Szinte minden évszakban kedvelt úti cél a Magas-Tátra, amely Szlovákia északi és Lengyelország déli határán található. A térség autóval könnyen megközelíthető Magyarországról, valamint nagy valószínűséggel havat is láthatunk januárban.

Pont ezen okokból utaztunk mi is a térségbe, egész pontosan a gorálok lakta Ždiar faluba. Így nemcsak a gyönyörű téli tájhoz volt szerencsénk, de mindezt nyugodt és családias miliőben élvezhettük.

Ždiar a Bélai-havasok lábánal fekvő, mindössze 1300 lakosú község - a lengyel határ közelében. A lakosainak túlnyomó része gorálnak vallja magát. A gorálok vagy más néven gurálok hegyvidéki emberek és főként Lengyelország területén élnek. Amit még tudni kell róluk az az, hogy egy jellegzetes kevert lengyel-szlovák nyelvet beszélnek és sajátos népszokásaik, népviseletük van. Ehhez szorosan kapcsolódik a fafaragás, amelyben kiemelkedőek és a különleges házaikat is ennek köszönhetik. Amúgy a helyiek a népviseletet márcsak ünnepnapokon hordják, de az étteremekben a felszolgálókon még szemrevételezhetjük a díszes öltözetet, a falakon pedig az alkotásaikat. Az egyre inkább fellendülő turizmusnak tudható be az, hogy Ždiarban is jelen vannak már újabb, modernebb épületek, de szerencsére megmaradtak a falura jellemző színes faházak. Így meg lehet szállni hotelben, de hagyományos lakóházban is, akár családnál - ahogy mi is tettük. Mellesleg a turizmus megjelenése az 1930-as években kezdődött meg itt Karol Plicka az ’A föld énekel’ című filmje hatására, majd a rendszerváltást követően indult be igazán. Ekkor jelentek meg a síközpontok is, amelyek még inkább vonzották az aktív pihenést kedvelőket. Én először a 2000-es években - még tiniként jártam Ždiarban és nagyon jó emlékeim voltak a faluról. 

Ždiarban túlnyomórészt kisebb, családias vendéglők dominálnak, ahol megkósolthatjuk a helyi konyha remekeit. A szlovák konyhára jellemző juhtúrós galuska szalonnával éppúgy jelen van, mint a kapustnica, azaz a lengyel káposztaleves vagy a cseh guláš knédlivel. Sőt, még lángost is láttam az egyik hüttében, bár azt nem teszteltem. Viszont a szarlotkát megkóstoltam, ami a lengyel almás pitét jelöli és nagyon ízletes. Egyébként a kisebb vendéglátóhelyeken ajánlott az asztalfoglalás a későbbi órákra, mert könnyen előfordulhat, hogy teltházasak. Napközben nem szükséges, mivel a legtöbben a sípályákon vannak, melyen főként a kezdőknek alkalmasak.

Plusz tipp: Ždiar közelében, a Pieniny Nemzeti Park fenyveseinek szívében található a Bachledka lombkoronasétány, melyet érdemes lehet megnézni a környéken járva.

Zakopane innen 35 kilométerre található, mely időben kb. 50 perc. Útközben gyönyörű panorámában lehet részünk és további gorál településeket is csodálhatunk útközben, mint pl. Javorina. Itt található festői környezetben a Szent Anna fatemplom, melyet Christian Hohenlohe herceg építtetett 1903 augusztusában. A templom melletti temetőben láthatjuk is a kriptát, melyben a herceg és felesége nyugszik. A templomba nem lehetett most bemenni, de azért bekukkantottam a rácson keresztül és gyönyörű belső fogadott.

Az egyik legismertebb gorál város Zakopane, amely az elmúlt években eléggé felkapott lett a magyarok körében, pláne a karácsony időszakban. Mi általában nem is szoktunk olyan helyekre utazni, amik túlzottan turistásak, de Zakopanéba mégis elnéztünk. Én már harmadik alkalommal jártam a városban és megállapítottam, hogy a hó hiányának ellenére is szép. Ezt megelőzően 2017-ben voltam itt, s akkor felkerestem a főbb látnivalókat. Most főként a sétálóutcán, azaz a Krupówkin nézelődtünk. Megtekintettük a piacot, megebédeltünk egy tradicionális étteremben, vettünk finom tejkaramellákat és a grillezett oscypek lekvárral sem maradt el. Zakopanéban a sok étterem és bolt mellett számos múzeum, illetve programlehetőség van. A Snowlandia, ahol többek között a hólabirintus is található időjárástól függően nyit és jelenleg is épül. A becslések szerint idén január 20-a után fog kinyitni. Zakopánéban találunk szép templomokat is, melyek közül nekem a Miasszonyunk-templom a kedvencem. A város fő nevezetessége a Gubalówka, melyet a piac végéből érhetünk el - ahol emlékszem nyolc éve is hatalmas sor volt. Szóval, aki felvonóval szeretne felmenni, annak érdemes elővételben megvenni a jegyet. Mint minden népszerű helyen, itt is jobb, ha a korai órákban megyünk a látványosságokhoz, így a közeli Gáspár-csúcshoz is. 

Amit még megnéztünk, az a Jégtemplom, amely a szlovákiai Tarajkán található szezonális látnivaló. Már 12 éve készítik el minden téli szezonban, most a 225 tonna jégből a Wawel-székesegyházzal és Szt. Adalbert templommal II. János Pál pápa emlékének tisztelegnek. Mindkét épület eredetileg Krakkóban áll és szorosan kapcsolódik II. János Pál pápához. A jégtemplomot a Magas-Tátra legrégebbi településéről, Ótátrafüredről lehet megközelíteni gyalogosan vagy felvonóval, melyről videót ITT nézhetsz árakkal.