2013-ban fiatal szerelmespárként már jártunk Barcelonában, amikor Lloret de marban nyaraltunk. Akkor is nagyon tetszett nekünk a város, így biztosak voltunk benne, hogy még visszatérünk egyszer (vagy többször) a katalán fővárosba. Ez idén februárban a korona mizéria előtt meg is valósult, ugyanis ezzel leptem meg a páromat 30. szülinapja alkalmából. Most azonban már hármasban, kisfiunkkal tértünk vissza. Akkor még nem is gondoltuk, hogy sokáig ez lesz az utolsó önfeledt, repülős utunk.

Amellett, hogy a februári időjárás Barcelonában jóval enyhébb, a másik nem elhanyagolandó szempont volt, hogy kedvezményes áron jutottam hozzá a repülőjegyekhez Debrecenből. A kora reggeli indulásért cserébe, a fedélzeten csodálhattuk meg a gyönyörű napfelkeltét és már 9 óra tájt a barcelonai forgatagban találtuk magunkat a La Ramblán.

A repülőtérről egyébként vonattal, majd metróval jutottunk el a belvárosi szállásunkhoz. Hát az első benyomás a szállásról nem sikerült jól, mert annak ellenére, hogy direkt jeleztem feléjük, hogy mikor érkezünk és szeretnénk elfoglalni a szállást időben - a szobánk nem készült el. A bőröndöket ott hagyhattuk persze, de ebéd utánra ígérték, hogy kész lesz a szoba. Igazából még akkor se tudtak mondani megközelítő időpontot. Na mindegy, kedvünket nem tudta elvenni, de kicsit bosszantó volt. Maga a szállás egyébként remek helyen van a Gótikus negyedben, ezenkívül tágas szobát kaptunk, modern berendezéssel. Az érkezési malőrt leszámítva meg voltunk elégedve vele. Visszatérve a korábbiakhoz - a kézi táskáink és a gyerekjátékok hadát felkapva első dolgunk volt egy szimpatikus étterem keresése, ahol megejthettük az ebédet. Sokat nem keresgéltünk, ugyanis a La Rambla legvégén lévő Monument a Colom szobor - ami a szállástól 5 perc sétára volt - szomszédságában meg is találtuk a szimpi kiülős helyet. Mint mindig, most is fel voltam készülve a városból és a korábbi beszámolókból azt olvastam, hogy a La Ramblán lehúzós, drága éttermek vannak, így ajánlatosabb a benti kis utcákban keresgélni vendéglátóhelyet. Ennek ellenére tejesen rendben volt minden. Távozáskor betalált egy magyar hajléktalan férfi is minket, de nem kertelt: elmondta, hogy mire kell a pénz - az őszinteségét díjazva, meg hát a magyar összetartozást erősítve, kapott némi aprót. Ezt csak azért említettem meg, mert elég gyakori, hogy magyar kéregetőkkel találkozunk külföldön. Rómában is az első magyar hang, amit hallottunk, egy ilyen szituációban ért minket.

Ezután a belvárosban császkáltunk, nézelődtünk még egy kicsit. S vártuk, hogy legyen már legalább 13 óra, mert úgy gondoltuk akkorra talán elkészül a szobánk, s tusolhatunk, szusszanhatunk végre. Szerencsére jól gondoltunk. A szobát elfoglaltuk, belaktuk, majd újra útra keltünk. Lévén, hogy a szállásunk a La Rambla tengerparti végénél volt, utunkat mindig onnan kezdtük. A sétálóutcáról lefordulva véletlen egy kis téren találtuk magunkat, ez volt a Plaça Reial. Nagyon megfogott minket a hely, itt sokat is időztünk, mert a pálmafák és a papagájok nyugtatólag hatottak a nyüzsis La Rambla szomszédságában. Rajtunk kívül sok más gyerekes család is megpihent a tér közepén.

A térrel szemben lévő Carrer Nou de la Rambla utcában található egyébként Gaudí első lakóháza a Güell-palota, amit mi végül sajnos nem néztünk meg. A képek alapján nagyon impozáns és elvileg nincsenek is annyian, mint a többi Gaudí épületekben. Ami viszont nem maradt ki nekünk most se, az a híres Mercat de Sant Josep de la Boqueria. Ez Barcelona legnagyobb piaca, ahol minden színben, szinte minden jelen van. Ahogy a képen látható, itt akár egy hatalmas emutojásra is benevezhetünk. A Time magazin a világ 5 legnevezetesebb piaca közé is besorolta. Ha ide téved az ember, egy friss gyümölcstál vagy smoothie megkóstolása ajánlott.

A sétálóutcán végig haladva kijutottunk a Placa de Catalunyára, azaz a Katalónia térre, amely a város legforgalmasabb tere. Itt van számos metró, vonat és buszjárat csomópont is. Na meg rengeteg galamb, ami kisgyerekes családoknak nagyon jó ingyenes programnak szolgál. A tértől északra vettük az irányt a Passeig de Grácia főutcán, amely Barcelona és egyben Spanyolország legdrágább utcája. Nemcsak a vásárlást tekintve, de művészeti értelemben is bővelkedik látnivalókban. Itt látható a Casa Mulleras, Casa Bonet, Casa Amatller, Casa Batlló és a Casa Milá is, melyek kötelező látnivalók Barcelonában.

Mivel kisfiunk, Milován időközben elkezdte az ebéd utáni alvását, kihasználtuk a nyugodt perceket és a La Ramblára visszatérve egy szimpatikus bár teraszán ücsörögtünk, amíg fel nem kelt. S ha már Spanyolország, akkor mi mást, mint egy jó sangríát kortyoltam a csendes perceinkben. A nap hátralévő részében még sétáltunk egy nagyot a Catedral de Barcelona környékén és megejtettük a vacsorát is. Eddig számunkra új dolgot is tapasztaltunk, más árakon szerepeltek a fogások, ha bent foglaltál helyet vagy ha teraszoztál. Természetesen utóbbi volt a drágább, amit mi is választottunk. A paella mindenesetre nagyon finom volt. A vacsora végeztével egy nagy sétát követően a szállásra tértünk, ahol nem kellett altató az alváshoz.

Emlékezetes nap 

A következő napunk fő látnivalója a Sagrada Família, magyarul a Szent-Család templom volt. Gaudí világhírű mesterművének építése még 1882-ben kezdődött és az építész 1926-os halálakor a bazilika negyede volt csak kész. Jelenleg az építkezés utolsó szakaszaiban járnak, a mű elkészültét 2026-ra - Gaudí halálának 100. évfordulójára - tervezik. Aki nemcsak kívülről, hanem belülről is szeretné megcsodálni - már pedig minden bizonnyal megéri megnézni - az mindenképp elővételben vásároljon jegyet Itt. Remélhetőleg, ha harmadjára is visszajövünk, mi is bejutunk.

Most a kulturális látnivaló helyett, az előtte álló játszóteret vettük birtokba, mert nem akartuk kisfiunkat kínozni a sorban állással és a templom nézegetésével. Nagyon szuper játszótér van itt, pontosabban kettő, mert a kicsiknek és nagyoknak is van 1-1 játszótér. Nehezen is tudtunk tovább menni. Na, de aztán megindultunk és ebédelni mentünk egy remek amerikai stílusú étterembe, amit egyik barátunk ajánlott. Annyira bejött a hely, hogy utolsó vacsoránkat is itt fogyasztottuk. A Cocovail Beer Hall a Casa Batllótól nem messze található és a sör szerelmeseinek kötelező!

Egy másik remek étkezési lehetőségre pont ezután az ebéd után találtunk teljesen véletlen a Passeig de Grácia sugárúton. Az El Nacional nem csupán egy étkezde, hanem egy ún. “food hall” az éttermek és bárok sokaságával. Itt biztos mindenki megtalálja a maga kedvencét. Nagyon fancy hely az art deco stílusú berendezéseivel és gigantikus méretével. Mivel tele hassal érkeztünk ide, mi csak a szánkat tátottuk és folytattuk a városnézést.

Az óváros szűk sikátorai után a vízpartot vettük célba. A part fő látványossága a Port de Barcelona, azaz a barcelonai kikötő, amelyik Európa fő kikötőinek egyike. Három részből áll: Port Vell (Öreg kikötő), Zona Franca Port (ipari kikötő) és a Barcelona Free Port (logiszitkai kikötő). Ezenkívül van még jachtoknak és személyszállítóhajóknak is kikötő: Port Olímpic és a Port Fórum Sant Adría. A La Ramblán végig sétálva az Öreg kikötővel szemben találhatod magad. Itt van egyébként Barcelona akváriuma, az L'Aquárium több, mint 10.000 állatával és a leghíresebb bevásárlóközpontja a Maremagnum is. A kikötőben egymást érik a nagyobbnál-nagyobb jachtok. Ottjártunkkor megcsodálhattuk többek között a Pacific és Dilbar jachtokat is. Utóbbi értéke becslések szerint kb. 138.000.000.000 forint. Egy ilyen jacht magas fenntartási költségét jól mutatja, hogy csak a teletankolása több száz millió forint.

A milliárdosok jachtjai mellett Barcelona 5 kilométeres tengerpartján több strandot is, úgy nevezett Platját találhatunk. A partszakasz legdélibb pontján áll a híres Hotel VV Barcelona, míg az északi végén a Platja de Llevant. Az idő nem volt még fürdésre alkalmas februárban, de így is az ottlétünk egyik legjobb pillanata történt itt. Igaz babakocsival voltunk, de így is bevállaltuk, hogy leintettünk egy tuk-tukost és felcuccoltunk rá. A kedves pakisztáni sofőrünk teljesen elröpített minket a La Barceloneta végéig, s közben pedig még dj-kedhettem is, ugyanis sikerült beleválasztanunk egy hangszóróval felszerelt járműbe. A környezet, a tuk-tuk és a zene együtt olyan jó élmény adott, hogy igazán különlegessé tette az amúgy is különleges napunkat. Udvariasan a szállásig akart vinni minket a sofőr, de mi még vacsorázni és sétálni szerettünk volna, hogy aznap is merő fáradtan essünk az ágyba. 

Búcsú est kocsmázással

A soron lévő napunkon egy buszos utazással Andorrába utaztunk, melyet itt olvashatsz. Miután felfedeztük a törpeállamot, visszatértünk a bázisunkra, Barcelonába. Szomorúan konstatáltuk, hogy utolsó napunkat töltjük a katalán fővárosban, így még sétáltunk egy nagyot a búcsúvacsora előtt. Elnéztünk a barcelonai diadalívhez, ami az 1888-as barcelonai világkiállításra épült és annak főbejárataként funkcionált. A Josep Vilaseca i Casanovas tervei alapján készült diadalív jelentősen különbözik Európa többi diadalívétől, pl. a párizsi Arc de Triomphet-tól. Színes téglái a mór stílusra emlékeztetnek. Ha nem lenne elég a diadalív háttérnek, még egy buborékban is pózolhatunk egy jó instafotón.

S ezután igazából csak úgy sétáltunk Barcelonában, hagytuk, hogy az események vigyenek minket. Jó, ha tudod, Barcelonában, ha csak sétálgatsz és nézelődsz is feltölt, annyi minden látnivaló van. Rómától vagy a horvát városoktól eltérően nem ősrégi épületeitől és több ezer éves történelmétől dobsz egy hátast, hanem pont ellenkezőleg: Barcelona a modernizmus fővárosa, és a XX. századi avantgárd művészet legbátrabb szárnypróbálgatásainak helyszíne, valamint a modern várostervezés egyik legjobb példája. Persze a régi Barcelona nyomait is megtalálhatjuk a Barrí Góthic vagy az El Born negyedek labirintusszerű, középkorú hangulatot árasztó, rendkívül hangulatos szűk utcáit járva. 

Bármerre is jársz, rosszul dönteni nem lehet. Miközben bóklászol, többször megpillanthatsz egy nem túl ismert lobogót, ez a katalán zászló, amely a rövid életű Katalán Köztársaság 1931-es kikiáltásakor használt zászlók egyike. Mintájában nagyon hasonlít a kubai zászlóra, ugyanis a Kubából visszatért katalán nacionalisták tervezték. Ma a zászló a függetlenséget jelképezi. Ez nem véletlen, a katalánok folyamatosan próbálkoznak elszakadni Spanyolországtól.

A látványosságokban gazdag Barcelona egyik kihagyhatatlan programja még - amit mi most kihagytunk, ugyanis korábban már jártunk - a Güell Park. A sok Gaudí csoda mellett ez is az UNESCO Világörökség része. Amit lehet róla tudni, hogy az 1900 és 1914 között épült parkot Antoni Gaudí eredetileg egy modern "luxuslakóparknak" szánta, távol a belváros akkori gyárainak füstjétől. Azonban a park üzletileg olyannyira sikertelennek bizonyult, hogy senki sem akart itt lakni. Csak két ház készült el és végül maga Gaudí költözött ide családjával, házában jelenleg a Gaudí múzeum működik. Az épületek, a sétányok, és a lépcsők, mind-mind egy rendkívül különös fantáziavilághoz hasonlítanak, csodás a látványuk. 

A Güell Parktól könnyen elérhető a csodálatos kilátást nyújtó Bunker del Carmel is, ahol még én sem jártam. Ez is egy olyan különlegesség, ami felkerült a "legközelebb Barcelonában járok - meg kell nézni" listára. Továbbá van még egy hely, amit érdemes lehet megnézni akkor is, ha nem vagy foci rajongó, az a Camp Nou, azaz a Barca stadion. Mi ezt is kipipáltuk már anno, habár a pálya füvesítése miatt nem a tv-ben látott látvány fogadott minket, de legalább a klub szuvenírboltjában figyelemfelkeltő dolgokat találtunk.

További érdekes látnivaló lehet még, amiket az idő szűke miatt kihagytunk a Casa Vicens - igen ez is egy Gaudí alkotás, a Montjuic domb vagy a Tibidabo-hegy. A Montjuic domb Barcelona városközpontjához közel található és rengeteg látványosságot kínál, melyek közül sok az 1929-es világkiállítás vagy az 1992-es olimpia alkalmából épült, illetve ezek alkalmával újították fel. Itt van pl. a Font Mágica (Táncoló szökőkút), a Katalán Nemzeti Szépművészeti Múzeum, Poble Espanyol (spanyol falu) skanzen, az olimpiai falu vagy a Castell de Montjuic is. A Barcelona északnyugati részén lévő, 512 méter magas Tibidabo-hegyről pedig fantasztikus kilátás nyílik a városra. Nevét onnan kapta, hogy a katalán legenda szerint az ördög itt kísértette meg Krisztust, ezt mondta neki: "neked adom", latinul "tibi dabo". Az ingyenes kilátáson, a jó hangulaton és a szép hegyi környezeten kívül az idelátogatókat Spanyolország legrégebbi, 1901-ben megnyílt vidámparkja is szórakoztatja. 

Tibi dabo - Neked adom.

S még egy utolsó, amit ajánlhatok az a nem kifejezetten turistás, családi hely, a Bar Marsella. Mondjuk ettől függetlenül, mi gyerekkel látogattuk meg. A helyiség azért kuriózum, mert állítólag Picasso, Hemingway, Gaudí és Dali törzshelye is volt. Ha ezeket nem tudnánk is remekül érezhetjük magunkat az ódon épület antik bútorai között. Már akinek bejönnek az ilyen régies dolgok! Milován annyira jól érezte magát, hogy nem akart eljönni. Ottlétünkkor voltak, akik csak benéztek, tehát aki nem akar fogyasztani, az is bekukkanthat a régi időket idéző objektumba.