Ha szereted a kevésbé felkapott, de izgalmas, egyedi és bohém helyeket, akkor irány a litván főváros, Vilnius. Az óváros nemcsak graffitikkel, meghökkentő nagy üzletdíszekkel van tele, de a falon a teáscsészék vagy egy műfogsor látványa sem ritka. Sőt, még az is előfordulhat, hogy egy templomban palacsintázunk.

Litvánia legnagyobb települését kisvárosias hangulat és az Európában legkiterjedetebb óváros jellemzi. Tallinnal és Rigával szemben nincs tengerpart és jóval több az elhanyagolt épület is, de Vilnius ezek ellenére is szerethető. Elég csak az óvárosban sétálgatni, amelynek egésze egy nagy látnivaló és nem mellesleg szerepel az Unesco Világörökség listáján. 

 Pilies utca

Kezdjük akkor a "kötelezőkkel". Az óvárosban találjuk Litvánia fő római katolikus székesegyházát, a Szent Szaniszló és Szent László székesegyházat a Katedrális téren és az ország fontos állami és történelmi szimbólumát, a Gediminas-tornyot is. Előbbi nekünk magyaroknak fontos, ugyanis az épületben találjuk Szent László, magyar királyunk tiszteletére épített kápolnáját. Míg a Gediminas-torony az egykori vár maradványa, ahonnan egyébiránt nagyon szép kilátás nyílik a városra. 

Gediminas-torony

Vilnius számos temploma közül kiemelkedik a Szent Anna székesegyház, amely  a litván gótikus építészet egyik legékesebb példája. Mindazonáltal az ortodox templomok is szép számmal képviseltetik magukat a városban, melyeket érdemes belülről is megnézni. Az viszont sajnálatos, hogy míg a második világháború előtt száz zsinagóga is volt a városban, ma már csak egy van, ami működik is. Korábban annyira pezsgő zsidó kulturális élet jellemzte Vilniust, hogy „Észak Jeruzsálemének” hívták. A német megszállás idején Vilniusban az épületek mellett a zsidók 90 %-át is kiírtották.

Az óváros egyik díszes ortodox temploma

Az óváros szintén híres látványossága a Hajnal-kapu, amely az egyetlen, ami megmaradt az óváros eredeti kilenc kapuja közül. Az építése az 1500-as években történt, mikor Európa legnagyobb országa volt Litvánia, akkoriban Litván Nagyfejedelemség. A kapunál egy magyar felirat is van, mely egy "56-os helyi tüntetésnek állít emléket. A Báthory István által alapított Vilniusi Egyetem diákjai ugyanis hallva az 1956-os magyar forradalom hírét a Rasos temetőtől a Hajnal-kapuig vonultak szolidaritásukat kifejezve.

Hajnal-kapu

A legforgalmasabb és legnyüzsgőbb utcája az óvárosnak a Pilies utca, ahol hangulatos kávézókat, éttermeket, fagyizókat, szuvenírboltokat találunk. Azonban érdemes a kisebb utcákban is elveszni, ahol biztosan találunk valami érdekeset vagy nem mindennapit.

Egy stílusos kávézó

A neoklasszikus stílusú Városháza előtti tágas tér is elég nyüzsgő helye a városnak, ahol a nyári estéken az éttermek és bárok nagy teraszai tele vannak. S, ha már nagy, akkor nem tudok elmenni az éttermek és üzletek különböző díszítési mellett sem. Mintha versenyeznének, hogy kinek nagyobb, díszesebb a bejárata. 

Dekoratív bejáratok

A sétálóutcáról nyílik egy érdekes és fotogén utca, amely a helyi íróknak állít emléket. Az Irodalmi utcán a falakra szövegeket és tárgyakat helyeztek el, így vannak csempék, kések, de még egy műfogsor is. 

Irodalmi utca

De ez még nem minden, van az óvárosnak egy igazi hippi negyede: Užupis, amely azt jelenti, hogy a "túlparton". Az alig fél négyzetkilométeres terület ugyanis a Vilnia folyó túloldalán helyezkedik el az óvárosi részekhez képest. A korábban veszélyes és elhanyagolt negyedbe a kilencvenes években helyi művészek költöztek, akik galériákat és művésztelepeket hoztak létre. A területen megjelentek a falfestmények és az érdekes műalkotások is, majd idővel egyre több kávézó, illetve étterem. A környék üzleteiben pedig stílszerűen kézzel készült, egyedi termékeket vásárolhatunk. Užupis ma már biztonságos és igazi kultusszá vált hely. 

A hippi negyedben

Užupis egyébként nemcsak egy városrész, de egy önálló köztársaság is Vilniusban, önálló önkormányzattal, önálló pénzzel és egy saját kis önálló hadsereggel. Az alkotmányuk az egyik utcában olvasható is, melyekben olyan pontok vannak, mint mindenkinek joga van hibázni vagy, hogy a macskának nem kötelező szeretni gazdáját, de segítenie kell neki ínséges időkben. Szintén megtaláljuk itt a köztársaság szimbólumát is, a trombitáló angyal szobrot, amely a szólás- és sajtószabadságot jelképezi. 

Užupis szimbóluma

Az óvárosban járva lépten-nyomon érdekes részletekbe bukkanhatunk. S még az sem lehetetlen, hogy egy olyan templomba botlunk, amelynek a belsejében egy palacsintázó működik. Sajnos belülről nem tudtam megnézni, de nekem már kívülről is nagyon tetszett az omladozó egyházi épület. A hely neve: Pirmas Blynas.

A templom, melyben palacsintázó működik

Litvániában a palacsintázás egyébként nem egyenlő a nassolással, ugyanis az egyik tradicionális litván fogás a burgonyás palacsinta. Azt most nem, de a másik helyi ételt a hideg céklalevest megkóstoltam, amely nemcsak külsőleg volt változatos. 

Hideg céklaleves kaporral, főtt tojással és burgonyával tálalva

Az óvárosban, de azon kívül is számos helyen találunk igényes graffitiket, illetve egy olyan időkaput, ami nem sok helyen van a világon. A vasútállomás előtt található és Portal névre hallgató kijelzővel egy másik országban lévő emberekkel léphetünk interakcióba. Egész pontosan a lengyelországi Lublin városban van még egy ugyanilyen portál. A koronavírus szülte projektet azért hozták létre, hogy az akkoriban "bezárt" embereknek lehetőségük legyen új emberekkel találkozni. Erről és még más vilniusi érdekességekről ebben a videóban találkozhatsz.

Street art Vilniusban

Nem kimondottan turistás hely, de a Paupys negyed is megér egy sétát. Márcsak azért is, mert a szomszédos Užupis negyedhez képest teljesen más kontrasztot ad. Teljesen új és modern épületek, rendezett utcák jellemzik a környéket. A Paupys Marketben pedig akár dzsungeli környezetben is ehetünk. 

Vilnius legújabb negyede, Paupys

S bár Vilniusban is tartalmas napokat tudunk eltölteni, ajánlom a mintegy 30 kilométerre fekvő Trakai város felkeresését is. Busszal és vonattal is megközelíthető az egykori főváros, azonban mind a buszmegállótól, mind a vasútállomástól még egy jó félórát kell sétálni a várig, amely a város fő attrakciója.

Trakai vára

Az országban szuperül működik a Bolt, így azzal pár euróért lerövidíthetjük a félórát pár percre. Mellesleg, aki sétál sem jár rosszul, mert a város telis-tele van hangulatos színes faházakkal. Csak azok miatt is megéri Trakaiba utazni.

Trakai hangulatos színes faházai

A várat amúgy a legendás Vytautas nagyfejedelem építtette, aki az akkor litván fennhatóság alatt álló Krím-félszigetről hívott tatárokat testőreinek. Bár kis számban, de a karaiták leszármazottai a mai napig Trakaiban élnek. Az ő nemzeti ételük a kibinai, melyet szinte minden étterem kínál a városban hússal vagy zöldséggel töltve. 

Kibinai, a töltött batyu

A gótikus Trakai várat egy fahídon közelíthetjük meg. A várban egy múzeum is van, amit a 12 eurós belépővel megtekinhetünk. A vár körüli tóban egyébként csónakázhatunk is és a szuvenírek beszerezésére is lehetőségünk akad. Az egyik partmenti étteremben még egy ismerős édességet is találtunk. 

Csőrögefánk litván módra

Elmondható, hogy Litvánia nemcsak az ételek, de minden tekintetben közelebb áll Magyarországhoz a másik két balti államhoz viszonytva. Ha tehát egy nem túl drága balti állam felfedezése a cél, akkor bátran ajánlom az országot.