Manapság nehéz olyan helyre bukkanni, amely egyedülálló, különleges, ugyanakkor nem köszön vissza az interneten. Én találtam egy ilyen térséget és nem sokat gondolkoztam, hogy családosan elutazzak oda. Így a következő beszámolóm a varázslatos Naxçıvanból jön, amelyről minden bizonnyal még nem hallottál.

Az azerbajdzsáni utunk tervezésénél fontosnak tartottam, hogy Bakun kívülre, a vidéki Azerbajdzsánba is elutazzunk. Ez a terv olyan jól sikerült, hogy a fővárostól 600 kilométerre fekvő  Naxçıvani Autonóm Köztársaságot látogattuk meg. 

Qarabağlar csodája

A hely egyik különlegességét adja, hogy Naxçıvan Azerbajdzsán félmilliós népességű exklávéja. Ez azt jelenti, hogy Azerbajdzsánhoz tartozik, de területileg külön áll tőle. Így északról és keletről Örményország, délről és nyugatról Irán, északnyugatról pedig Törökország határolja. Egykoron Örményország része volt Naxçıvan, így a neve is örmény eredetű, mely azt jelenti, hogy az alászállás helye. Ez arra utal, hogy a Bibliából ismert Noé, a bárkájával a szomszédos Ararát-hegyen feneklett meg. Mellesleg mindig sokan versengtek a területért, így a későbbiekben Naxçıvan Iránhoz és Oroszországhoz is tartozott, mielőtt Azerbajdzsán birtoka lett. A főváros szintén Naxçıvan névre hallgat és közel százezren lakják. 

Az Ararát-hegy vonulatait fentről is csodálhattuk

Már mindezeket olvasva is felkeltheti az ember figyelmét ez a sajátos desztináció, hát még, ha a látnivalókat megismerjük. Bakuból a helyi légitársaság menetrendszerinti járatával jutottunk el Naxçıvanba, ahol már a repülőtér is nagyon egyedi. Leszállva a gépről és a csomagunkat felkapva még ki se jöttünk a repülőtérről, mikor egy (sofőr) bácsi egyből odajött hozzánk. Így taxit keresni sem kellett. Nem volt nehéz észlelni, hogy nem vagyunk azeriek, mert a ruházatunk igen csak eltért a helyiekétől.

A hotel udvara

Már Bakuban is észrevettük hogy milyen sötét színekbe és főként feketébe öltöznek az emberek, de itt pláne ez a trend volt megfigyelhető. A bácsi természetesen nem volt hivatalos sofőr és az autója sem volt bizalomgerjesztő, mindazonáltal kedves volt és a megérzésem is azt súgta, hogy menjünk el vele. Végül ezt nem is bántuk meg, orosz nyelven még egy rövid városbemutatást is kaptunk, mielőtt a szállásunkhoz szállított minket. A repülőtérről a fővárosba egy rendkívül jó út vezet, ami mentén pompás, új épületek díszelegnek. Ahogy már Bakuban  megszokhattuk, az utakat és a járdákat itt is folyamatosan takarítják.

A főutak mentén vadiúj épületek vannak

A tömegturizmus itt egyáltalán nincs jelen, ezért is volt számomra nagyon csábító a hely. Ez azonban azzal jár, hogy angolul egyáltalán nem beszélnek. Még a jobb hotelekben is keresni kell az embert, aki tud pár szót angolul. Azonban, aki oroszul vagy törökül beszél, annak nyert ügye van. Ezzel szemben a nevezetességek látogatása ingyenes és sehol nem kell turistacsoprotokra számítani. A turizmus népszerűsítése egyébiránt folyik az autonóm köztársaságban, pl. a buszmegállókon is hirdetik a gyönyörűen felújított látványosságokat.

A helyi látnivalók népszerűsítése

A helyiek mellesleg országszerte érdeklődők voltak irányunkban. Arra a kérdésre, hogy honnan jöttünk, egy idő után nem is a Hungaryt mondtuk, hanem, hogy "Magyarisztán". Ezt ugyanis egyből megértették és mindig szélesen mosolyogtak rá. Bár magyarok nem igen járnak erre, de egy bizonyos magyar termékkel, nemcsak Bakuban, de itt Naxçıvanban is több helyen találkoztunk. Mit gondolsz melyik magyar márka az, amelyik a leginkább képviselteti magát Azerbajdzsánban?!

Magyar energiaital Naxçıvanban

A főváros, Naxçıvan leginkább a mauzóleumairól ismert, mely köszönhető a Naxçıvan Építészeti Iskolának is. A középkori építészeti iskola számos remekét csodálhatjuk meg a fővárosban. A helyi építészet egyébként az iráni Maragheh város építészeti stlíusára hasonlít nagyon, így nem meglepők a perzsa feliratok. Amúgy mauzóleumot nemcsak gyönyörű parkokban, de akár eldugva az épületek között is felfedezhetünk. Utóbbira példa a Yusif ibn Kuseyir mauzóleuma, amely a lakóházak között helyezkedik el. 

Yusif ibn Kuseyir mauzóleuma

Megfigyelhető, hogy a mauzóleumok közelében általában mecsetet, illetve medreszét (iskolát) is építettek, így képezve vallási- és oktatási komplexumot. Sajnos napjainkra ezek nem mindenhol maradtak meg, így pl. a Momine Khatun mauzóleuma is már csak önmagában áll. A történészek szerint a mauzóleumban temették el Shamsaddin Eldanizt, Atabaylar állam uralkodóját, feleségét, Momine Khatunt és fiát, Mahammad Jahan Pahlavant. Sajnálatos módon később kifosztották és elrabolták a csontokat. Az épületen virágos motívumok jelennek meg, melyekben Allah neve is olvasható. A műemlék egyébként a Naxçıvan Építészeti Iskola egyik leghíresebb alkotása. Közvetlenül a mauzóleum mellett találunk egy szabadtéri múzeumot is, amely bemutatja az összes ősi tárgyat, szobrot és szentírást a különböző időszakokból, amelyeket Naxçıvanban fedeztek fel.

Momine Khatun mauzóleuma

Szintén lenyűgöző, de nem túl régi emlékmű a városban Huseyn Javid mauzóleuma, amely egy azerbajdzsáni író és költőnek állít emléket. Már messziről ki lehet szúrni a fehéren vakító síremléket, amely a többi mauzóleummal megegyezően ugyancsak szép állapotban van.

Huseyn Javid mauzóleuma

A főváros a mauzóleumai mellett mecseteket és várat is rejt. A főmecset, a Juma azaz, Péntek mecset már a színes külsejével is felhívja magára a figyelmet. Az 1187-ben épült és évszázadok során számos építészeti változáson átesett mecsetet káprázatos iszlám és arab díszítések ékesítik. Az építmény egyébiránt nagy területen fekszik, így külön imatermek vannak a férfiak és a nők számára is.

Juma mecset

A város szépen újjáépített vára, a Naxçıvanqala vagy más néven Yezidabad qalası, melyet mi is meglátogattunk. A várnak nemcsak védekező célja volt, hanem a korai városi kultúra szerves elemévé is vált Naxçıvanban. Bár a háborúk során teljesen megsemmisült, de 2010-ben elkezdték újra felépíteni, így mi már teljes pompájában csodálhattuk meg az egykoron 7. században épített erődöt. A várfalak mögött egy nagy tágas kertet találunk, melynek a közepén egy látványos múzeum áll. 

Naxçıvanqala

A vár mellett a leghíresebb mauzóleumot találjuk, amely alatt állítólag a Bibliából ismert Noé sírhelye van. Az eredetileg 8. században épült mauzóleum helyére 2006-ban építették meg a jelenlegi díszes emlékművet. Innen nemcsak a kilátás pazar, de megfigyelhetjük a közeli Iránt is. 

Noé mauzóleuma

A mauzóleum szomszédságában egy épülő mecsetet is megtekinthettünk, mely hatalmas méretekkel rendelkezik. Már emiatt visszajönnék, hogy belülről is megnézzem, mert biztos ragyogó lesz. 

Épülő mecset a fővárosban

Autót bérelve a fővároson kívül is barangoltunk, ahol már kézzelfoghatóbb a szegénység is. Az új és díszes, fővárosi épületeket felváltják a falusi szegényes lakóházak, melyeket olykor betonfalakkal el is takarnak. Mindezek ellenére a vidéki látványosságok szintén nagyon szépen felújítottak. Nagyon kettős érzése lehet itt járva az embernek. Én mindenképp meg szerettem volna nézni a Qarabağlar Türbəsit, amely egy különleges építményegyüttest takar, s mely a címlapfotón látható egészében. A komplexumban van egy gyönyörű kék színekben pompázó mauzóleum, illetve egy medresze, amely ma már múzeumként működik. A helyi segítőnknek hála a mauzóleumba és a múzeumba is be tudtunk menni. A múzeumban a régi használati tárgyak mellett a 14. században épült mauzóleumról is tudtunk meg információkat, így pl. az erdeti állapotáról is vannak fényképek. Ahogy Bakuban, úgy az itteni múzeumokból sem hiányozhatott az egykori és a jelenlegi elnök fényképe. Amúgy az épületből még a minaret tetejére is felmehettünk. Nem mondom, hogy egyszerű volt a szűk toronyban, gyerekkel közlekedni, de megoldottuk. Itt a lélegzetelállító panoráma mellett felülről is megcsodálhattuk az egyedi síremléket.

Qarabağlar Türbəsi felülről

Ahogy Bakuban, úgy itt az autonóm köztársaságban is fokozott volt a rendőrök jelenléte. Szinte minden településen és településen kívül is láttunk egyenruhást. A közlekedésből természetesen nem hiányozhattak az orosz gépjármű csodák, a Ladák, illetve a tehenek sem. Továbbá Naxçıvan szimbóluma, az İlandağ-hegy is gyakorta megjelent a látómezőnkben. A 2415 méter magas hegyet már egyébként a repülőgép leszállásakor is kiszúrtam, annyira fenséges.

Háttérben Naxçıvan szimbóluma, az İlandağ-hegy

Ha még nem volt sok a mauzóleumokból, akkor még egy utolsót mutatok, amit megnéztünk. Ez volt az iráni határ mellett fekvő Gülüstan türbəsi, amely a háttérben magasodó hegyeknek köszönhetően ugyancsak meseszép látványt nyújt. Ennek a mauzóleumnak a legfőbb érdekessége a többi itteni síremlékhez képest, hogy a sírboltozat a földfelszínen található, nem a föld alatt. Egy hölgy kedvesen meg is mutatta nekünk belülről a sírhelyet.

Gülüstan türbəsi

Ezután a legnagyobb élményem következett Naxçıvanban. Utunkat Əlincə faluja felé vettük, ami a hegyen lévő erődjéről híres. Az Əlincə qalası a 14. században épült az Alinja-hegy tetején. Mondanom sem kell, aki megmássza a több, mint 1500-2000 lépcsőt, annak festői kilátásban lesz része.

Əlincə qalası meghódítása közben

Miután autóval megérkeztünk és megláttam milyen magasra is kell felmászni, nem voltam biztos benne, hogy fel fogok jutni. A kitartásomnak és az elszántságomnak köszönhetően azonban megcsináltam, ami miatt különösen büszke voltam magamra. A Qarabağlar minaretjének megmászása ezután semmiségnek tűnt. Bár meg-megálltam pihenni felfelé, mégis sietve igyekeztem meghódítani a csúcsot, mert a férjem és kisfiunk a kocsiban vártak addig. 

Əlincə qalası várfalai végre feltűntek

Miután elértem a várfalakat, már tudtam, hogy nem sok van hátra. Bár sok esetben a vége a legnehezebb a kihívásoknak, de engem ez se tartott vissza. Így végig lépcsőztem ezt a kicsit sem könnyű utat, s jutalmul fantasztikus élményt élhettem át a magasban. Leírni nem tudom az ott átélteket, de az biztos, hogy az eddigi utazásaim egyik legmeghatározób élménye volt számomra.

A csúcson

Az erődből lejutás mondhatom sokkal-sokkal gyorsabban ment és boldogan konstatáltam, hogy a fiúk is megvannak. Míg ők a kocsiban játszottak, én a legnagyobb naxçıvani élményemet éltem át. Ha pedig Anya boldog, akkor mindenki boldog.