Folytatva a két évvel ezelőtti karibi hajóutunkat Jamaika és a Kajmán-szigetek után jött a Földünk legnépesebb spanyol nyelvű országa: Mexikó, hivatalos nevén Mexikói Egyesült Államok. A latin-amerikai államok közül nemcsak a legészakibb, hanem a legnyugatibb ország is Mexikó. 

Nem árulok el titkot, hogy ez volt az egyik leginkább várt hely számunkra a hajóúton. Régóta szerettünk volna Mexikóba eljutni, ez a villámlátogatás pedig meg is hozta a kedvünket, hogy a későbbiekben egy hosszabb utat is tervezzünk ide. 

A mexikói kikötésünk - a többihez hasonlóan - szintén egy szigeten történt, Cozumelen. A kiszállás olyannyira zökkenőmentes volt, hogy a 10:00 órai kikötés után alig pár perccel már Mexikó partjain sétáltunk és hallgattuk a helyi nemzeti viseltbe öltözött zenészeket, azaz a mariachit. Sok helyen tévesen a "mariachi" szó a zenei stílust jelöli, azonban Mexikóban magára a zenészre vagy a zenekarra használják a kifejezést. Miután leszálltunk a hajóról választhattunk, hogy begyalogolunk a hajótól a kikötő bejáratáig vagy felpattanunk egy pedálos tuk-tukszerűségre, ami pár perc alatt oda repít minket. Természetesen az előbbit választottuk, mert egyrészt nem is volt hosszú a táv, másrészt addig is nézelődtünk. Mielőtt kiléphettünk tényleges az utcára volt egy kis torlódás, mert a kikötői határellenőrzésen átnézték a csomagjainkat. Mexikóba ugyanis az Amerikai Egyesült Államokkal megegyezően tilos a nyers hús, friss sajt vagy gyümölcs behozatala. Erre fokozottan figyelmezettek minket a hajón is, hogy ne is vigyünk le élelmiszereket! Ebből is látszik, hogy nemcsak magyar sajátosság az ételek kicsempészése az étteremből. 

Ugye a hajónk az országhoz tartozó legnagyobb és legnépesebb szigeten kötött ki, Cozumelen. A Budapestnyi nagyságú szigeten kevesebben, mint 80.000-en laknak. A legnagyobb város, ahol mi is partot értünk San Miguel de Cozumel, a sziget többi része nagyjából trópusi erdővel borított. Az elmúlt évek alatt a tengerjáró hajók megjelenésének következtében nagyon sok turista lett, így több védett területet is kijelöltek a botanikus kertek és a korallzátonyok védelmére. A kikötő itt is, ahogy a legtöbb karibi szigeten, közel van a belvároshoz. Csak kapkodtuk a fejünket a sok-sok nyüzsgő taxi és színes dolog láttán, de igazából pont erre számítottam Mexikó szó hallatán.

Tényleg lehet látni, hogy a mexikóiak mennyire büszkék a gyökereikre és a hagyományaikra. A bárok teraszán a sok színes és koponyás díszítés láttán azt hihetné az ember, hogy farsang vagy halloween van, de nem, ez csak egy átlagos nap Mexikóban. Akinek bejönnek a helyi hagyományok és tradíciók, azoknak egyébként ajánlom, hogy halottak napja körül látogasson el Mexikóba, amikor is megrendezik a Día de los Muertost. Ez az ünnep itt merőben más, mint nálunk, egyfajta színes forgatagként fogható fel. Természetesen ők is kilátogatnak a halottaikhoz a temetőkbe, hogy megemlékezzenk róluk, de teljesen más hangulatban és minőségben, mint mi. Az ünnepükről további képeket itt nézegethetsz.

Forrás: www.awaylands.com

Ami még jellemzi Mexikót, az a sok taxi. A világ legnagyobb taxiflottája Mexikóvárosban van: több mint 140.000 autóval. Így elmondható, hogy elég népszerű közlekedési forma az országban. Úgy gondoltam, hogy nekünk is ez lesz a legkézenfekvőbb megoldás eljutni a célhoz. Miután felmértük a terepet és kiválasztottuk a számunkra legszimpibb taxist, már ültünk is be és meg sem álltunk az egyik helyi szórakoztató parkig.

Azért mielőtt bepattantunk a taxiba megkérdeztük, hogy mennyiért vinne el minket, ne érjen meglepetés az út végén. Igazából, bárhol vagyunk a világban fontos előre megkérdezni az árakat, de ahogy előre olvastam: Mexikóban ez fokozottan igaz, ugyanis sok a "fekete" taxis. Egyébiránt minket nem ért semmi kellemetlen dolog ezzel kapcsolatosan itt. Oda-vissza rutinos, jó fej sofőröket fogtunk ki. Cozumel szigete amúgy Quintana Roo államhoz tartozik, ahogy Playa del Carmen és Cancún is. Így olyan opciók is felmerülhetnek egy cozumeli kikötésnél, hogy utazás Playa del Carmenbe vagy akár Tulumba, ahol a legendás maja romok láthatók. Lévén, hogy a 17 hónapos kisfiunkkal voltunk és kevesebb, mint egy napot töltöttünk itt, a távolabbi látnivalókat elvetettem és próbáltam olyan programot szervezni, ami kisfiunkat is leköti és nem egy hosszabb buszozásból és kompozásból áll. Aki több napra vagy hétre érkezik, az ne hagyja ki ezeket, továbbá Chichén Itzát sem, amely a világ hét új csodájának egyike. Ez egy romváros, melyet a maják az 5. században építettek és páratlan szépségű. Jelképe, amit minden itt készült fotón láthatunk: a Kastély nevű templompiramis. Az épület különlegessége és egyben az építtetők csillagászati ismereteit mutatja, hogy az oldalai pontosan az égtájak felé mutatnak. Ráadásul az év napjainak számával megegyezően - a négy oldalán - összesen 365 lépcsőfok van. Fontos látnivaló a maja romvárosban még a Harcosok temploma, a Főpapok temploma és az Obszervatórium is. 

Forrás: www.questgarden.com

A csodás épített környezet mellett Mexikó bővelkedik természeti környezetben is. Habár Földünk más országaiban is találkozhatunk természetes módon kialakult kútszerű karsztképződménnyel, mégis a leggyakoribbak és legismertebbek Mexikóban, azon belül is a Yucatán-félszigeten találhatók és cenote névre hallgatnak. Az előbb említett Chichén Itzában ilyen a Cenote Sagrado, tőle nem messze az Ik Kil. Tulumhoz közel szintén vannak, mint a Cenote Zacil-Ha és tőle északabbra is találunk jó párat, mint a Pueblo Magico Uxuxubi Cenote. Páratlan élmény egy ilyen cenotében fürödni, így ezt sem szabad kihagyni.

Forrás: www.avenlylanetravel.com

Aki marad a szigeten, ahogy mi is tettük, annak több szórakoztató- és kalandpark is a rendelkezésére áll, melyekről itt olvashatsz. Az én általam preferált park egy 10 perces taxiútra volt a centrumtól és minden igényünket kielégített. A hely teljesen mexikói szellemben épült és díszített.

Ha Mexikó, akkor tequila

Rögtön a parkba érkezésünk után a tequila alapú koktéllal indítottunk, ha már Mexikóban vagyunk. Nem lehetett kihagyni az autentikus környezetben, frissen facsart citrommal és naranccsal elkészített és agyagpohárban felkínált Margaritát.

Amúgy az agavéból készült tequilát Mexikóban főként tisztán isszák, nem a nálunk ismert só-citrom és fahéj-narancs párosításokban. Ha már kísérik valamivel, akkor az biztos a sangrita, ami a chili paprika mellett, paradicsomból, sóból, lime- és narancsléből áll. Ugyanakkor egyre inkább ismertté válik egy másik agavéból készült szesz is, ez pedig a füstösebb és karakteresebb ízvilágú mezcal. A két ital között a különbség az, hogy míg a tequilához javarészt kék agavét használnak, addig a mezcal előállítása több, mint harmincféle különböző agavéból történik.  A nagy melegben nekünk a hígított tequilaváltozat tökéletesen megfelelt és jó ideig ki is tartott.

Mi több, nemcsak finom és friss volt a Margarita koktélunk, de még a poharat is megkaptuk grátiszba. Mivel időben érkeztünk a helyre, tudtunk válogatni a napozóágyak között és nem kellett sokat várni a további hűsítőkre sem. Pláne, hogy a pincérek oda is jöttek hozzánk a partra, így nem kellett még csak a bárpultnál ácsorogni sem.

A napozás és fürdés mellett lehetőség van a helyszínen delfinekkel úszásra, fóka show nézésre, sznorkelezésre, spa és gőzfürdő használatra, valamint sétálgathatunk a trópusi parkban is a krokodilok szomszédságában. Úgy alakították ki a parkot, hogy senki se unatkozzon. A park területén a tájékozódást segítik az erre a célra kialakított táblák, illetve a bejáratnál kapott térkép is.

Különben a természetes fürdőzés mellett van mód a medencézésre is, így ott is nyugodtan pancsolhatnak a gyerekkel érkezők vagy kortyolhatják italait a vízi bárban. Szerencsére itt sem volt nagy tömeg, ezáltal szabadon úszkálhattunk.

A nagy fürdőzések közepette aki megéhezik, az több étterem kínálata közül is válogathat a park területén. Mexikóban pedig az egyik kötelező program a finom helyi fogások megkóstolása. Mi is megebédeltünk itt és megállapítottuk, hogy tényleg kihagyhatatlan a konyhájuk. Mind a taco, a burrito és a salsa is nagyon finom volt. Naná, hogy megkóstoltuk a helyi sört is, aminek a neve Sol, azaz magyarul nap. Biztosan azért ez a neve, mert aki megkóstolja, annak tuti fényt hoz a napjába.

Taco, nachos, fajitas vagy esetleg burrito?

Nekünk, európai embereknek sokszor igen nehéz megkülönböztetni a mexikói ételeket, mert számunkra külsőre nem sok különbség van köztük. Ami tudvalevő, hogy a mexikói konyha alapja a kukorica, illetve az ebből készült ételek, így a tortilla is. A taco pedig lényegében egy töltött tortilla. Ez a tortilla a mi kenyerünkhöz hasonlóan, semleges ízével szinte mindenhez passzol. Ily módon taco ételünket kérhetjük vegetáriánusként és húsos töltelékkel is. A szintén kukoricalisztből készült nachos is nagyon kedvelt, melyet az ún. salsával, azaz mártással kínálnak. Mellesleg más ételekhez is feltálalják a salsát, ahogy a mi esetünkben is történt. Nekünk paradicsomos salsát szolgáltak fel, ami nagyon feldobta az amúgy is ízletes harapnivalókat. Efféle mártás még egyébiránt az avokádóból készített guacamole és a csípős chipotle is. A quesadilla a tacótól annyiban különbözik, hogy két tortilla lap közé rakják a feltéteket és a sajtot, majd megsütik.

Forrás: www.cookingclassy.com

Látványra ez leginkább a pizzára emlékeztet. Én a hajón rendszeresen ezt ettem, mert könnyed, de ugyanakkor nagyon ízletes. S akkor ott van a fajitas, aminek szintén a tortilla az alapja és igazából magát a tölteléket jelöli, ami lehet marha vagy csirke. Ehhez hasonló a burrito is, ami jóval nagyobb méretű és készítésénél búzatortillákat töltenek meg.

Forrás: www.recipetineats.com

Ha még nem vesztél el a különböző csavart és hajtogatott fogásokban, akkor tudsz még kóstolni ezeken kívül enchiladát, chimichangát és még ki tudja hányféle finomságot. Aki tud még hasonló finom mexikói ételről, az ne tartsa magában, alul kommentben írja meg nekem. :)

A korábban csak vasárnap otthon készített tamal is hódító útjára indult egy ideje. Ez külsőre másabb kinézetű, mint a korábban felsoroltak, ugyanis kukoricahéjba csomagolják. Szintén kukoricalisztből készül és hússal vagy zöldségekkel, illetve sajttal töltik meg. Ennek van színes változata, ami egyébként édes és a neve tamales dulces. Gyümölcsöket és diót tartalmaz.

Forrás: www.mylatintable.com

Szintén az édesszájúknak ajánlom a churrost, ami ugyancsak egy tömény cukorbomba. Spanyol fánkként funkcionálható, de a közép-amerikai országban is előszeretettel árulják az utcán. Egy másik népszerű latin-amerikai utcai édesség a cocada, amit néhol a cukrászdában is felszolgálnak. A nevéből lehet következtetni, hogy kókuszból készült finomságról van szó. A kontinentális Mexikó találmánya a finom karamellás szósz, a cajeta. S, hogy fokozzam az élvezeteket, ennek is vannak változatai: vaníliás, fahéjas, epres, diós, fenyőmagos, de még alkoholos is. A cajetából készítenek édességeket, de csak simán krémként is felhasználható, mint pl. a mogyorókrém. Mindazonáltal a churroshoz is kiválóan passzol édes mártogatósként. 

S ha az eddigiek nem is, de az biztosan meggyőz mindenkit a mexikói konyha fontosságáról, hogy 2010-ben az Unesco felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. 

Adios Amigos

A gasztronómiai élvezetek után visszatérve hozzánk, a parkból visszataxiztunk a kikötőhöz és a környező üzletekben néztünk szét. A szuvenírboltokban rengeteg ajándék közül válogathattunk. A koponyás, színes emléktárgyak mellett sombrérók, ezüst ékszerek, ruhaneműk és italok, valamint édességek széles választéka várja a turistákat.

Itt meglepődve tapasztaltam, hogy egy kis élelmiszerboltban a pénztáros hölgy mögött figyelt rám és elérhető volt mindenki számára az otthonról ismert, nálunk receptköteles gyógyszerem giga kiszerelésben. A hatalmas méret amúgy a bárokban kínált koktélokat is jellemezte. Nem véletlen, hiszen rengeteg amerikai turista látogatja Mexikót, akik szeretik a hatalmas adagokat. Mellesleg az itallapot nézegetve először ledöbbentünk az árakon, mert minden koktél 200, 300, sőt 800 dollárral szerepelt. Aztán rájöttünk, hogy a $ jel itt a mexikói pesot jelöli, milyen meglepő. Azért nem gondoltunk alapból a mexikói valutára, mert az összes többi karibi szigeten simán kiírták vagy inkább mondták amerikai dollárban az árakat, meg igazság szerint az azonos dollár jel is zavaró annak, aki nem Mexikóba jár minden évben nyaralni. Máskülönben a pincér sem csodálkozott a kérdésünkön, így bizonyára mások is elbizonytalanodtak már ez ügyben. A lényeg, hogy végül amerikai dollárban fizettünk. Miközben a koktélunkat szürcsöltük, megjelent egy csapat helyi break táncos és rögtön magukra vonták a figyelmet. A zene és a tánc tökéletes zárása volt a napunknak. Nemcsak zenével köszöntött, de zenével is búcsúzott tőlünk Mexikó.

Miután kellően kinézelődtük magunkat és a hajó indulása is közeledett, nem volt mit tennünk, visszaszálltunk a hajóra. Itt éreztük azt először, hogy jó lett volna még maradni! Azért nem búslakodtunk, mert tudtuk, hogy még sok kaland vár ránk. A hajón aztán egy gyors szobalátogatás és játszás után pedig mentünk a szokásos kis vacsoránkra, ahol irgalmatlan mennyiségű édesség várt mindenkit. Egyébként ezek nélkül is lett volna mit nassolni a büfééttermben, mert mindig voltak sütemények, még cukormentes kivitelben is. Őszintén szólva mi ennek a sok tortának a látványától is már telelettünk, így nem kóstoltuk meg őket.

Azonban, ha valakinek még ezek sem lettek volna elegek, akkor elmondom, hogy a hajón van Venchi csokoládébár is, nem kevés édességgel és desszerttel. Nem hiába mondják, hogy ezek a tengeri hajóutak nem a fogyókúrázóknak vannak. Lehet persze enni diétásan is annak, aki kibírja, de nagyon nagy a kísértés. Mi kikértük a szokásos sör és koktél kombónkat és gyönyörködtünk a karib-tengeri naplementében, amit azóta is emlegetünk.

A következő napon hajós nap volt, majd ezt követte a Bahama-szigetek, melyről a következő bejegyzésemben olvashattok, ha velem tartotok.