Nem tévedem, ha sokan nem hallottak még Bréb faluról hazánkban, holott a szomszédos Románia ékköve. Bevallom, én is egy véletlen folytán fedeztem fel ezt a települést - térképnézegetés közben. Nagyon régóta a bakancslistámon szerepelt a szaploncai Vidám temető és mivel végre karanténmentesen utazhatunk Romániába, így egyre inkább körvonalazódott, hogy ellátogatunk Máramaros megyébe.

Miután virtuálisan felfedeztem Brébet, nem is volt kérdés, hogy itt fogunk megszállni. S, hogy mitől olyan különleges ez a község? Aki még nem járt Erdélyben, annak már a kanyargós hegyi utak és az út mentén felbukkanó tipikus szénaboglyák is újdonságként hatnak. A faluba beérve pedig egyből szembetűnhet, hogy nincsenek utcanevek és normális aszfaltút sem. Mindezek már sejtetik, hogy időutazásban lehet része annak, aki ide jön. S akkor még nem esett szó a régi faházakról, a kalapos bácsikról, a kendős nénikről, a házi állatokról, a hagyományos ételekről és a színes lábasokkal teli köcsögfákról.

Romániába immár autópályán is beléphetünk, de az ottani szakasz igen rövid, így mindössze pár kilométer után konstatálhatjuk, hogy a lassúbb közúton tudunk végig hajtani Brébbe. Ez azt jelenti, hogy az alig több mint 200 kilométeres távot 4 óra alatt lehet megtenni. A sok kis település mellett Szatmárnémetin és Nagybányán keresztül visz az utunk. Mi azt gondoltuk, hogy a határ után tudunk váltani pénzt, de sehol nem láttunk erre alkalmas helyet. Végül egy rövid pihenőt beiktatva Szatmárnémetiben adódott lehetőség és vásároltunk román lejt. Máramaros székhelyét, Nagybányát elérve tudtuk, hogy hamarosan jön a cifra, kanyargós rész. Szerencsére ez időben nem volt több egy óránál, azonban a folyamatos esőzés nem könnyítette meg a dolgunkat. Mondhatni eléggé örültünk mikor megpillantottuk a falut jelző táblát. Annak ellenére is, hogy az aszfaltos főútról letérve egyre rosszabb utakon lehet bejutni a községbe, ráadásul néhol márcsak kövek és a föld jelzi az utat.

Utcaneveket ne keressen aki erre jár, mert csak házszámok bukkannak fel itt-ott. Ennélfogva nem baj, ha van egy megbízható online térképünk. Miközben közeledtünk a szálláshoz, egyre jobban azt éreztük, hogy visszamegyünk az időben. A házak előtt padon ülő kalapos bácsik illetve a hosszú szoknyát és kendőt viselő nénik a gyerekkoromat, Körösszegapátit juttatták az eszembe, ahol nyaranta voltam a nagyszüleimnél.

Szó, ami szó már a kezdetek jó benyomást keltettek bennem. Érkezésünkkor sem állt el az eső, de így se volt nehéz megismerni a szállásunkat. A többi lakóháztól kijjebb, elkülönülve álltak az aranyos faházak. Aki szeretne elvonulni, annak tökéletes a helyszín és csodálatos a panoráma. Ráadásul a szállásadók is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, ezért őszintén ajánlom a Casa din Vale szálláshelyet.

Foglaláskor egy kisebb méretű házat választottam, mivel azt gondoltam hármunknak ez pont elég. A ház átvételekor a szállásadó viszont felajánlotta, hogy mivel a mellette lévő nagyobb ház most nem fogad vendéget, azt is választhatjuk felár nélkül. Illedelmesen megnéztük belülről a méretesebb, emeletes házat is - ami igazából külsőleg nekem szimpatikusabbnak tűnt, de a nagysága miatt visszautasítottuk. Úgy véltük, hogy kisgyerekkel jobban járunk az egylégterű házzal, melyben egybe van a nappali, háló, konyha is. Ráadásul a kisebb ház mellett található közvetlen a játszótér is, tehát esetünkben nem is volt kérdés melyik a megfelelőbb nekünk. A házba belépve az a kép fogadott minket, amit a képen is láttunk: egy rendkívül hangulatos, máramarosi élénk színekben pompázó kis kuckó.

Kedves figyelmesség volt a szállásadótól, hogy a rádióban magyar zenék szóltak, ráadásul az asztalon ott figyelt egy jó adag pálinka és két feles pohár. A pálinka egyébként igen jellemző erre. A vacsorához menetben az egyik ház udvarán erőteljesen jelzett felénk egy idős bácsi, így odamentünk hozzá. Román-angol nyelveket keverve és mutogatva kommunikáltunk, mivel ő románul, mi meg angolul mondtuk a magunkét. Máramaros megye ugyan közel van Erdélyhez és sokan Erdély részeként említik, de valójában a Partium része, ahogy Arad, Bihar, Szatmár és Szilágy megye is. A Brébben élők javarészt betelepített román etnikumúak és az idősek csak románul beszélnek. Na de visszatérve a történethez, ez a bácsi a szilvapálinkáját promotálta nekünk. Szerencséje volt, mert vevőre akadt és nekünk is szerencsénk volt, mert meglehetősen finom pálinkát kóstolhattunk. Miután a nagy activityzések közepette megköttetett az üzlet, még hirtelen előkapott egy fadarabot, amin a felesége által fűzött gyöngyös nyakláncok sorakoztak. Tudtam, hogy nem hordom majd annyit az ékszert, de szerettük volna még támogatni, ezért vettünk abból is egyet tőle. Ezután akármikor meglátott minket, intett nekünk. Mondjuk azt nem tudtuk eldönteni, hogy megint el akarta adni a portékáit vagy nem ismert meg minket, s új vevőket látott bennünk. Mindenesetre minden alkalommal az udvarán áll és várja a vevőket, ergo aki arra jár, biztosra veheti, hogy nem marad szuvenírek nélkül. 

A szállásunkon ugyan nem tálaltak fel ételt, de a faluban több olyan szálláshely akad, ahol készítenek helyben reggelit és vacsorát. Akik nem ilyen helyen szállnak meg, azok sem maradnak éhen, ugyanis van két étkezde is a faluban, ahol ehetünk és ihatunk. Én igazából szerettem volna több helyen is kipróbálni a falura jellemző ízeket, ezáltal nem bántam, hogy nem tudtunk a szállásadónál lakmározni. Amúgy a házunk pont a két vendéglátóhely között volt, bár hozzáteszem itt nincsenek óriási távolságok, csak emelkedő és eső esetén sárosabb terep. Az egyik hely, ahol mi a vacsoráinkat fogyasztottuk el, az a Casa lu' Dochia. Lévén, hogy ebéd után nyit, itt nincs lehetőség reggelizni. Fölöttébb hangulatos kifőzde, tulajdonképpen egy régi családi faházat alakítottak át étteremmé. Étlap nincs, hanem a napi menüt tálalják fel. Előitalként nem hiányozhat a ház ajándéka a pálinka, amit mindig megkaptunk a levesünk előtt.

Levesként számítani lehet csorbalevesre vagy marhalevesre is. Ami nekem kellemes meglepetést okozott az a töltött paprika, mert magamtól biztos nem választottam volna az étlapról és meg kell hagyni nagyon finom volt. Már a pincérhölgy is tett erre utalást, hogy nem fogom megbánni és tényleg igaza lett. Valójában már magától a levestől tele lesz ember, mert igencsak laktató, s akkor még jön a főétel és a desszert is. Utóbbi nekünk egyik nap a túrós bukta volt, míg a másik nap túrós rétes. A vacsora után aztán a faluban sétálva bepillantást nyerhetünk az itt élők esti életébe. Minden háznál tartanak házi állatot, mint baromfit, szarvasmarhát, lovat és persze kutyát is. Ha nem látod őket, akkor is tudod, hogy vannak, mert hallod őket vagy érzed a levegőben az állatszagokat. Az az igazi falusi levegő, ami szintén nyári gyerekkoromra emlékeztet. Ja és a hangok. Nem tudom, hogy ez román sajátosság vagy néhány helyi jellemzője, de szeretik kifejezetten hangosan hallgatni a számokat. Volt olyan ház, ahol annyira hangosan ment a román népzene az esti szénarakodás közben, hogy a másik utcában is hallani lehetett. Erdélyben egyébiránt a szénákat jellegzetesen kúp alakba, azaz boglyákba gyűjtik.

A sétánk végén elértük a másik gasztrohelyet, ami a Breb 148 - Local Food & Garden névre hallgat. A háromfogásos vacsora után már természetesen nem ettünk, de iszogattunk és szemléltük az itteni vendégeket, na meg persze kisfiunk örömére, a kutyákat, amelyekből volt több is. A kert amúgy egész nap nyitva tart, azaz nemcsak vacsorázni, de reggelizni és ebédelni is tudunk a padjain. A közelben található egy kemping is, így a sátrazó és lakóautózó turisták kielégíthetik az étkezési és ivási szükségleteiket. Olyan igazi street food hely ez, ahol szintén helyi alapanyagokat használnak fel. Másnap az itt elfogyasztott falusi reggelink annyira laktató volt, hogy délben sem voltunk éhesek.

Máskülönben nemcsak ülhetünk, de akár függőágyban is lazulhatunk vagy a közeli réten virágokat szedhetünk. Ez a hely is autentikus, falusi szellemben épült. Így, ahogy a legtöbb háznál, erre sem hiányozhatott a "köcsögfa" a színes lábasokkal. Mindkét vendéglátóhely piszkosul tetszett nekünk, rendkívül kedvesek voltak a felszolgálók és jól beszéltek angolul is. Egyébként a falunak William Blacker angol író és fényképész csinált nagy reklámot azzal, hogy ideköltözött jó pár éve és publikál a faluról és a lakosságról képeket. Még egy utazási könyvet is kiadott Brébről, melyet olvasva többen is ide látogattak és látogatnak a mai napig. Sőt, a jóvoltából maga Károly herceg is ide utazott. A védnöksége alá tartozó alapítvány pedig vett is házakat Brébben. Mi csak románul beszélőket hallottunk és láttunk ottlétünk alatt, de látszik, hogy a nem hazai turistákra is felvannak készülve.

Programok a közelben

Köszönhetően, hogy Bréb a Gutin hegység lábánál fekszik, túrázásra bőven van lehetőség. A Gutin legmagasabb része, egyben a legszebb is: a Nagy Gutin. Emellett érdekes látvány még a páratlan vulkáni képződményű Kakastaréj, amit a házunkból kilépve is rögtön látni lehetett. Bár ennek feltétele a jó idő, mert volt olyan reggel, mikor a felhőktől fedésbe került. Aztán nem kellett egy óra sem és újra megmutatta magát. A faluban egyébiránt kerékpárt is kölcsönözhetünk, szóval akár azzal is neki vághatunk a környék felfedezésének.

Aki nem akar utazása alatt végig ilyen nyugis közegben lenni, annak jó hír, hogy a közelben vannak bőven turisztikai látnivalók. Maga Románia is dúskál a vallási épületekben, így nem meglepő, hogy Máramaros megyében is sok ilyen helyet kereshetünk fel. Az Unesco Világörökség részét 1999 óta képezi 8 Máramaros megyei fatemplom, melyek a következő településeken láthatók: Barcánfalva, Budfalva, Desze, Diósfalva, Jód, Nyárfás, Rogoz és Sajómező. Amúgy ezeken kívül is találkozhatunk a környékre jellemző fatemplomokkal, ahogy Brébben is fellelhető.

Barcánfalván mellesleg nem a fatemplom az egyedüli látványosság, hanem megnézhetjük a megye legjelentősebb ortodox vallási központját, a Barcánfalvi kolostort is. Könnyű megtalálni, mert a főút mellett fekszik, ki van táblázva és még van előtte egy nagy parkolóhely is szuvenírboltokkal. Mi vasárnap délelőtt érkeztünk ide, amikor vallási rendezvény volt, melyen rengeteg helyi vett részt. Ennek külön örültem, mert igaz, hogy parkolni csak az útszélén tudtunk, de jó volt látni a tradicionális népviseletbe öltözött családokat és hallgatni a pópát román nyelven.

Lépcsőkön és kis emelkedővel juthatunk fel a kolostorhoz, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a hegyekre. A látnivaló nemcsak egy épület, hanem egy szépen karbantartott környezetben felépített épületegyüttes. Minden építmény fából készült és a barcánfalvai mesterek munkáját dícséri. A virágokkal és fákkal teli kert pedig az apácák érdeme. Miután a hatalmas máramarosi kapun bemegyünk - ahová egyébként nincs belépő - megtekinthetjük a templomot, a harangtornyot, a kápolnát, a nyári szentélyt, a lakóépületet, a mesterek és művészek házát, valamint az újonnan megnyitott Máramaros történetét és kultúráját ismertető múzeumot is. Utóbbit belülről is szemügyre vehetjük némi belépő fejében. Mi a templomba is be tudtunk nézni, mert feltehetőleg az ünnepség miatt nyitva volt. 

Egy szintén nagyon jó program a felsővisói erdei vasút. Nekünk sajnos nem fért bele az időnkbe, de aki hosszabb időre érkezik, az bátran próbálja ki. Ez az előbb említett kolostrotól 40 kilométerre található és egy egésznapos program. A júniusi menetrend szerint a vonat reggel 9 órakor indul Felsővisóról és kb. 2 óra alatt ér Paltinba, ahonnan délután 3 órakor indul vissza. Nem egy kis erdei vonatra kell gondolni, hanem egy gőzmozodonyra, ami az erdőben ugyan elég lassan zakatol, de csodás erdei látványt nyújt. Az évszakonként változó menetrendről, árakról és útvonalról itt tájékozódhatsz. S, hogy biztos legyen helyed a vonaton, a honlapjukon le is foglalhatod a jegyeket!

Fotó: www.romania.directbooking.ro

S akkor jöjjön a megye legfőbb nevezetessége, amely miatt én is felfigyeltem a térségre. Ez nem más, mint a szaploncai Vidám temető. A romániai kis falu, Săpânța Máramarosszigettől mindössze 20 kilométerre, a Tisza partján, az ukrán határhoz közel található. Ahogy a falu tábla felé közeledünk, már messziről felvillan a feltűnően magas színes torony, ami a temetőben álló templom teteje. Azonban aki azt hinné, hogy a templom színei miatt vidám a temető az téved!

A vidámságát maguk a sírkövek hordozzák magukban a színes megjelenésükkel és a humoros feliratukkal. A szépen megfaragott és az ún. szaploncai kékkel megfestett tölgyfakereszteken, a színes arckép vagy életkép mellett ugyanis csípősebb megjegyzések is szerepelnek. Ezek a sírfeliratok a halott jellemét fogalmazzák meg vicces üzenet formájában. Olyan mintha az elhalálozott a túlvilágról üzenne. Még olyan monológ is van, melyen a halott a halála körülményét írja le. A fejfákat több mint 40 évig Stan Ioan Pătraș fafaragó mester készítette el, majd halála óta a tanítványa, Dumitru Pop-Tincu folytatja a munkáját. Közel 800 színes fakereszt áll a sírkertben, melyek az Unesco Világörökség részét képezik. A sírokra írt szövegek románul vannak, de több fordítás megtalálható az interneten. Íme egy:

Itt nyugszom én idelenn /  Braic Ileana a nevem/ Volt öt legénygyermekem / Isten tartsa valahányat / Neked Griga megbocsátok / Bár a késed belém vágtad / Mikor leszúrtál részegen / De eltemettél tisztesen / Itt a nagy templom tövén / Te is megtérsz majd mellém.

Forrás: https://www.sumidamagazin.com/2020/11/02/szaploncai-vidam-temeto/

A temetőben álló templomnak amúgy nemcsak a teteje színes, hanem a belseje is. A falait és mennyezetét is gyönyörű freskók díszítik. Hiába tűnik újnak az építmény, egyáltalán nem az. Egy vallási vita áll az átalakításának hátterében. A ma már ortodox egyházé lett templom ugyanis korábban a görög-katolikus egyház tulajdonában állt.

Maga a templom ingyenesen látogatható, miután befizettük a sírkert belépőjét, ami felnőtteknek 5 lei. Ami engem a leginkább meglepett, hogy a temetőben szuvenírbolt van. A különböző szenteket ábrázoló képek, kelyhek, ékszerek és kereszteken túl még hűtőmágnesek között is válogathatunk az ajándékboltban. 

Mi több, a temető körül árusok sokasága, sőt még étterem is fellelhető. Tehát nem kell aggódni, ha megéhezünk vagy megszomjazunk, a temető szomszédságában falatozhatunk. Mi is így tettünk, vagyis a hétfői reggelinket közvetlen a temető mellett fogyasztottuk el, nem mellesleg az eddigi legolcsóbb étkezésünk volt a máramarosi túránk során. A különböző ajándéktárgyakon kívül a máramarosi népviseletre jellemző ruhákat és kiegészítőket is vásárolhatunk az utcai árusoktól.

Innen, aki Szatmárnémeti felé veszi az irányt, az keresztül fog menni Avasújfalun (románul: Certezén), amely a termetes és nem túl szolid házairól, úgyszólván villáiról ismert. Románia mondhatni leggazdagabb települése. A lakosai főként külföldön élnek és az ott megkeresett pénz nagy százalékát a gigaméretű házaikba és drága autóikba fektetik. Azonkívül, hogy a házak hatalmasak, az építésük során a legdrágább alapanyagokat használják fel.

Mindez azt eredményezi, hogy Franciaországban, Spanyolországban vagy Olaszországban nélkülözve, szerényen élnek és otthon pedig a csillogást és fényűzést mutatják. A faluban maradt idősek adják a telket, felügyelik az építkezést, kezelik a hazaküldött pénzt és még van, hogy a luxusautókkal is ők járnak. Ez a falu tipikus példája annak, hogy nem minden arany, ami fénylik.