyobb látványosságát a Maiolica kolostort, melyet 7 euróért nézhetünk meg. A majolika csempékkel díszített oszlopok és padok, valamint a citrom- és mandarinfák üde színfoltjai a városnak. Láthatunk még itt csodás freskókat és régészeti emlékeket is. Az óváros egyik leghíresebb utcája a Via dei Tribunali, ahol vásárolhatunk, ehetünk, ihatunk és persze nézelődhetünk. Az utcából nyílik a Via San Gregorio Armeno, ahol az ismert betlehemeket tekinthetjük meg, illetve egyéb szuvenírt is beszerehetünk. Nápoly kulcsfigurája Pulcinella, ezáltal vehetünk is a közkedvelt jelmezesről készített emléktárgyakat, sőt olykor találkozhatunk is Nápoly utcáin egy-egy Pulcinellába öltözött emberrel. Az óvárosban találjuk Pulcinella mellszobrát is, melynek az orrát megsimogatva szerencsénk lesz. Ebben és sok más babonában is szentül hisznek a nápolyiak. Mi több, van egy talizmán is, amellyel biztosan minden Nápolyba látogató találkozni fog. A piros paprikára emlékeztető szarv megvédi a viselőjét a rossztól és legfőképp az irigységtől. Fontos, hogy kézzel készített legyen és ne magadd vásárold, hanem ajándékba kapd, mert állítólag csak így van hatása. Az óvárosból sem hiányozhat Maradona, s bár más úti beszámolókban nem olvastam róla és nem is volt célunk felkeresni, de véletlen megtaláltuk a helyi "piroslámpás" negyedet, ami kicsit sem hasonlított az amszterdamihoz.
A dél-olasz fővárosba látogatva kihagyhatatlan program a pizza kóstolás, ugyanis Nápoly a pizza hazája. Sokféle teória van, hogy mikor és hol is készült el az első pizza. Van aki a Brandi Pizzériát, van aki az Antica Pizzeria Port’Albát tartja Nápoly legrégebbi pizzériájának. S arról is sok vita folyik, hogy hol van a legfinomabb pizza a városban. E tekintetben nagyon közkedvelt az Antica Pizzeria Da Michele, melyet az Ízek, imák, szerelmek c. film tett népszerűvé. Emellett felkapott a Gino e Toto Sorbillo vagy a Starita is, de még sok helyet fel lehetne sorolni. Amit jó tudni, hogy a sokak által ismert és kedvelt pizzériák, valamint éttermek (pl. Trattoria de Nennella) előtt majdcsak mindig sorállás van. Nekünk nem volt kedvünk várakozni az utcán, így végül kevésbé látogatott, de szimpatikusnak tűnő pizzériákban és éttermekben teszteltük a pizzát. Továbbá a pizza mellett érdemes a többi helyi finomságot, mint a babát, a cuoppót vagy a pizza frittát is megkóstolni. Ezekről és további étel tippekről ITT láthatsz videót, valamint a videó leírásban olvashatsz is róluk.
Nápoly kikötője a Molo Beverello ugyan nem egy szép látnivaló, de innen eljuthatunk hajóval gyönyörű szigetekre, illetve az Amalfi-partra is. Továbbá a repülőtérről induló Alibusnak is itt van a végállomása, illetve indulóhelye. Mi is elhajóztunk az egyik nap egy kevésbé ismert szigetre, melyről a következő beszámolóban mesélek. Nápolyról pedig azt a következtetést vonom le, hogy bár az idő nem mindig volt kegyes hozzánk és jó párszor eláztunk, illetve valóban vannak kevésbé vonzó részei - nekem mégis tetszett és ez is egy olyan hely lett, ahová lesz még miért visszalátogatnunk.