Andalúzia a gyönyörű tengerpartjai mellett csodálatos és igazán egyedi hegyvidéki településeket is rejt. Nyáron a hűsítő klíma miatt, míg téli időszakban a kevés látogató folytán éri meg ide látogatni. Ha eddig nem gondoltál rá, hogy Andalúziába utazz, akkor a most bemutatott három helység biztosan meghozza a kedved ehhez a régióhoz.

Míg előző bejegyzésemben a napos Costa del Solt és Gibraltárt fedeztük fel, addig most a magasabban fekvő és kanyargós utakon megközelíthető településekre látogattunk el. Lássuk hát a három nem mindennapi helyet!

Setenil de la Bodegas

JÚZCAR

Habár Andalúzia védjegyei a fehér falvak, van itt egy olyan község, amely kék színével vált híressé. Marbellától alig 60 kilométerre található Júzcar, a hupikék falu. Igaz, 2011 elején Júzcar még egy átlagos 220 lelkes spanyol fehér falu volt, de aztán megjelentek a Sony Pictures képviselői. A Hupikék Törpikék 3D filmjének helyszínének ugyanis Júzcart találták a legmegfelelőbbnek és egy ajánlattal álltak elő. Az egyhetes forgatás idejére minden épületet kékre szerettek volna festeni. Azonban azt is vállalták, hogy a munka végeztével mindent helyreállítanak az eredeti fehér színre. Természetesen mindezt nem ingyen kérték volna.

Júzcar kék házai

A lakók bár először nem örültek az ötletnek, átgondolva azt mégis beleegyeztek és olyannyira megszerették a kék házakat és a velük jött népszerűséget, hogy így is hagyták őket. Sőt, a kék házak mellett még törpikék szobrokat is elhelyeztek.

Hupikék törpikékkel is találkozhatunk

Gyerekes családoknak kifejezetten jó program a helységet meglátogatni. Már a faluba lépve rögtön egy játszótérbe bukkanhatunk, ami persze szintén hupikék törpikék stílusú. Mondanom sem kell, hogy innen mi sem szabadultunk egy hamar. 

A falu bejáratánál rögvest játszótér fogad minket 

A játszótérnél egy térkép is található, melynek segítségével eldönthetjük merre induljunk, illetve miket láthatunk a kék településen. Egyébként a mesébe illő házakat a rajzfilmben szereplő figurák kicsinyített változataival is díszítik. Így ne lepődjünk meg, ha az ablakban, az ereszcsatornán vagy a fákon törpöket látunk. 

A falak nemcsak kék színűek, de rajzfilmhősöket is festettek rájuk

S nemcsak a lakóépületek, de a kocsma, a kávézó, az élelmiszerbolt, a posta és még a polgármesteri hivatal is kék színben pompázik. Mi több, a templom sem úszta meg a kék színt.

Hupikék polgármesteri hivatal

Ottjártunkkor egyébként nemhogy turistákkal, de még a falu lakóival sem igen találkoztunk. A délelőtt 10 órai  látogatásunknak köszönhetően semmilyen bolt vagy vendéglátóhely nem volt nyitva. Így sajna, de kimaradt a hupikék kocsmázás, cserébe turistáktól mentes képeket készíthettünk. 

RONDA

A Sierra de Gazalema Nemzeti Park szélén, festői környezetben fekszik - a neve ellenére gyönyörű - Ronda, melyet sokan Andalúzia legszebb városaként említenek. A történelem során is sokan megfordultak a településen, így a kelták, a föníciaiak, a rómaiak és a vizigótok után az arabok hódították meg, akik majdnem 800 évig éltek ott, mielőtt a spanyolok 1485-ben rátették a kezüket a városra. Művészek, írók és költők is szívesen időztek a városban. Ernest Hemingway több írása is itt született, mint pl. az egyik legismertebb Akiért a harang szól. Az író a regény tizedik fejezetének történetét ráadásul a valóságban Rondában megtörtént eseményekre alapozta. 

Rondai utcakép

A város legnépszerűbb látványossága az El Tajo szurdok, ami ketté szeli a települést és páratlan látványt nyújt. Szokás a Grand Canyon kistestvéreként emlegetni, ami mellesleg elég keskeny, mert a legszélesebb részén is csak 68 méter. Ettől függetlenül a mélysége néhol a 120 métert is eléri!

El Tajo szurdok

A szurdok felett három híd is található, melyek közül legnépszerűbb a Puente Nuevo, magyarul Új híd. A híd nevével ellentétben nem fiatal, már 1793-ban átadták és amúgy a város szimbóluma. A híres kőhíd három boltíve köti össze az óvárost az új várossal. 

Fotó: https://www.discoverronda.com

A városban érdemes elidőzni, s nemcsak végig rohanni a főbb látnivalókon. Az óváros, azaz a La Ciudad fehérre meszelt házak közötti szűk, kővel borított kis utcáin bóklászva felkereshetjük a mór és a már katolikus időkből is származó emlékeket. Bár a spanyolok tettek róla, hogy sok nyom ne maradjon a mór időkből, de néhol felfedezhetőek ilyen emlékek. Ilyen pl. az egykoron mór király otthona a Palacio de Mondragón. Az Alhambrához hasonló szép kerttel és teraszokkal rendelkező palota a Városi Múzeumnak is otthont ad. Illetve a szakadék szélén található egy mór építmény a Casa del Rey Moro is. A hely érdekessége, hogy a palota kertjén keresztül egy lépcsőrendszer vezet a Tajo menti szikla belsejébe 60 méter mélyre. Figyelemre méltó látnivaló még itt a Mondragón palota szomszédságában álló, lakóháznak tűnő Santa María la Mayor katolikus templom.

Fotó: https://www.discoverronda.com/

Az óvároson kívül is találhatunk hangulatos helyszíneket. Ronda egyik legfontosabb tere a Plaza del Socorro, ami óriási szerepet játszott Andalúzia történelmében. Itt mutatták be ugyanis először az andalúz zászlót és címert 1918-ban. A téren ma már egy látványos templomot is láthatunk. 

A téren az andalúz zászló és a címer

A Plaza del Socorro katolikus temploma

Az előzőeken túl két jelentős helyszín van még Rondában, amit érdemes megnéznünk. Az egyik a Plaza de Toros, ami Spanyolország első arénája, melyben bikaviadalt tartottak. A másik látványosság a városfalakon kívül álló arab fürdő romjai, amelyek igen jó állapotban maradtak fenn. 

Fotó: https://www.visitcostadelsol.com

SETENIL DE LAS BODEGAS

Málaga tartományt elhagyva Cadíz tartomány északkeleti csücskében találjuk Setenil de las Bodegas települését, ami egészen egyedi tulajdonságokkal rendelkezik. A faluban korábban a borászat volt a fő iparág, erre utal a helység neve is. Manapság azonban a különleges építkezési mód miatt látogatnak ide turisták ezrei. A Rio Trejo mentén álló Setenil épületeit ugyanis nem a hegytetőre, hanem a sziklákba vájták. 

Elképesztő látvány tárul fölénk

Egyes feltételezések szerint a XII. században alakult a község, amikor a mórok a sziklákba vájva kezdték el építeni az otthonukat. Ez a fajta építkezési mód természetes erődítményként védte a lakókat és magát a települést. Mások szerint viszont már sokkal korábban is laktak itt, amely feltételezést a környező barlanglakások is igazolnak. Az viszont biztos, hogy a sziklák nemcsak egykoron, de napjainkban is kiváló menedéket nyújtanak, habár ma már az eső vagy épp a tűző napsütés elől.

Finom spanyol bor és sonka kilátással

Az utcák fölé nyúló homokkő falak alatt sétálni, enni vagy inni is egyedülálló élmény. Sőt, ha szeretnénk még sziklalakásban is aludhatunk. Mi nem hagytuk ki ezt az élmény, így egy éjszakát itt szálltunk meg a sziklában. A lakás minden pontjában láthattuk a sziklát belülről, de az ablakból vagy teraszról szemlélve kívülről is. 

A kilátás a teraszunkról

Éttermek a sziklában

A faluban több kilátó is van, ahol még pazarabb képeket készíthetünk a helységről. Amúgy a település méretéhez képest viszonylag több vendéglátóhely is van, ahol finomat ehetünk és ihatunk. Arra figyeljünk, hogy itt is szigorúan tartják a sziesztát, így a késő délutáni órákban nagyon nagy szerencse kell, hogy nyitva találjunk valamit. Nekünk az volt, így a kedves kiszolgálás mellett egy finomat vacsorázhattunk is.

Vacsora a szikla alatt

A legtöbb turista csak átutazóban érkezik ide, így nem meglepő, hogy késő délutánra teljesen kiürül a település. Aki teheti, aludjon itt egy éjszakát, mert igazán egyedi élményben lehet része. Volt lehetőségem már sok helyen megfordulni a világban, de az a település az egyik leghangulatosabb, ahol eddig jártam.