Szicília nemcsak Olaszország, de a Földközi-tenger legnagyobb szigete is. Ráadásul a szigeten található Európa leghatalmasabb vulkánja az Etna. Mindezek mellett, ami szerintem mindenkinek eszébe jut a sziget kapcsán az a maffia. S bár a szicíliai maffia továbbra is létezik, félni nincs okuk a szigetre látogatóknak. Ahogy attól sem, hogy nem látunk szép és érdekes látnivalókat a szigeten.

Savoca egyik eldugott részén

Már év elején elkezdtem szervezni a szicíliai utunkat, ugyanis most kivételesen nemcsak hárman, hanem hatan utaztunk. Emiatt volt több akadály is, de végül szerintem jól megoldottam mindent. Annak ellenére is, hogy épp akkor utaztunk, amikor a nagy reptéri bajok már javában megvoltak. Nekünk még szerencsénk is volt, mert odaútra "csak" félórás, visszaútra kétórás késéssel érkeztünk meg. Bár Budapesten a repülőgépen ülve egy pillanatra lefőttünk, mikor a pilóta bejelentette, hogy lekéstük az indulást, így 1,5 óra múlva tudunk újra felszállni. Végül nem kellett órákat kisgyerekekkel a gépen várakozni, úgy 30 perccel a tervezett indulás után felszálltunk és még a transzfer is megvárt minket a cataniai reptéren. Igaz angolul nem tudott a sofőr, de kedvesen kommunikált velünk olaszul. Egy óra alatt érkeztünk meg az első szállásunkhoz, ami Giardini Naxos településén volt. Ekkor már majdnem este 11 óra volt, de a gyerekek még jól bírták a kiképzést és a szállásadó is időben megérkezett, hogy átadja a lenyűgöző panorámával és hatalmas terasszal rendelkező lakást. Salvatore, a szállásadó jól és érthetően beszélt angolul, így mindent meg tudtam tőle kérdezni, amit akartam - a programok, illetve látnivalók terén is. A lakás szépen felújított és remek helyen van az üdülővárosban.

A szállásunk teraszáról minden reggel ilyen napfelkeltében volt részünk

Giardini Naxos gyerekes családoknak jó bázis a keleti oldalon, ugyanis a környék kavicsos és köves partjaival szemben homokos tengerparttal is rendelkezik. Azt viszont fontos tudni, hogy a víz gyorsan mélyül! A település előnye még, hogy a páratlan szépségű, ámbár nem túl olcsó Taormina mellett található. Utólag azt mondom, hogy szuper választás volt Giardini Naxoson megszállni, ugyanis a strandokat pár perces sétával elértük, s jóval kedvezőbb áron tudtunk szállást foglalni vagy akár éttermezni. Taormina a hegyen fekszik, így a strandot autóval, busszal vagy felvonóval érhetjük el, illetve a tengerpartja köves, ami kisgyerekeseknek szintén nem túl jó. A lassan mélyülő homokos partok a sziget nyugati oldalán fellelhetők, így akik kisebb gyerekekkel érkeznek, azoknak inkább azt a részt javaslom nyaralásra, pl. Trapani megyében ilyen a San Vito Lo Capo vagy Palermo megyében a Mondello Beach. A mi székhelyünk Giardini Naxos egy kis üdülőváros Messina megyében. Külföldi turistákat ritkábban, magyarokat egyáltalán nem is hallottunk. A város nevéből adódik, hogy egykor görög gyarmat volt. Ennélfogva több helyen megjelennek a görög díszek.

Szicíliában több helyen megmaradtak a görög emlékek

A tengerparti sétányon szépen sorban sorakoznak a remek éttermek, boltok, kávézók és cukrászdák. A strandból van ingyenes és fizetős is, illetve olyan is, ahol csak a napágyért és napernyőért kell fizetni. Mi a legtöbbször a belépős helyre mentünk, mert nem sokkal jött ki drágábban, mint ahol csak az eszközökért kellett fizetni. Azonkívül nemcsak nagyobb méretű, hanem játszótér, illetve étterem is van a területen. A víz többnyire hűvös volt, de fürdésre teljesen alkalmas. Ez és az, hogy a strandok üresek voltak hétköznap, minden bizonnyal a júniusi előszezonnak köszönhető. Hétvégén megtelt minden a helyiekkel, ilyenkor a parti sétányt is lezárták az autósok elől, a szülők nagy örömére. Tudniillik a járda mindenhol nagyon közel van a közlekedő autókhoz, motorokhoz, ráadásul van, ahol nagyon keskeny is. Az olaszok meg mondhatni nem hajtanak túl lassan. Nem győztük fogni a gyerekeket,  hogy ki ne lépjenek az úttestre.

Giardini Naxos tengerparti sétánya

Aki hozzám hasonlóan szereti a tengeri fogásokat vagy a pisztáciát, annak Szicília maga a mennyország. Azért annak sem kell aggódni, aki nem szereti a tengeri dolgokat vagy esetleg a pisztáciát, ugyanis ők is találnak maguknak finom falatokat. Nem kell bemutatnom a fenséges olasz pizzákat és tésztákat, amelyek Olaszországban a legjobbak.

Carpaccio di polpo, azaz nyers polipszeletek

Aki édesszájú, az sem marad éhen a szigeten. Sok cukrászda van ugyanis Szicíliában, melyek mindegyikében megkóstolhatjuk az isteni olasz fagyikat és a helyi édességeket. Ilyen a cannoli, granita, cassata siciliana vagy a brioche con gelato. Utóbbi volt számomra a legérdekesebb, amit én csak fagyiburgernek hívok. S, ennél a desszertnél nekem csak az volt furcsább, hogy ezt a fagyis brióst akár reggelire is elfogyasztják. Beleolvadva a helyi szokásokba a fagyis finomságot tízóraira fogyasztottam el, ami ugye az olasz életstílusban még csak reggeli.

Brioche con gelato, vagyis a fagyival töltött briós

Giardini Naxos szépen felújított épületekkel rendelkezik, de azért néhol megjelentek az elhagyatott szemetes helyek. Mondjuk Cataniához hasonlítva nagyon tiszta és rendezett kis város. Hát igen, minden viszonyítás kérdése. Az viszont példás, hogy szelektíven gyűjtik a szemetet. Erre a szállásadónk is felhívta a figyelmet, illetve arra, hogy melyik nap, milyen hulladékot visznek el. Emiatt a szemeteszsákok mindig az utcán vannak, mivel folyamatosan jár a kis kukásautó. Játszóterek vannak a településen, csak árnyék nem igen. Így napközben nem, de napnyugta után nagyon jókat játszótereztünk. Ahogy az utcákon, a játszótereken is este beindul az élet. A mostani júniusi kánikula egyébként egy hónappal hamarabb érkezett a szigetre. Általánosságban a május-június és a szeptember-október időszakot javasolják időjárás szempontból szigetlátogatásra, ugyanis a július-augusztus irtó meleg. Mi most megtapasztaltuk a nagy meleget, de nem szegte kedvünket a kirándulásoktól, illetve a nagyobb sétákat a későbbi időre tettük.

Giardini Naxos kikötője naplementekor

Taorminába busszal és vonattal is eljuthatunk. A busz azért szerencsésebb, mert az fent tesz le a városban, így rövidebb sétával érjük el a központot. Vonattal érkezőknek vagy egy combosabb séta, egy buszút vagy egy felvonózás jön még a vonatozás után. A szigeten több busztársaság is üzemel, mi az Interbus és az Etnatransporti buszokkal közlekedtünk. Buszjegyet a megállók közelében található ún. tabacchiban, jegyirodában vagy kávézóban is vásárolhatunk. Ahol nincs jegyvásárlási lehetőség a megállóban, ott a buszsofőrtől is vehetünk jegyet. Illetve nagyon fontos, hogy jelenleg még mindig kell az FFP2 maszk a tömegközlekedéseken, nélküle fel sem engednek a buszra. Ha nem csak egy irányba mész, akkor érdemes oda-vissza jegyet venni, ugyanis így olcsóbbra jön ki a menetjegy irányonként.

Taormina egyik utcarészlete

Taormina egy igazán nyüzsgő hely, itt már találkoztunkegy csomó külföldi turistával, így magyarokkal is. S itt az angolt is több helyen beszélik, illetve az étlapok sem csak olaszul vannak nyomtatva. Ahogy korábban írtam itt minden drágább, így a szuveníreket lehetőleg ne itt szerezzétek be. A város rendkívül hangulatos, így csak céltalanul sétálni is érdemes. Ha azonban Taorminában járunk, akkor nem éri meg kihagyni a Csontváry Kosztka Tivadar által megfestett görög színházat. Még akkor sem, ha ilyen sok lépcsőn kell felcipelni a gyereket.

Taorminában nehéz nem lépcsőzni

A görögöket jellemzi, hogy a legfontosabb épületeiket és műemlékeiket a természettel összhangban emelték. Így a taorminai teatro greco is csodálatos látképpel büszkélkedhet a tengerre, illetve az Etnára. A színház látogatása 10 euró fejenként, míg 18 év alatt díjtalan.

A görög színház legmagasabb ülőhelye és a füstölgő Etna

Alig 10 perces sétára a színháztól találunk egy elbűvölő parkot, aminek a neve Villa Comunale di Taormina, ahová a belépés ingyenes. A csodás növények mellett, festői kilátás és egy nagyszerű játszótér is van a területen. Ezenfelül a fáknak köszönhetően árnyékos a helyszín, így napközben is lehet játszóterezni.

A mesés Villa Comunale di Taormina 

Taormina főterét is írhatnám, mint kihagyhatatlan látványosság, mert a pepitakövekkel kirakott tér csodásan fest, s akkor még a panorámáról nem is írtam. Azonban azt javaslom, hogy a városnak főként a hangulatát vegyük át, mintsem a kötelező látnivalókat nézzük meg. Taormina kis utcáit pókhálószerűen szövik át a lépcsők, melyek javarészt ízlésesen díszítve is vannak. Sőt, egymást érik a remek művészeti termékek és a szimpatikus éttermek.

Instaspot Taorminában

A környék legszebb strandja kétségkívül az Isola Bella nevű sziget, ami a szomszédos Mazzaro településről egy homokpadon keresztül közelíthető meg. Az ár-apály miatt mondjuk félszigetnek is mondhatnánk. Innen egyébiránt Taorminába felvonóval is feljuthatunk, ami 15 percenként jár és menetenként 3 euróba kerül.

Isola Bella sziget (Kép: www.travellector.com)

Még Taorminánál is van fentebb, ahonnan még csodálatosabb a kilátás. A bájos Castelmolába busszal mentünk tovább Taorminából, amit bátran ajánlok. Nemcsak szebb volt a látvány, de turista is jóval kevesebb volt. Persze a mérete is jóval kisebb Taorminánál, de aki kedveli a kevésbé felkapott helyeket, annak tökéletes helyszín Castelmola. Girbe-görbe, macskaköves, szűk utcái teszik érdekessé a falut, illetve a Turrisi Bar, amelyhez hasonlóban még sosem jártam.

A falu ilyen szerpentineken közelíthető meg

Kívülről még nem is, de ahogy belépünk a bárba, rögtön az arcukba jönnek a férfiak legnemesebb testrészei. A bár ugyanis a falloszokra épül. Ilyen formájú a lámpa, a feles pohár, a díszek, a padló, a kilincs, de még a tükör és mosdó is. A görög hagyomány szerint ugyanis a bőség jelképe a férfiak "szerszáma". A többszintes bár minden emeletén teraszozhatunk, ahonnan bámulatos panoráma tárul elénk. Akit érdekel, van a bárról egy videóm, melyet itt tudsz megnézni. 

A Turrisi Bar kívülről 

A környéken egy másik hegyi faluba, Savocába is ellátogattunk. Ide az Interbus és Etna által üzemeltetett Hop-on Hop-off busszal jöttünk, amire napijegyet 15 euróért tudtunk váltani. Ez a napijegy nemcsak olcsóbb a másik városnéző busztársaságnál, de több útvonalat is lehet vele használni. A Taormina és Messina között fellelhető Savocát a Keresztapa c. film tette híressé. Az 1972-ben forgatott filmnek ugyanis több jelenete is itt zajlott. A települést fentről egy romos kastély – a Castello di Pentefur, illetve a St. Nicoló templom vigyázza, így látványosságok is akadnak bőven. Mi először a Bar Vitellibe mentünk, amely a falu leghíresebb forgatási helyszíne.

Bar Vitelli

Az 1700-as években épült ingatlan jelenleg is bárként működik, míg korábban egy arisztokrata család tulajdona volt. Nincs nagy terasza, így szerencse kell, hogy legyen szabad asztal. Nekünk is várni kellett kicsit, de végül kaptunk 6 főre asztalt. Sőt, még egy plusz fő is jött az asztalunkhoz.

A cica beindult a tonhalas salátámra

Az épületbe ne csak a mosdó miatt menjünk, hanem tekintsük meg az egyik teremből kialakított kiállítást, ami az egykori forgatásról készült képeket és relikviákat tartalmazza. A bárban mellesleg azt a jelenetet forgatták le, mikor Michael Corleone engedélyt kér Vitelli-től, hogy találkozhasson a lányával Apollonia Vitellivel.

Bar Vitelli belülről

Habár hajdanában Savocában 14 templom állt, manapság sajnos nincs ennyi. A legismertebb mind közül a dombtetőn álló Santa Lucia templom, ugyanis itt vette el Michael Corleone Apolloniát. A templom amúgy több jelenetben is szerepet kapott, így a Keresztapa II.- ben is felbukkan.

Chiesa Madre di Savoca 

Ha van idő, akkor érdemes meglátogatni a közeli Forza d'Agró települést is, ahol az elképesztő látvány mellett egy újabb forgatási helyszínt találunk, ez a Basilica di Sant’Agostino. A busz itt is megállt, de mivel odafele szakadt az eső, visszafele meg teljesen lefáradtunk, ez a település nekünk kimaradt.

Forza d'Agróba menet a buszról ilyen kilátásban volt részünk

Egy hét után a bázisunkat áttettük Szicília második legnagyobb városába, Cataniába. Itt két éjszakát aludtunk és ide is busszal utaztunk el Giardini Naxosból, ami időben alig 40 perc volt. S mivel a korábbi buszt is elértük, a tervezettnél egy órával hamarabb érkeztünk meg. A cataniai szállásadónk rendes volt, mert így már délelőtt 11 óratájt a szobánkban nyújtózkodhattunk a város felfedezése előtt. Az első benyomásunk máskülönben nem volt túl jó a városról. Bár tudtam, hogy a szigeten szemetesebbek a nagyvárosok, mégis megdöbbentő volt a látvány.

Első találkozásunk a szemetes utcákkal

Gyakorlott utazóként hamar túltettem magam a negatív dolgokon és a szépségekre koncentráltam, amik akadnak bőven Cataniában. Itt van rögtön a főtér, a Piazza del Duomo, amely már a 17. század végétől a város központját képezi. A téren látható többek között az Elefánt-kút, a Sant'Agata katedrális és a Porta Uzeda is.

A Sant'Agata katedrális egy részlete

A téren van a közel 50 éve működő Prestipino cukrászda is, ahol rengetegféle desszert közül válogathatunk. Édességet nem, de a híres szicíliai rizsgolyót, az arancini-t itt kóstoltam meg először. Azt kell mondanom, hogy kellemesen csalódtunk ebben az ételben, így az utolsó napokban több alkalommal is kértünk belőle. Sok helyen lehet kérni válogatásban, így több fajtáját is kipróbálhatunk egyszerre.

Laktató tálak Catania egyik belváros éttermében

Nem hagytuk ki a térből nyíló híres halpiacot sem, ami hozta az olaszos formát. Kiabáló árusokba és temérdek tengeri állatba lehet itt botlani. Aki érzékeny a szagokra, annak lehet nem a legjobb hely, de egyébként javaslom a felkeresését. A tengeri dolgok mellett mellesleg finom pisztáciát is vásárolhatunk többféle formájában.

Catania halpiaca

Vincenzo Bellini, olasz zeneszerző Catania szülöttje, így nem csoda, hogy róla lett elnevezve színház (Teatro Massimo Bellini), illetve a város leggyönyörűbb parkja a Giardino Bellini vagy más néven Villa Bellini is. A parkban egy Bellini szobrot és játszóteret is találunk, ami kisgyerekeseknek nem elhanyagolandó tény. Így nemcsak a felnőttek, de a kisebbek sem unatkoznak.

Séta a Villa Belliniben

Aki szereti a növényeket, s főként a kaktuszokat, annak őszintén ajánlom az egyetem botanikus kertjének meglátogatását, ami Catania egyik legfontosabb főútvonalán, a Via Etneán található, a Bellini parktól nem messze. A kert jó pár érdekes kaktuszfajnak ad otthont, melyek látogatása díjtalan.

Orto Botanico dell'Università di Catania

A Via Etnea egy része amúgy sétáló rész, ahol üzletek és éttermek sorakoznak. Továbbá itt látható a Basilica della Collegiata, illetve itt van a Universitá di Catania. A városban számos történelmi és kulturális épület észrevehető még, így a Castello Ursino, a Palazzo Biscari, a Porta Garibaldi vagy a Teatro Greco di Catania.

Basilica della Collegiata

Bár a szicíliai barokk építészet fellegvárai Noto és Siracusa, azért jól látható, hogy Cataniában is van jó pár ilyen stílusú gyönyörű építmény. S, ami még megfigyelhető a városban, hogy az épületek nagyon korhűek, rendkívül kevés épületet láttam felújítva, ezzel is egy hangulatot adva a városnak. Nekem személy szerint építmények közül legjobban a San Nicoló templom tetszett, amely Szicília legnagyobb és legmagasabb temploma. Az épületbe ingyen be lehet menni, s aki felmegy a tetejére, annak csodás panorámában lesz része. Elvileg 3 euróba kerül a csigalépcsőn felmenni. Nekem szerencsém volt, mert ugyan elsőre azt mondták, hogy nem mehetek fel már aznap (20 perccel zárás előtt). Miután kijöttem az épületből, utánam jöttek és ingyen felengedtek. A templom érdekessége, hogy valójában sosem készült el. Az építését már 1687-ben elkezdték, de nem fejezték be. A szomszédos bencés kolostorral együtt Catania egyik legfontosabb turisztikai látnivalója.

A hatalmas Chiesa di San Nicoló l'Arena

A templom mellett még teraszozni is van lehetőség. Itt azt éreztem, mintha visszamentünk volna az időben vagy legalábbis kiszakadtunk volna a nagyvárosi létből. Semmi forgalom, szomszéd asztaloknál söröző bácsik, a templom előtt focizó gyerekek, csak az angolt kevésbé beszélő pincérhölgy zökkentett vissza a valóságba. Bár itt boroztam, de más helyeken volt szerencsém kipróbálni az Aperol spritz helyett a Limoncello spritzet. Előbbit már régebben kipróbáltam és nem lett a kedvencem. A Limoncellót először még Lignanóban ittam, ami szintén nem lett shotként a favoritom. Ez a spritz változata viszont bejött, a helyi Lemon Sodához hasonló ízvilágú, csak alkoholos verzióban. Valószínűleg ez a frissítő változat azért jött be most annyira, mert Cataniában irtó meleg volt végig. Konkrétan nem volt olyan, hogy ne izzadtunk volna szét magunkat.

Limoncello Spritz

Spanyolországban a plazákból, itt a piazzákból találunk sokat. Mindkét országot jellemzik ugyanis a kis idilli terek, amelyek olykor egymást érik. Cataniában is találunk számos ilyen rejtett gyöngyszemet. A terek mellett természetesen strandok is vannak a városban. Mind közül a legnagyobb a Lido Azzurro, amely a központból autóval 10 perc alatt elérhető. A hosszú, homokos parton számos játszótér, sportolási lehetőség, étterem és üzlet várja a vendégeket. Mi az elmúlt napok strandolásai után kihagytuk az itteni tengerpartot, inkább a várost fedeztük fel. 

Catania felfedezése

Egy szicíliai nyaralás nem lehet teljes az Etna meglátogatása nélkül. Északról és délről is megközelíthetjük a hatalmas vulkánt. Én úgy terveztem, hogy mivel Giardini Naxosban leszünk egy hetet, így északról nézzük meg a vulkánt. Azonban a négy általam megkeresett programszervezők mindegyike kiscsoportos volt, így 6 főre csak úgy tudták volna vállalni, ha bérlünk egy autót pluszba. Mi ezt nem szerettük volna, így végül a cataniai szállásadó által ajánlott programszervezőt választottam, ami jó választásnak bizonyult. Az Etnára Cataniából egyébként el lehet jutni egy olcsó módon is a helyi járatos busszal. Ez reggel 8 óra körül indul és vissza 16 óra után jön. Kisgyerekekkel nekünk ez nem volt opció, így a drágább, de kényelmesebb utat választottuk. Így nemcsak "háztól-házig" vittek minket, de érdekes dolgokat is megtudhattunk Európa legmagasabb aktív tűzhányójáról. Ráadásul így maradt még egy fél napunk Cataniára az előző és a következő fél nap mellett. Amúgy a legkomfortosabb bérelt autóval megközelíteni az Etnát, így nem vagyunk senkihez és semmihez kötve, illetve így csak az üzemanyaggal, illetve a parkolással kell számolnunk, mint plusz kiadás. 

Az Etnán holdbéli tájakon túrázhatunk

A túravezetőnk egyben a sofőrünk is Teresa volt, aki hozta az olaszos vezetési stílust. Nő létére nagyon rugalmasan vezette a Mercedes Vitót a szűk és kanyargós utakon is. Rajtunk kívül volt még egy portugál pár, akik csak az autóban voltak velünk, ugyanis ők felvonóval mentek fel a vulkánhoz. Mi gyalog jártuk körbe a terepet és szívtuk be az érdekesebbnél érdekesebb információkat. Az Etna előtti utolsó lakott település délen a 7000 lakosú Nicolosi. A települést 1359-ben alapították, de az Etna 1669-es kitörését követően teljesen újra kellett építeni. Napjainkban a város fő bevételét az Etna turizmusa adja, így a települést elpusztító vulkán egyben éltető eleme is a helységnek.  Innen még 20 kilométert megtéve jutunk el az 1900 méter magasan fekvő Rifugio Spaienzába, az ún. gyülekezőhelyre. Ezen pontra el lehet jutni autóval, busszal, motorral, de akár biciklivel is. Itt boltok, éttermek várják a túrázókat. Így mosdók is vannak, illetve tudunk bérelni a túrzásához szükséges eszközöket is. Télen egyébiránt az Etnán síelni is lehet, az egyik síközpont az előbb említett Nicolosi, a másik az északon található Piano Provenzana. 

A vulkáni kúpokat fekete, sárga és vörös hamu is borítja

A boltokban mellesleg rengeteg szuvenír közül válogathatunk. Azonban vannak útszéli árusok is a parkolónál, ahol lávaszobrokat, illetve mézkülönlegességeket is vásárolhatunk. A pisztáciás méznek nem tudtam ellenállni, így vettem egyet. Később a boltban ugyanazt a mézet olcsóbban láttam, hát így jártam. Viszont úgy vagyok vele, hogy lehet annak az árusnak nagyobb szüksége volt az én euróimra, mint a bolt tulajnak, így nem esett rosszul. 

Megkövesedett lávából készített szobrok

A vulkanikus talajnak és a helyi mikroklímának köszönhetően számos gyümölcs terem a környéken és a méz mellett így ízletes bor is készül a vidéken. Ami számomra érdekes, hogy a szúrós növényeken kívül, rengeteg katicabogarat láttunk a lávasziklákon. Tényleg megszámlálhatatlan mennyiség volt belőlük. Ami mégis a legjobban meglepett az Etna kapcsán azaz, hogy mindössze 2013-ban lett csak az Unesco természeti világörökség része.

Megkövesedett láva

S, akkor maga a túrázás. Több opció közül is lehet választani, hogy merre induljunk. Aki teljesen fel akar menni a gőzölgő vulkánhoz annak mélyen a zsebébe kell nyúlni vagy legalábbis rengeteget túrázni. Legelőszöris a 2500 méter magasig kell eljutni, ahova a legkényelmesebb megoldás a felvonó, melynek ára: 30 euró/fő. Innen fejenként további 35 euróért visznek fel 4x4-es járművekkel 2900 méterig. Itt már bizton állítom, hogy pazar kilátásban lesz részed. Azonban, ha ez nem lenne elég, innen is lehet feljebb menni, de csak és kizárólag vezetővel, illetve előzetes jelentkezéssel. Aki az Etna legmagasabb pontjára szeretne feljutni az összesen kb. 100 euró körüli összegre számítson, illetve 5-6 óra időtartamra. Az időjárási viszonyok amik befolyásolni tudják még ezt a túrát, de erről és minden egyéb információról érkezéskor a helyszínen mindenképp tájékozódni kell. 

Az Etna bizonyos része gyerekeseknek is teljesíthető

Mi ezek közül egyikre se fizettünk be, hanem a túravezetőnkkel vágtunk neki az Etnának, na persze nem oda, ahova a felvonó ment. Ez egy ingyenes szakasz és gyerekes családoknak megfelelő. Itt rövid 1-2 órás túrát lehet megcsinálni, s már ezen az útvonalon is láthatunk két régi krátert és hatalmas lávaköveket is. Nagyon izgalmas volt, főleg Teresa kíséretében.

Ilyen nagy kő is kilövellhet a kráterből

Összeségében azt mondhatom, hogy az Etna látogatás nemcsak megérte, de a legjobb élményem volt a szigeten, még így is, hogy nem a csúcsig mentünk. Teresa a szállásra is vissza vitt minket, de útközben még mutatott egy érdekességet, melyet magunktól nem találtunk volna meg. Ez volt a Grotta lunga, amely az Etna számos barlangjának egyike. Nagy élmény volt bemenni, de ugyanakkor kicsit félelmetes is a sötét és zárt térben lenni. Fantasztikus, hogy egykor itt jutott ki az izzó magma a felszínre, s lett belőle láva. Az Etna legismertebb barlangja mellesleg a Grotta del gelo (Ice cave), amely Európa legdélebbi gleccsere, s ahol minden évszakban találhatunk jeget.

Grotta lunga

S ezzel a végére is értem a szicíliai beszámolómnak. Úgy gondolom az időnkhöz és lehetőségeinkhez képest jó néhány helyet megnéztünk, de ami ennél is fontosabb, hogy most is temérdek élménnyel gazdagodtunk. Ha csak egy dolog lenne, amit tanácsolnék a sziget kapcsán, akkor az lenne, hogy az Etnát semmiképp ne hagyd ki!