Tokaj és a Tokaji szó hallatán mindenkinek, mint leghíresebb magyar borvidék s, mint magyar bor jut eszébe. Ez nem véletlen, ugyanis valóban egy magyar büszkeségről van szó. A Tokaji borvidék a történelmi magyar királyság legfontosabb borvidéke már a 15. század óta. A trianoni békeszerződés azonban erre is kihatott, aminek következtében a Tokaji borvidék egy kis része a határon túlon ragadt. 

Teljesen véletlenül a térképet nézegetve bukkantam erre a még "érintetlen" borvidékre. Az interneten nem sok mindent találni erről a hazánkhoz közel álló szlovák borvidékről, így gondoltam jó kis őszi, hétvégi program lesz felfedezni, még gyerekkel is. Amit elöljáróban olvastam az interneten az az, hogy Magyarország és Szlovákia között sok éves vita volt a név, illetve a minőség tekintetében a szlovák Tokaj kapcsán. Végül az Európai Bíróság Szlovákiának adott igazat és továbbra is engedélyezte a szlovákiai termelőknek, hogy boraikat a Magyarországon oltalom alatt álló "Tokaj" elnevezéssel palackozzák. A szlovák Tokaji borvidékhez eredetileg 3 falu tartozott: Malá Tŕňa (magyarul: Kistoronya), Slovenské Nové Mesto (magyarul: Újhely) és Viničky (magyarul:Szőlőske). Azonban a csehszlovák kormány később, 1959-ben új jogszabályokat fogadott el, és további 4 szomszédos faluval bővítette a borrégiót, azaz Veľká Tŕňa (magyarul: Nagytoronya), Bara (magyarul: Bári), Čerhov (magyarul: Csörgő) és Černochov (magyarul: Csarnahó) is a része lett. Sőt, 1996-ban a területet még tovább növelték, következésképp jelenleg 908 hektár a szlovák Tokaj borrégió mérete. 

Szlovákia legkisebb borvidéke

A legidősebb szlovák tokaji településén, Kistoronyán szálltunk meg, ami egyébként az utolsó magyarok által lakott szlovák település a régióban. Tőle északabbra, így a mellette 1 kilométerre fekvő Nagytoronyán is már csak szlovák ajkúak laknak. A magyarlakta falvakban egyébiránt sok magyar feliratot is láthatunk. Szőlőskén az étteremben amellett, hogy mindenki magyarul beszélt, volt magyar nyelvű étlap, valamint a falakon is magyar feliratok fogadtak minket. 

Szőlőske egyik éttermében magyar felirat

A szállásadónkkal már korábban felvettem a kapcsolatot és biztosított a borkóstolóról, ugyanis saját pincével, így borokkal is rendelkezik. Aki borkóstoláson venne részt, az mindenképp előre beszélje le, mert a pincéknek nincs konkrét nyitvatartása.

Kistoronyai pince

Egy rögtönzött falusi idegenvezetést követően mentünk a pincébe, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Előkerült a (zöld) diópálinka, majd jöttek a finom tokaji fehérborok, a helyi vörösbor és a burcsák is. Utóbbi a must és a bor közti állapotú édes, szénsavas, de már minimális alkoholt tartalmazó ital, amely nagyon itatja magát. Hazánkban murcinak vagy karcosnak nevezik.

A burcsák itatja magát

Jártam már több borospincében, de őszintén szólva ez a kistoronyai volt nekem az eddigi legjobb pincés élményem. Semmi cicoma, meg sallang, hanem igazi autentikus élmények és mindenre kiterjedő válaszok jöttek Józseftől, a szállásadónktól. Ahogy a borkóstolóról, úgy a vacsoráról is jó előre gondoskodni, mert a 400 fős Kistoronyán egy étterem van, de csak a nyári időszakban üzemel. Lehetőség van autóval más településekre átmenni, ám a délutáni borkóstoló után ez nekünk nem játszott. Szerencsére nem vagyunk kényesek kaja téren, ennek apropóján megegyeztünk a szállásadóval, hogy elfogadjuk az általuk elkészített hideg tálat. Őszintén szólva még jobban is esett, mint egy főtt étel egy nívós étteremben. 

Igazi vidéki vacsora a szálláson

Fontos azt elmondani, hogy a faluban már jelen vannak nagyobb borászatok, akik az interneten is képviseltetik magukat, így könnyen foglalhatunk hozzájuk borkóstolásra időpontot. Én mégis azt javaslom, hogy a kisembereket támogassuk, vagyis az egyéni vendéglátók, helyi lakosok szolgáltatásait vegyünk igénybe. Ezáltal a helyieket támogatjuk, ráadásul tényleg egyedi élményekben lesz részünk. 

A nagyobb borászatok rendezvényeket is tartanak a faluban

A régió népszerűsítése pár éve zajlik, így nemrég Kistoronya mellett felépítettek egy hordó alakú, 12 méteres kilátót. Ezt mi is megnéztük és fel is lépcsőztünk a tetejére. Megéri felmászni, mert fentről nagyon szép panoráma nyílik a szőlőhegyre. A borkóstolónk után egy rövid sétát követően, pont a naplementében értünk a helyszínre, ahonnan nagyon szuper képeket tudtunk készíteni.

Tokaji kilátótorony

Másnap a szállástól és szállásadónktól elbúcsúzva elindultunk a szomszédos faluba, ahol a környék leghangulatosabb vulkanikus eredetű, ún. tufakőzetbe vájt középkori tokaji boros pincéit néztük meg. Nagytoronya pincéit látva az az érzésünk támad, mintha a magyarországi Hercegkúton lennénk. 

Nagytoronya boros pincéi

A szlovákiai tokaji borvidék kapuja, Dél-Zemplén központja Tőketerebes (Trebišov) városa. Évente több rendezvénynek otthona a város, valamint itt találjuk a Parics vár romjait és az Andrássy család mauzóleumát is. Egy nagyot sétáltunk a városi parkban, ahol mindkét látványosságot megcsodáltuk. Gyerekes családoknak kifejezetten jó program még ősszel is a parkban szaladgálni, levelet vagy makkot gyűjteni, illetve a tóban úszkáló kacsákat nézni. Kisfiunkat nehéz volt meggyőzni a továbbutazásról. 

Andrássy-mauzóleum a tőketerebesi parkban

Egyéb látnivaló még a térségben a bodrogszerdahelyi egykori Vécsey kastély épülete, továbbá a kiskövesdi romvár. Mindezeket akár kerékpárral is felfedezhetjük, plusz egyéb programlehetőség még a Bodrogon hajókázás. Mi mielőtt haza utaztunk még Kassára is beugrottunk, amely Szlovákia második legnagyobb városa és jó pár magyar emlékkel rendelkezik. Az óváros szebbnél szebb szecessziós épületeket és egyebek mellett Szlovákia legnagyobb templomát, a gyönyörű Szent-Erzsébet székesegyházat is rejti. 

Kassa óváros csodás

Mi már nem első alkalommal jártunk a Kelet-Szlovák fővárosban, ezért most csak céltalanul sétálgattunk és búcsúzóul a szlovák nemzeti étellel, a bryndzové haluskyval zártuk a kiruccanásunkat. Nem is lehetett jobb zárása a hétvégének.