Februárban 22.000 forintos repjegyekkel jutottunk el Nápolyba, ahonnan mindössze egyórás hajóúttal értük el a bájos Procida szigetét. Ámbár a hajóút odafele nem volt izgalmaktól mentes, de végül jó élményeket szereztünk ezen a parányi szigeten.

A Nápolyi-öböl rengeteg festői helyszínnel büszkélkedhet, mint Sorrento, Positano, Amalfi, Ischia vagy Capri szigete. Kétségtelen, hogy bármelyiket is válasszuk, a látványban nem nem fogunk csalódni. Azonban engem mindig is jobban vonzottak a kevésbé turistás, autentikus helyek, így esett a választás Procida szigetének meglátogatására.

A kultúrsokkos Nápoly (melyről ITT írtam) után teljesen más kép, illetve hangulat fogadott minket a 4,1 km² területű Procida szigetén. Noha a vulkáni eredetű szigetet az elmúlt években egyre többen keresik fel, azért még mindig őrzi autentikus báját és nem annyira felkapott, mint a környező szárazföldek. Mondjuk azon még én is meglepődtem, hogy a hajóról csak mi ketten szálltunk le. A többi utas Ischia szigetére váltott jegyet, amire csak akkor jöttünk rá, miután Procida kikötőjébe érkezve senki nem mozdult, hogy leszálljon. Emiatt majdnem fentmaradtunk, de aztán a megérzésemnek köszönhetően - némi sietség után még éppen időben elhagytuk a fedélzetet. A köteleket már húzták be és a legénység gesztikulálása és mozdulata is arról árulkodott, hogy nem sokon múlt, hogy mi is Ischián érünk partot. Mindezek után azt tudom tanácsolni, hogy amint partot ér a hajó, menjünk a leszálló részre. Egyébként a hajóról lelépve egyből a főutcán, azaz a Via Román találtuk magunkat. A tengerparti sétányon andaloghatunk, boltozhatunk vagy egy étterem/kávézó teraszán ücsöröghetünk. Sajnos mi nem sokáig tudtuk ezt élvezni, ugyanis egyből el kezdett szakadni az eső. Szóval az első óránkat a szigeten egy ház tetőterasza alatt, majd egy cukrászdában töltöttük. S őszintén szólva nem is tűnt úgy, hogy ez változni fog. Ennek ellenére nemcsak az eső állt el, de a nap is kisütött. Így lehetőségünk nyílt a parányi sziget egy kis részének felfedezésére. Amit még tudni kell a vulkáni szárazföldről, hogy nincsenek nagy hotelek és bevásárlóközpontok, de turistabuszok sem. Aki nem szeretne gyalogolni, az mini busszal vagy elektromos kerékpárral, valamint rollerrel is felfedezheti Procidát. Továbbá taxik is üzemelnek a szigeten. A szűk utcákban olykor megjelentek kisebb autók és robogók, de ottjártunkkor meglehetősen kihalt volt minden, ami a holtszezon mellett a sziesztának is betudható. 

Sajnos a sziget legdélebbi részére nem jutottunk el, ahol a fekete homokos part (Spiaggia libera della), valamint az Isola di Vivara is fellelhető, de a főutca mögötti kis utcákban jókat sétálgattunk és hamar a Mártírok terén találtuk magunkat. Itt található Procida ikonikus temploma a Santa Maria delle Grazie, mely előtt Antonio Scialoia szobra áll. A Mártírok teréről elérhető a sziget legrégebbi kikötője, a Marina di Coricella. Az itt sorakozó élénk színű házakról és halászhajókról készülnek a legismertebb képek Procidáról. Továbbá itt forgatták A tehetséges Mr. Ripley és az Il Postino című filmeket. A házak állítólag azért lettek ilyen színesek, hogy a halászok messziről megismerhessék az otthonaikat. Innen nem messze található Procida történelmi és kultrális központja, a Terra Murata is, ami a sziget legmagasabb pontja. Az erődítményszerű városrészben megnézhetjük a 16. századi San Michele Arcangelo Apátságot, a Casa di Graziella nevű érdekes múzeumot és a korábban börtönként működő Palazzo D’Avalos-t is. Egyébiránt innen lehet a legjobb képeket készíteni a Coricella kikötőről. A színes és hangulatos lakóházak között sétálgatva szentélyeket, narancsfákat és az ajtókon kék, illetve rózsaszín masnikat is megfigyelhettünk. Utóbbi aranyos megoldással jelölik a lakók az újjszülöttek jelenlétét, a masni színével pedig a baba nemét. A helyiek leginkább a halászattal és citromtermesztéssel foglalkoznak. Így a finom tengeri fogások mellett megkóstolhatjuk az ország legsavanyúbb citromát is. 

Hasznos infók:

A szigetre könnyen eljuthatunk Nápolyból a Caremar és a Snav hajótársaságokkal. Ami fontos, hogy a nápolyi kikötő elég nagy és mi nem találtuk meg egyből a pontos helyszínt, illetve olyan valakit, aki tudott volna angolul. A lényeg, hogy Procidára a hajók a Castel Nuovóval szembeni új kikötőállomásról indulnak, illetve érkeznek. A mapsen Stazione Marittima Molo Beverello néven találod. A közelben van a reptéri Alibus indulási helye, ami mögött is van egy kikötő, de ha szemben állsz vele, akkor attól jobbra lesz az új kikötő. Választhatunk, hogy lassabb (kb. 1 óra) vagy gyorsabb (kb. 40 perc) hajóval kívánunk utazni. Mi a menetrendek miatt odafele a lassabb, míg visszafele a gyorsabb hajóval utaztunk. Mindkét hajóút ára 16,4 eurót kostált, illetve 2,5 eurót kellett még fizetni partraszállási adó gyanánt. Szóval oda-vissza fejenként 35,3 euróba került ez a kirándulás. Az adó mértéke főszezonban (május 1. és október 31. között) 3,5 euró. A jegyeket elővételben online is megvásárolhatjuk, de ajánlott a helyszínen megvenni. Egyrészt az internetes felületen nem látható minden időpont, másrészt törlés esetén (ha kedvezőtlen az időjárás) úgy tudom, hogy nem kapjuk vissza a jegyek árát. A helyszínen készpénzzel és kártyával is fizethetünk.