Temető, kakasok és papucsfák a strandon
Második kikötés: Kajmán-szigetek
Miután a jamaikai mámort kipihentük, utaztunk is tovább tengerjáró hajónkkal a szomszédos országba, akarom mondani szigetre. A Kajmán-szigetek bizonyára mindenkinek ismerősen cseng az offshore bankjainak köszönhetően. Azonban nem lehet elmenni a gyönyörű tengerpartja mellett sem, amely a világ egyik legszebbje és akkor még nem is említettem az utcáin felbukkanó aranyos kakasokat.
Amit elöljáróban tudni kell a Kajmán-szigetekről egyrészt az, hogy 3 kis szigetből áll: Grand Cayman, Cayman Brac és Little Cayman. Másrészt a lakosainak száma habár az elmúlt 20 évben megduplázódott, még így is mindössze 64.000 fő. A legnagyobb sziget a Grand Cayman, ahol a lakosság 90 %- él és persze itt található a főváros, George Town is. Ám, ami mindezeknél is érdekesebb az, hogy a szigetek egy víz alatti hegylánc részei.
Fotó: www.forbes.com
Főként a tengerjáró hajókkal érkezőknek lehet ez fontos, ugyanis a hatalmas méretekkel rendelkező hajók nem tudnak kikötni közvetlenül a szárazföldnél, hanem attól beljebb, a nyílt vízen horgonyoznak le. Mi, az utasok pedig kishajókkal tudunk a partra jutni, ami az ún. tenderes kiszállás. Ez több időt vesz igénybe a ki- és beszálláskor is, ezáltal itt fokozottan figyelni kellett az indulási időpontot, hogy mikor indulunk tovább. Ha lekéssük az utolsó "tenderes" hajót, akkor gondolkozhattunk volna, hogyan jutunk el másnap Mexikóba.
A kiszállás éppen a plusz hajóút miatt elég hosszúra sikeredett, mert először azok szállhattak át a szárazföldre szállító hajóra, akik befizettek a hajótársaság által kínált utak valamelyikére. Mi egyik helyen sem fizettünk be fakultatív kirándulásra, hanem mindent én szerveztem és a helyiekkel boltoltunk. Egyébként az is hátráltatta a kiszállásunkat, hogy még másik két tengerjáró hajó is lehorgonyzott velünk egy időben, ezzel több tízezer ember kiszállítását kellett megoldaniuk. Mindezek következményeként a minimális várakozás után, a tervezett kiszálláshoz képest több mint egy órával később csodálhattuk meg a kristálytiszta, türkizkék színekben pompázó vizet. Ahogy a partra értünk George Townban, Jamaikához hasonlóan (melyről itt olvashatsz) nagyon sok helyi árus és még ennél is több önjelölt sofőr, valamint programszervező akadt.
A legszimpatikusabb pilótát kiválasztva aztán mehettünk is a kocsihoz, amit meglátva egyből konstatáltuk, hogy ide bizony nem férünk be. Fullon volt, az amúgy ki tudja hány személyes kisbuszban már többen ültek így is, mint amennyi szerintünk megengedett. Viszont a sofőr erősködött, hogy bizony ide mi még beférünk hárman kisgyerekkel, babakocsival, cuccal, mindennel. Ha nem láttam volna a szememmel nem hiszem el, de tényleg lett helyünk, mert valahonnan előkaptak még 2 ülést nekünk és a babakocsit is beszorították. Kisfiunkat persze az ölemben kellett fogni, de itt ebben a helyzetben, ez volt a legkisebb probléma. Kb. 15-en ültünk egymás szájában a kisbuszban, a világ minden szegletéből. Na igen, akkor még ezt lehetett. Máskülönben különleges élmény volt mindezek ellenére ez is. A rádióban szóltak a karibi dallamok, közben folyamatosan nyomta a poénos dumáját a sofőr és mindenki izzadt rendesen, hol a nevetéstől, hol a melegtől. Ráadásul mindezt baloldali közlekedéssel, köszönhetően annak, hogy a Kajmán-szigetek az Egyesült Királyság tengerentúli területe.
Ugye itt is voltak terveim, hogy miket nézzünk meg, de idő híján a biztosra mentem éspedig az úti célunk a Seven Mile Beach lett a túlzsúfolt buszunkkal. Gondoltam a tengerparttal nem lehet mellé lőni ilyen melegben, pláne kisgyerekkel. A pattogó, zajos buszos út végül elnyomta kisfiunkat az ölemben és megismételve Jamaikát megint bealudt, mielőtt célt értünk volna.
Ha már így alakult, a part menti Calico Jacks Bar pultjánál helyet foglaltunk és jöhetett a kamillázás. Közben megkóstoltuk a kajmán Caybrew nevű sört és gyönyörködtünk a hétmérföldes tengerparton. Ha nem bereggelizve jöttünk volna ide, akkor minden bizonnyal megkóstoljuk az ízletes tengeri fogásokat is, mint pl. a kókuszos garnélát, a kagyló- vagy akár a teknőspörköltet is. Tele hassal viszont maradt a sörözés és a lazulás. Ez a hely azóta már bezárt, de nem kell szomorkodni, mert sok más szuper bárt és éttermet is lehet itt találni. Van karibi, amerikai, kubai, mexikói, indiai és még olasz kajálda is.
A Seven Mile Beach mellesleg a nevével ellentétben csak hat mérföld, azaz tíz kilométer hosszú strandot jelöl George Towntól északra, a Nagy Kajmán sziget nyugati oldalán. A panoráma elragadó, az a tipikus fehér homok és hozzá a gyönyörű, világos kék színű tenger. A bárból a látványt ugyan rontotta a sok száz beszuszakolt napernyő, de azért így is tudtuk élvezni a pillanatot.
Egyébként minél északabbra megy az ember, annál kevesebb a tömeg a parton. Így, aki teheti menjen fel egészen a West Bay Beach irányába. Lévén, hogy egy kicsi, keskeny szigetről beszélünk, olyan érdekességet is megtekinthetünk, mint a Cemetery Beach, azaz a temető strand. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a tengerparti sáv mellett van közvetlenül a temető. Számunkra érdekes, mert mindössze egy kis fehér kerítés választja el a sírköveket a fürdőzőktől. Mi ugye maradtunk a zajosabb, élettel teli helyünkön és időközben felébredt kisfiunk, Milován is. Fürödtünk és játszottunk egy nagyot, valamint stíröltük a kakasokat. Mert, ha a temető nem elég, még kakasok is vannak mindenfelé, szabadon a strandon. Ergo ez a gyerekeseknek egy külön ingyenes program. Sőt, szintén kajmán-szigeteki jellegzetességek a papucsos fák, amik a strand bejáratánál fogadtak minket.
Utólag megtudtam, hogy ezek a fák az óceánok és a tengerek szennyezése elleni küzdelmet hivatottak szimbolizálni. A leginkább felkapott ilyen jellegű fa a Flip Flop Tree névre hallgat és a kajmán fővárostól délre található. Miután túltettük magunkat a látottakon, a buszos fuvarunkkal visszamentünk a városba, ahol sétáltunk még a hajóra szállás előtt. Mit ad Isten, nemcsak a strandon, de az utcákon is kakasokba botlottunk. Bár vidéki gyerekekként hozzá vagyunk szokva ehhez a házi állathoz és nem újdonság az utcán látni, de eddig se a tengerparton, se Budapest utcáin nemigen találkoztunk velük.
George Town habár nem az a tipikus látnivalókkal teli főváros, azért el lehet sétálgatni az utcáin. A hangulatos színes épületeinek és kakasainak megnézése mellett leginkább a boltjaiban lehet eltölteni az időnket. A többi karibi kikötővároshoz hasonlóan itt is kedvezményesen lehet vásárolni exkluzív órákat, parfümöket és ruhákat is.
Ha a nagy melegben hűsölni támad kedvünk és még a művészet iránt is érdeklődünk, akkor a Nemzeti Galériában nézelődhetünk a kajmán művészek alkotásai között. További két benti program még a Caybrew sörfőzde és a Cayman Spirits rumgyár meglátogatása. Előbbiben a sör-, míg utóbbiban a rumkészítés folyamatát kísérhetjük végig és természetesen meg is kóstolhatjuk a helyi italokat. Ha időnk van és még mindig nem ettünk, akkor pedig a főváros egymás mellett sorakozó éttermei közül válogathatunk. Mi a vacsorát már a hajón ettük meg, ugyanis nem akartunk kapkodva étkezni, így a sétánkat követően mentünk is a kikötőbe, ahonnan jókedvűen hajóztunk el a szállásra.
Helyi programok
Aki nem elégszik meg a fürdéssel és bározással, annak itt a Kajmán-szigetek egyik leginkább keresettebb programja a Stingray City, amely a parttól néhány kilométerre élő rájákat jelöli. Az ideszoktatott ráják szabadon vannak a vízben és egyáltalán nem félnek az emberektől. Olyannyira nem félnek, hogy sokszor maguktól másznak fel az emberekre egy kis eleség fejében. A helyiek szerint szerencsét hoz, ha megpusziljuk őket. Természetesen vannak, akik még ezt is bevállalják.
Fotó: www.instagram.com/sabineandtanner
Nem messze a rájáktól, úgy 15 percre található a Coral Garden, ami egy kiváló sznorkelező terület. Az áttetsző víz lehetőséget ad, hogy saját környezetükben tekintsük meg a rengeteg színes korallt és halat. Sőt a két program mellett még a tengericsillag helyet (Starfish Point) is szokták a helyi programszervezők felkínálni. Így a pár órás programban akár három klassz területre is eljuthatunk. Utóbbi helyen lehetőségünk van közelebbről megtekinteni a világ egyik legszebb tengericsillag fajtáját, a párna tengericsillagot. S, ha már itt járunk érdemes elidőzni a gyönyörű Rum Point névre hallgató partszakaszon is.
Fotó: www.instagram.com/kalilei_vacations
Hogyha az állatos és vízi programok nem kötnek le vagy csak egyszerűen megnéznéd milyen a pokolban, akkor erre is van lehetőséged a Kajmán-szigeteken. A fősziget északi részén ugyanis van egy település, melynek az a neve, hogy Hell, azaz magyarul Pokol. A fekete mészkőiről elhíresült helyen az ajándékbolt mellett még posta is van, ahonnan akár pokoli pecséttel ellátott levelet is küldhetünk haza.
Fotó: www.instagram.com/wordasphotos
A Pokolhoz közel van egy teknősfarm is, ami több ezer teknősnek ad otthont, ugyanis a Kajmán-szigeteken rengeteg teknős van jelen. Következésképp nem csoda, hogy Kolumbusz Kristóf 1503-as felfedezésekor teknősbékák szigetének nevezte el a Kajmán-szigeteket. Amúgy a nemzeti zászlójukban is megjelenik a teknősbéka. A Pokoltól, ha másik irányba indulunk, akkor pedig egy delfinparkba juthatunk, ahol akár úszhatunk is a kedvelt állatokkal. Ahogy láthatjuk a sziget nyugati oldalán vannak főként a turistacsalogató helyek, de a sziget keleti része is nyújt látnivalókat, mint pl. a II. Erzsébetről elnevezett botanikus park, ahol nemcsak gyönyörű növényeket, de olyan állatokat is megtekinthetünk, mint a veszélyeztetett iguana. Ha ugyanakkor tőle északabbra megyünk, akkor a sziget egyedülálló kristálybarlangjait is megnézhetjük Old Man Baynél.
Fotó: www.caymancrystalcaves.com
Aki szereti a különlegességeket megkóstolni annak ajánlom a Kajmán-szigetek híres italát avagy koktélját, ami a Mudslide. Nem egy sima koktél, hanem egy ún. desszert koktél, melynek alapja a vodka és a kávélikőr. Szerintem itt minden bárban szerepel az itallapon és egyébként javarészt raknak hozzá fagyit is, így még inkább egy desszertnek fogható fel - egy kis alkohollal fűszerezve. Na persze, aki tengerjáró hajóval érkezik, annak van lehetősége a hajón is válogatni a sok-sok koktélból.
Miután visszatértünk időben a hajóra, ki is használtuk a nagy koktél- és sörválasztékot. Kényelembe helyezve magunkat a teraszon átbeszéltük a nem mindennapi élményeket és néztük, ahogy a hajónkkal távolodunk a kakasok földjétől. Szomorkodni nem volt okunk, mert tudtuk, hogy holnap reggel már Mexikó partjainál ébredünk.
Remélem tetszett a bejegyzés és Te is kedvet kaptál a hajózáshoz és akár a Kajmán-szigetekhez is. Remélhetőleg minél hamarabb lehetőségünk lesz újra repülőre és hajóra ülni, így ismerve meg ilyen csodálatos helyeket. Ha további utazós képekre, sztorikra, tippekre vagy kíváncsi, akkor kövesd a blogomat és nézd meg az instagram oldalamat is!