Macskambuli kalandok
A világ 5. legnépesebb városa és az egyetlen olyan, amelyen két kontinens osztozik, de mégsem főváros - ez Isztambul. Illetve, amit elöljáróban tudni lehet róla. Már amikor befizettünk az útra, tudtam, hogy a bulgáriai nyaralásunk egyik fénypontja számomra az isztambuli kirándulásunk lesz. S, mit ne mondjak igazam is lett.
Amit még tudtam, hogy egy nap enyhén szólva kevés lesz a metropoliszra. Ez a kirándulásunk egy kis ízelítő, ami majd megmutatja érdemes-e visszatérni a későbbiekben. Valóban, a korábban Konstantinápoly néven ismert várost nemhogy 1 nap, de 1 hét alatt se tudja az ember teljesen bebarangolni, akkora mérete és annyi látványossága van. Én mindenesetre próbálok hozzá kedvet adni.
Na de nem annyira előre ugorva - az indulásunkhoz térve: este, úgy 10 óra körül pattantunk fel a buszra Sunny Beachen, hogy kezdetét vegye a török kiruccanásunk. A határt átlépve, vidéken megtapasztalhattuk milyen, ha nincs wc csésze. Bár ezt anno egy romániai nyaralásunkkor már átéltem, de akkor még kisgyerekként másként fogtam fel. Az igazat megvallva, jó volt leszállni a buszról és örültünk, hogy végre Törökországban vagyunk! Az idegenvezetőnk rengeteg érdekes dolgot mesélt és ahogy közeledtük Isztambul felé, láthattuk a kozmopolita város hatalmas méreteit. Elég, ha annyit írok, hogy Isztambul az elővárosaival együtt 100 km átmérőjű. S amikor a városba értünk, pedig a kaotikus közlekedését ismerhettük meg. Aztán busz- és sofőrcserét követően, mindezt átélhettük testközelből, egy helyi pilóta által. Meg kell hagyni nem sok törött autót láttunk, s mi is megúsztuk karcolás nélkül. Egyébként az első élményünk helyi emberrel is meglepő volt. Mielőtt megkaptuk az új sofőrünket - az új busszal és a helyi idegenvezetővel, volt idő egy kis sétára. Pont egy nem túl forgalmas kis utcában sétáltunk úgy reggel 6 óratájt, amikor egy árus betámadt minket a szokásos eladós dumával. Nagy meglepetésünkre, mikor mondtuk, hogy magyarok vagyunk, előkapott egy magyar nyelvű útikönyvet. Kicsi a világ...vagy nem kevés magyar járt már akkor is ide. Na és még egy dolog, mielőtt a tipikus látványosságokat írnám, a macskák. Rengeteg macskát láttunk mindenfele és mindezek ellenére teljesen jó egészségügyi állapotban. Egy biztos, aki macskarajongó, az biztosan jól fogja érezni magát Macskambulban.
A város kulturális sokszínűségét mutatja, hogy mecsetek, templomok, minaretek, paloták egyvelege, a régi és új, a tradicionális és modern mellett a nyugat és kelet keveredése. A hangulatos utcái között sétálva az első, ami nekünk európai embereknek feltűnik, az a bizonyos időközönként hallható muzulmán ének, az ezán, magyarul az imára hívás. A Mohamed prófétáig visszanyúló hagyományt a mecsetek minaretjéről, az e célra alkalmazott müezzin az öt törvényes ima idejét közvetlenül megelőzőleg végzi. Első gyalogos utunk amúgy a Sultanahmet térre vezetett, ahol egyből megcsodálhattuk a rózsaszín pompában fürdő Hagia Sophiát és vele szemben a kecses Kék mecsetet.
Előbbi az utolsó jelentős alkotása a késő ókori építészetnek, és egyben az első képviselője annak, hogy az épület domináns eleme a kupola. Utóbbi gyönyörű épületet I. Ahmed szultán építette 1609-16 között, s innen származik eredeti neve is - a Sultan Ahmed mecset, törökül Sultanahmet Camii. A közkedvelt nevét páratlan kék színű izniki csempéiről kapta, melyek belül borítják falait. A dzsámihoz tartozó épületegyüttesben találhatjuk a szultán és felesége sírhelyét, egy vallási iskolát és egy kórházat is.
A Kék mecset Isztambul egyik legnépszerűbb látványossága, a világ egyik legismertebb épülete, az UNESCO Világörökség része. Belépni csak mezítláb lehet és mikor nincs imaidő. Ezenkívül a férfiaknak hosszú nadrág, hölgyeknek vállat takaró és bokáig érő ruházat (amit a helyszínen is lehet kapni) kötelező. Személyes tapasztalatunk, hogy nekem valóban be kellett ezeket tartani, de a férfiak térdnadrágjára nem szóltak semmit. Egyébiránt érdemes korán érkezni, mert nagy sor alakulhat ki a mecsetnél.
A harmadik épület, amely meglátogatása hozzátartozik biztosan egy isztambuli látogatáshoz, az a Topkapi szeráj. A más néven Ágyúkapu palota a város talán legszebb kilátással rendelkező területe. A palota meglátogatásával betekintést ejthetünk, hogy milyen tökéletesen elszeparált világban éltek az Ottomán Birodalom szultánjai 1465 és 1853 között.
Ezenkívül ajánlom még a Galata torony, a Yerebatan Ciszterna vagy Elsüllyedt Palota, Dolmabahce sarayi és a legtrendibb Beyoglu negyed felkeresését is. Az Elsüllyedt Palota az egyik legnagyobb az Isztambulban fekvő hajdani víztározók közül. Egy monumentális, lenyűgőző hely, mely kívülről észre sem vehető. A Beyoglu negyed rendkívül népszerű a turisták körében, ugyanis egy kis francia hatású ékszerdoboz. A legkedveltebb bevásárló utcája az Istiklal caddesi (Függetlenség sugárút) 3 km hosszú és telis-tele van éttermekkel, cukrászdákkal, színházakkal és könyvesboltokkal. A gazdagságot tükrözik az itt található 19. és 20. században épült neoklasszikus és art deco stlílusú épületek. Az utcát még hangulatosabbá teszi a régi, piros villamos, amely a Tünelt és a Taksim teret köti össze.
Az igazat megvallva, Isztambul szó hallatán nekem a szüleim és anyósomék által emlegetett Nagy Bazár ugrott be elsőként mindig is. Annak idején autóval jutottak el Magyarországról és mindig egy nagy kalandként mesélték el. A sok általuk emlegetett dolog valóságossá vált, mikor beléptünk a hatalmas fedett vásárba. A közel 60 utcácska, mintegy 3000 boltja várja a napi 250-400.000 látogatót.
Termékek szerint, csoportokba vannak rendezve a boltok, így van az arany ékszerek, antik áruk, bőrtermékek vagy a szuvenírek boltjai is. Alkudni kötelező, sőt ha eljövünk is utánunk jönnek és még kevesebb árat mondanak. Így lett jutányos áron Kék mecset épületem. S tényleg tudnak magyar szavakat is! Lényegében minden nyelven megtanultak egy-két szót, ezzel is pozitív benyomást keltve a vásárlókban. A sok-sok áru mellett étterem és teázó is van, ha megéheztünk vagy megszomjaztunk. Mi itt az egyik teázóban próbáltuk ki az eredeti török teát. Ami érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy korábban a kávé volt a legfontosabb italuk, de a Birodalom felbomlása után túl drága lett a behozatala és helyben pedig sajnos nem terem. Ellenben a teacserjéknek remek klímát és talajt kínál a Fekete-tengeri régió. Ma már egész életüket áthatja a tea és a teázás. Nincs olyan alkalom, esemény vagy élethelyzet, amiben egy csésze tea elfogyasztása ne lenne helyénvaló.
A gyalogos sétánk alkalmával egyébként megkóstoltuk még a helyi kebabot, és az édességeket is. A tipikus török ételekhez tartozik a manti, amely darált hússal töltött, nagyon aprócska kockákból álló tészta vagy a köfte, ami a mi fasírtunkhoz hasonlít leginkább. A midye vagy fekete kagyló az egyik legfinomabb utcai kaja Isztambulban és sok helyen találkozhatunk a török édességek tömkelegével, mint a künefe, baklava, locum, helva, sült tejberizs vagy a salep, ami egy finom, krémes állagú forró ital. Törökország szerte legnépszerűbb pékáru a simit. Ez egy kelt tésztás, pekmezbe (mustármézbe) mártott szezámmagos perec. Kis kocsival, de akár a fejükön cipelve is árulják a helyiek.
A sok talpalás után busszal folytattuk a városnézést, majd a Boszporusz hídon áthajtva - már esőben - az ázsiai oldalon fekvő beylerbeyi kerületre hajtottunk. A nyolcsávos híd mindkét oldalán három-három sávban közlekednek a járművek, a negyedik a leállósáv, és van még egy gyalogosjárda is mindkét oldalon. Munkanapokon reggel négy sávban az európai oldal felé haladhatnak az autósok, és csak két sávban Anatólia/Kis-Ázsia felé. A Boszporusz-híd hivatalos elnevezése Július 15. vértanúinak hídja (törökül: Boğaziçi Köprüsü), az európai oldalon a hídlábától kezdődően, tőle északra található a hangulatos Ortaköy negyed, ahol mindig hatalmas az élet. Itt érdemes enni kumpirt és gözlemét.
A kumpir egy népszerű török gyorséttermi étel, amely nem meglepő módon krumpli alappal készül, míg a gözleme egy töltött lepény. Ha sötétedéskor érkezünk, egyszerre gyönyörködhetünk a kivilágított Ortaköy dzsámiban, a Beylerbeyi palotában és a Boszporusz híd fényárban úszó látványában.
Isztambul minden évszakban remek választás lehet, de amennyiben tavasszal készülsz idelátogatni, akkor mindeképp ajánlom a tulipánfesztivált. Hiába gondolják sokan, hogy a tulipán Hollandiából származik, az első tulipánhagymákat a Török Birodalomból küldték Bécsbe 1554-ben. Ha pedig tipikus helyi programon akarsz részt venni, akkor mindenképp látogass el egy török fürdőre, azaz hamamra, ami benti programként bármikor kivitelezhető. Egy szó, mint száz, Isztambult látni kell, mindegy mennyi időd van rá!
Remélem tetszett a bejegyzés és Te is kedvet kaptál Isztambulhoz. Remélhetőleg minél hamarabb lehetőségünk lesz újra repülőre ülni és megkóstolhatjuk a kumpirt az Ortaköy negyedben. Ha további utazós képekre, sztorikra, tippekre vagy kíváncsi, akkor kövesd a blogomat és nézd meg az instagram oldalamat is!
