Neked mi jut eszedbe Azerbajdzsánról? Bizonyára Baku, a főváros, illetve az ott megrendezésre kerülő Euróvíziós Dalfesztivál, esetleg a Forma 1. Azonban az ország Bakun kívül is számos érdekességet tartogat. Mi több, olyan történelmi, természeti és vallási látványosságokat rejt, ami kevés országban van.  

Azerbajdzsánnak nemcsak a történelme igen változatos, de a domborzata, így az éghajlata is. Utóbbi olyannyira, hogy az ország északi és nyugati részében fekvő Kaukázusban akár nyáron is fagyhat, míg a Kaszpi-tenger mentén, pl. a fővárosban félszáraz mérsékelt az éghajlat. Bár Bakut a szelek városának hívják, nekünk e tekintetben szerencsénk volt, így nem volt szeles időjárásban részünk. Az enyhe telet viszont tapasztaltuk a novemberi utunk során is, sőt még olykor egy kis kabát vagy pulcsi is elég volt, a nap olyan melegen sütött. Egyik ilyen napsütéses napon vettünk részt egy egynapos Baku környéki túrán.

A lenyűgőző sárvulkánok

Bár gyakorlott utazók vagyunk kisgyerekkel is, most a környék felfedezését mégsem egyénileg, hanem utazási iroda segítségével oldottuk meg. Még a kiutazásunk előtt, otthonról foglaltam online az ígéretesnek tűnő csoportos utat. Úgy gondoltam így kevesebb lesz a stressz és olcsóbban is jövünk ki, mintha egy napra autót béreltünk volna. Amúgy sokan így vannak vele, miután meglátják a vezetési stílust Bakuban. Mondhatni elég rugalmasan vezetnek az itteni sofőrök. Nem mondom, hogy ne béreljen senki autót itt, de bátornak, illetve türelmesnek kell lenni a fővárosi forgatagban. Egyébként az első ilyen fakultatív csoportos programunk volt gyerekkel, így volt bennem némi izgalom.

Gyerekkel utazni szuper, de nem mindig könnyű

A program reggel 10 órakor indult, akkorra jöttek értünk a hotelhez. Ez úgy nézett ki, hogy egy fiú értünk sétált és elvezetett minket az utazási irodába, az anyagiak rendezése végett. Útközben még egy belga hölgy is csatlakozott hozzánk. A pénzügyi dolgok rendezése után mehettünk az idegenvezetővel együtt - immár öten - a buszhoz. Gondoltam, de jó kis mini csoportos út lesz. Aztán a buszhoz érkezve nőtt a létszám, mert már öten a buszon ültek: egy angol, két pakisztáni férfi és egy orosz szerelmes pár. Alig indultunk el és már nyomta is a helyi tudnivalók ismertetését az idegenvezető, mikor is megálltunk felvenni még két embert, egy orosz anyukát a lányával. Így végül a sofőrrel együtt tizenharmad magammal robogtunk az első megálló felé. Az idegenvezető amúgy angolul és oroszul is elmondott mindent. Az orosz-ukrán háború miatt az orosz turisták most nem sok helyre utazhatnak, így pl. Azerbajdzsánban egyértelműen az orosz turista a legtöbb. Mellesleg jó dolguk van itt, ugyanis a helyiek az azeri mellett oroszul is beszélnek. Bakut elhagyva már nem volt olyan steril a helyzet, ahogy azt az előző posztomban írtam. Bár ezt kezdetben észre se lehetett venni, ugyanis sok helyen betonfalak vannak az autóút mellett, ami szerintem nemcsak zajfogóként, de "takaróként" is szolgál. Amit viszont egyből észre lehetett venni, az a nagy bakui kikötő és a rengeteg olajkút. Bár gyanítom amennyit utóbbiból láttunk, az csak töredéke az összesnek. A 120 éve megalakult kikötő egyébiránt a Kaszpi-tenger legnagyobb és legforgalmasabb létesítménye. Segítségével Azerbajdzsán tengeri kapcsolatban van Oroszországgal, Iránnal, Türkmenisztánnal és Kazahsztánnal is. 

Bakun kívül

Egy jó másfélórás autóutat követően érkeztünk meg a Qobustani Nemzeti Parkba, amely az ország egyik legjelentősebb nemzeti-történeti emlékhelye és természeti látnivalója. Nem véletlen, hogy 2007 óta UNESCO világörökségi védelmet élvez. Sőt, 2013. decemberében a fokozottan védendő státuszi címet is megkapta a világszervezettől. A park fő attrakcióik a több ezer éves sziklarajzok, településmaradványok és sírok. 

A qobustani sziklarajzok

Érkezéskor megpillanthattunk egy múzeumot, amit a kötött program miatt nem látogattunk meg, bár ezt gyerekkel most nem is bántam. Egyénileg utazóknak érdemes szerintem meglátogatni, mert így érdekes információkat lehet megtudni a 10 ezer évvel ezelőtt itt élt emberekről, mindennapjaikról és a barlangrajzokról is. Mi az idegenvezetőnknek hála kaptunk részletes bemutatást a sziklák közötti séta közben. 

Idegenvezetőnkkel fedeztük fel a híres qobustani sziklarajzokat

A sziklákról szép a kilátás a Kaszpi-tengerre, amely anno egyik fontos lelőhelye volt az őslakosok zsákmányainak, ugyanis a vadászat mellett természetesen halásztak is. Nem meglepő, de a rajzok legtöbbje az embereket és állatokat ábrázolja, valamint magát a zsákmányszerzést. A keletkezési idejüket 5 - 20 ezer évvel ezelőttre teszik. 

Kiltás a szikláktól

A rajzok mellett a sziklákba vájt lyukakat is megfigyelhettük, melyek víztározóként funkcionáltak. Tudniillik régen ezekben a "csészékben" gyűjtötték a vizet, melyekben jelenleg is víz van. 

Őskori vízgyűjtőhelyek

A sziklák után egy másik nagyon érdekes helyre mentünk a Qobustani Nemzeti Parkban. Útközben mellesleg csodás kilátásban volt részünk és viszonylag jó utak fogadtak minket. Mikor olvastam a korábbi beszámolókat innen, sokan a rossz utakat említették, melyeket mi nem tapasztaltunk. Valószínűleg ez attól függ, hogy melyik sárvulkánokhoz megyünk. Minket egy könnyen megközelíthető, út melletti sárvulkán csoporthoz vittek, így pár lépés után már ott is találtuk magunkat a holdbéli tájon.

Útközben a sárvulkánokhoz

Azerbajdzsánban nem kevesebb, mint 400 sárvulkán vagy másnéven iszapvulkán található. Ezzel a számmal a világ legtöbb sárvulkánját uraló ország. Így érthető, hogy nem mindegy, melyikekhez megyünk. Vannak kisebbek és kevésbé kicsik is. Érdekességképpen írom, hogy a világ legnagyobb iszapvulkánja az indonéziai Jáva szigetén található Lusi, ami mintegy 7 négyzetkilométernyi területet fed le és elég sok kárt okozott már.

Szerencsére az azerbajdzsáni sárvulkánok nem ennyire veszélyesek és a látogatásuk egyedülálló élményt nyújtott, még így az Etna után is, amelyet nyáron fedeztünk fel. Bár ott nem tudtunk a kráter közelébe menni gyerekkel. Na itt volt lehetőség a kis vulkánokat közelebbről is megtekinteni. Ráadásul ezek az iszapvulkánok nagyon aktívak, így folyamatosan bugyogtak vagy olykor fortyogtak. Mondanom sem kell, hogy nemcsak kisfiunknak, de nekünk is ez volt a nap fénypontja.

Izgalmas program gyerekkel is

A sárvulkánok után visszamentünk egészen Bakuig, ahol megálltunk a gyönyörű Bibiheybət mecsetnél. Ez egyébként nem volt a fizetett program része, csak az orosz utastársaink nagyon megakartak állni fotózkodni. Amúgy titkon én is reméltem, hogy megállunk. Bár, ha több idő lett volna, akkor szívesen be is mentem volna a mecsetbe, de így csak én is pár képet készítettem a telefonommal. Amit tudni kell az épületről az az, hogy a kilencvenes években épült és egy 13. században épült mecset rekreációja. Továbbá az országban élő muzulmánok legfőbb vallási központja és Azerbajdzsán iszlám építészetének egyik fő műemléke.

Bibiheybət mecset

A mecset után Baku keleti külvárosi részén álltunk meg legközelebb, ahol az ebédünket fogyasztottuk el. Én egy egyszerű előételt választottam, amivel teljesen meg voltam elégedve. Az angollal illetve a pottyantós wc-vel itt meggyűlt némileg a bajunk, de sikerült továbbmenni a következő látványossághoz.

Nincs azeri étel gránátalma nélkül

Ez volt az Ateshgah Tűztemplom, amely a zoroasztriánus vallás központja. Engem ami legjobban meglepett a hellyel kapcsolatban az az volt, hogy nemcsak egy templom van itt, hanem egy egész komplexum. Belépős hely, a külföldi látogatóknak 11 manat/fő a kombinált jegy, amely a Tűztemplom mellett a Yanar Dag meglátogatását is magában foglalja. A jegyvásárlási irodánál felújított részeket is találunk szép boltokkal. Ez így első benyomásra eléggé turistás volt nekem, ahogy a Yanar Dag is, de arról még később írok. Baku közelsége miatt sokan ellátogatnak ide a fővárosból, csoportosan és egyénileg is.

A zoroasztriánus vallási komplexum modern része

Maga a 16. századi templom várfallal van körülvéve, melyekben különféle bemutatótermeket, ún. cellákat lehet látogatni. A bejáratok felett szanszkrit és pandzsábi feliratok olvashatók, ugyanis a mai is álló templomot indiai utazók és zarándokok építették egy természetes gázforrás fölé.

Indiai feliratok a falakon

A történészek úgy vélik és találtak is erre utaló nyomokat, hogy a Tűztemplom egy korábbi formáját már sok száz, akár ezer évvel korábban is felépítették a perzsák. Maga az Ateshgah név is egy perzsa szóból származik, melynek a jelentése tűz háza. Továbbá feltűnik a templomegyüttes falán is perzsa felirat. Mindezek ellenére a cellákban az egykori indiai zarándokok és aszkéták életébe kapunk bepillantást.

A várfalakban látható cellák

A bemutatótermek után a komplexum középpontjában álló Tűztemplomot vettük szemügyre, melyben tényleg csak a tűz van. Se képek, se szobrok, de még padok sincsenek. Ahhoz, hogy a tűz örökké égjen, jó pár éve már csövön keresztül vezetik a gázt. 

A szent tűz

Az egyik tüzes helyről mentünk a másikra, ugyanis következett a Yanar Dag, azaz az égő hegy. A folyamatosan szivárgó gázt az '50-es években egy pásztor lobantotta lángra és azóta is folyamatosan ég. Immár 70 éve. 

A 70 éve égő Yanar Dag

Itt, ahogy már írtam, szintén turistásabb látvány fogadott minket. A Tűztemplomnál vásárolt komplex jegyünkkel egy kapun keresztül tudtunk bemenni az elkerített égő hegyhez, amellyel szemben egy vadiúj épület áll. Nekem ez rontott a képen vagy legalábbis nem ilyen helyszínre számítottam. Mindenesetre így van kávézó és mosdó is a helyszínen. Maga a látnivaló egyébként tényleg különleges.

Mielőtt a szállásra mentünk volna még a Heydar Aliyev Centernél, vagyis az előtte lévő kertben álló "I love Baku" feliratnál is megálltunk egy fotószünetre. Elég sok turista fotózkodott itt, ami engem kicsit sem hozott lázba. Másnap délelőtt egyénileg visszajöttünk ide és konkrétan a képet készítő kedves páron kívül senki nem volt. 

Már sötét lett mire a belvárosi szállásunkhoz értünk és mondhatom - a gyerkőcöt leszámítva - eléggé elfáradtunk. Mindazonáltal nagyon sok szuper élménnyel lettünk gazdagabbak, melyeket jó lesz majd felidézni öregkorunkra. Így azt a következtetést vontam le, hogy megérte befizetnünk erre a csoportos programra, még gyerekkel is. Pláne, hogy neki nem is kellett sehol fizetni belépőt. A túrát egyébként a helyi TES tournál foglaltam, ugyanis itt volt a legkedvezőbb és tartalmasabb ez az egynapos program. Így sofőrrel, idegenvezetővel, hoteltől-hotelig szállítással hármunknak 100 manatba (~ 23 ezer forintba) került, ugyanis hat év alattiaknak ingyenes a túra. A helyszíni belépőket kellett még külön fizetni. A gobustani sziklarajzoknál 10 manat/fő, míg a Tűztemplom és Yanar Dag együtt 11 manat/fő volt. Az ebéd sem volt az árban, de nagyon jutányos áron voltak a fogások. Ha gondolkozol, hogy Bakuból elmenj egy ilyen túrára, akkor csak ajánlani tudom, mert teljesen más élményt ad, mint a főváros. Mi Bakuból elmentünk még egy helyre Azerbajdzsánban, ahova bizton állíthatom, hogy nem sokan mennek. A következő bejegyzésem tehát onnan fog jönni.