A csillogás, a luxus és a lehetőségek országa, ez Amerika. Legalábbis ez jut eszébe a legtöbb embernek róla. Ha még ehhez jön a kellemes meleg idő, az óceánpart, na meg a bulik, akkor az egyet jelent Miamival.

Miami Beach nem hiába az egyik kedvenc városom. Érződik benne Amerika, de mégse az a tipikus amerikai város. Ahogy sok minden az USA-ban, a város is mesterséges, azaz nincsenek természetes határvonalai. A lakosairól pedig elég, ha annyit írok, hogy többen beszélik a spanyolt, mint az angolt. Az ideutazók jelentős hányada vagy a híresen jó éjszakai élet vagy az innen induló karibi hajóút miatt jön ide. Mi az utóbbi miatt érkeztünk erre a helyre, egy közel 1,5 éves kisgyerekkel. 

14 óra repülőn

A repülőutunk a vártnál is hosszabb volt. Mivel a török légitársaság jegyárai voltak a legjobbak számunkra, így először keletre Isztambulba utaztunk, majd ott átszálltunk és visszafele repültünk Miamiba. A repülőn töltött idő, így összesen 14 óra volt. Kisfiunk első és egyből második repülőútja is ez az út volt, amit magához képest teljesen jól viselt. Abban bíztam, hogy biztos lesznek szabad helyek a tengerentúli járaton, s nyugisan tud majd mozogni, mivel pont abban a korban volt, amikor nem ül meg egy helyen. Hát nem így lett, mert fullon volt a gép. Ilyenkor jön képbe a szülői kreativitás. Mindennel próbáltuk lekötni, járkáltunk fel-alá, de mondjuk egy utasokkal teli gépen ez is nehezen megy, mikor más is járkálna. Szerencsére kisfiunk ekkor még aludni is többet aludt, így jó pár óra meg volt oldva vele. Egyedül én voltam, aki ilyenkor ugyanabban a pózban volt órákat, de a nyugi miatt megérte. A lényeg, hogy túléltük, leszálltunk és ezután jött még a belépés az USA-ba. Aki volt már Amerikában az jól tudja, hogy ez van, amikor viszonylag gyorsan megy, van, amikor meg nagyon nem. A vele járó stresszről nem is beszélve. Kellett várnunk egy keveset, de a hivatalos rész aránylag hamar megvolt. Amire sokat kellett várni, az a babakocsi. (Egyébként nem csak itt, mert azóta már sokat utaztunk vele és mindig az volt, amivel időhátrányba keveredtünk. A feladott poggyászok is mindig hamarabb megérkeztek, mint a babakocsi. Sokszor az jelenti a nehézséget e tekintetben, hogy teljesen máshol kell keresni, mint a bőröndöket. Viszont nagyon nagy segítség volt eddig, minden utunknál.) A reptérről a leggyorsabb bejutást választottuk, így taxiztunk. Lehet azonban metróval, elektromos vonattal (MIA Mover) vagy busszal is Miami központjába jutni. Érdekesség, hogy Miamiban van egy ingyenes tömegközlekedési eszköz, ami a belvárosban, azaz a Downtownban és a tőle délebben fekvő Brickellben jár. Ez a Metromover, amely egy sofőr nélküli, teljesen automata magasvasút.

Ami még valakinek nehezítheti a megérkezést vagy az ittlétet, így szót ejtek róla, az az időeltolódás okozta jetlag. Magunkat nem féltettem, de aki gyerekkel érkezik, annak biztos ez is aggodalmat kelt. Én azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy álljon át egyből az ottani időre. Tehát, ha napközben érkezik meg, de itthon már aludna, akkor is próbálja húzni az időt a lefekvéssel! Persze kisgyereknek nehéz ezt megmondani, de úgy kell csinálni, hogy minél hamarabb átálljon. A gépünk kinti idő szerint este 8 óra tájt landolt, ami azt jelenti, hogy otthon már hajnal 2 óra volt, így javában aludtunk volna. A taxiban be is aludt a kisfiunk és hajnal 3 óráig nyomta egyben. Mivel otthon ekkor már reggel 9 óra volt, ő úgy gondolta, nem alszik tovább. Nem volt mit tenni, mi sem aludtunk tovább és reggel 7 órakor már róttuk a köröket a környéken. A következő nap még volt ilyen hajnali ébresztőnk, de mivel otthon is mindennapos volt az éjszakai felébredés, így ez nem okozott nekünk nagy problémát. Mire a hajóúton voltunk, már teljesen átállt mindenki. 

Miami Beach

A szállásunk Miami Beachen, közvetlen az Ocean Drive-on volt, így ahogy kiléptünk az utcára a hotelből, egyből a színes forgatagban éreztük magunkat, South Beachen. Ráadásul nemcsak az óceán van közel, de még egy szuper játszótér is. Igaz az Ocean Drive-on álló hotelek nem a legolcsóbbak, de tőle északabbra lehet találni kedvezőbb áron szállásokat. Sőt, sokan amúgy nem is Miami Beachen, hanem Miamiban szállnak meg, ahol még jobb árakon lehet szobát foglalni. Azok a hotelek a kikötőhöz közelebb is vannak, ha pl. hajóútra indulnál. Jól olvastad, van Miami és Miami Beach, amit sokan nem tudnak, a kettő nem ugyanaz. Miami Beach egy mesterséges szigetcsoportra épült üdülőváros Miami partjaitól 1-2,5 kilométerre. A keskeny sziget nyolc kilométer hosszú és területének nagy részét a szállodák és a strandok fedik le, valamint Miamitól közigazgatásilag független várost alkot. Miami Beach a környék kulturális életének fontos központja, nem mellesleg népes számú LMBT- és zsidó közösségek otthona. South Beach pedig Miami Beach egyik negyede, ami a nyüzsgő éjszakai életéről és a népszerű séfeket foglalkoztató éttermeiről ismert. A negyed legismertebb utcája az Ocean Drive, ahol egymást váltják a pálmafák és a pasztell színű csodás épületek.

Az elragadó szögletes épületek mindegyike egy műalkotás és együttesen a világ legnagyobb Art Deco negyedét alkotják. Így South Beach 23 utcájának 960 épületét lehet megcsodálni az art deco jegyében. Ahogy itt sétálgat az ember, egy kis időre visszarepül a '20-as és '30-as évek Amerikájába. Aztán megpillantod a felvonuló hatalmas amerikai járműveket, a bömbölő zenével és a táncoló fiatal lányokkal, s egyből arcon csap a mai valóság, igen az amerikai fiatalok kedvenc üdülőhelye Miami Beach. Mikor először jártam itt, akkor volt a Spring Break, az amerikai diákok körében várva várt tavaszi szünet, hát voltak bulizók és bulik is rendesen. Na, de visszatérve az épületekhez, itt az Ocean Drive-on látható még a Versace Villa is, ahol lelőtték a híres olasz divatcézárt. Ma a város egyik legdrágább butikhotelje a Villa Casa Casuarina.

Az Ocean Drive másik oldalától egy keskeny zöldövezet választja el az óceánt, ami még szintén South Beach. Tőle északabbra van a Mid Beach és a North Beach, melyeken szintén strandolhatunk. A vízpartok látogatása egyébként ingyenes és rendkívül tágas homokos sáv van, ami Amerikában nem meglepő. A parton pedig a világhírű színes vízimentő állomások állnak.

Sőt itt még arra is figyelnek, hogy az ember le ne égjen a napon. Kihelyeztek ugyanis automatákat, melyekből bárki ingyen naptejhez juthat. Nekünk az egyik legjobb programunk volt itt - a vízparthoz közeli járdán biciklizni. A városban több helyen lehet kerékpárt kölcsönözni, ráadásul a gyerekülés ingyenes. Sőt még fejenként 1-1 üveg ásványvizet is adtak ajándékba. Kisfiunk végigaludta a biciklizést, így pláne jól elvoltunk. Az 1 óra kölcsönzési idő nagyon hamar elrepült. A helyiek közül sokan kutyát sétáltatnak, gördeszkáznak vagy rollereznek ezen a parti sétányon. Persze olyanok is vannak, akik a medencében buliznak, ahogy a hotel hátsó udvaraiból hallatszott.

Akárcsak az Ocean Drive, a Washington Avenue, a Collins Avenue és a Lincoln Road is a céltalanul mászkálni vágyók kedvelt terei. A Lincoln Road előnye Miami többi neves utcájával ellentétben, hogy szinte teljes hosszában sétálóutca. Azonkívül, hogy nagyon igényes és tiszta utca, éttermek és kávézók sokaságával van tele, valamint található itt művészeti galéria is. Sőt itt áll a Colony Theatre, amely eredetileg a Paramount Pictures otthona volt és ma már a helyi művészek központja. A Collins Avenue pedig az Ocean Drive-hoz hasonlóan az Art Deco negyed része, így itt is megtekinthetjük a stílus ragyogó épületeit.

Az én személyes kedvencem a Washington Avenue-ból nyíló, vibráló Espanola Way. Itt ülve még inkább megjön az ember kedve egy karibi hajóúthoz. Korábban nem kisebb neveknek, mint pl. Al Caponénak volt a törzshelye a spanyol utca. Van itt kubai, mexikói, és olasz étterem is. A kivilágított pálmafák igazán feldobják a helyszín hangulatát az esti órákban.

Miami, a metropolisz

Ha bejártuk rendesen Miami Beachet és átmegyünk Miamiba, útközben már megpillanthatjuk balról a kikötőt, ahonnan indulnak útjukra a tengerjáró hajók, jobbról pedig láthatjuk a sztárok szigetét. A Star Island mediterrán házai, akarom mondani, villái elképesztő luxust mutatnak. A sziget ingatlantulajdonosai közt nem kisebb nevek vannak, mint Ricky Martin, Gloria Estefan, Kanye West, Janet Jackson vagy Enrique Iglesias. Hajótúra keretében a vízről lehet megtekinteni a villákat, hacsak nem vagy jóba valamelyik tulajdonossal. A szigetre ugyanis beléptető rendszeren keresztül lehet bejutni, így kíváncsi turista vagy paparazzi oda nem teheti be a lábát. Ez a hajótúra egyébként igazán érdekes, a hajóskapitány nemcsak megmutatja, hogy melyik ingatlanban ki lakik, de izgalmas történeteket is mesél róluk. Ha szerencsénk van, akkor lehet még meg is pillanthatunk egy-egy medencében lazuló celebet.  

Mielőtt Miamiba érnénk, már láthatjuk a számos szupermagas épületet. Majdnem 100 éve, egész pontosan 1925-ben épült itt az első felhőkarcoló és ez a mai napig Miami ikonikus épülete, a Freedom Tower. Belegondolva nálunk mi volt az 1920-as években, nem kicsit állt el a lélegzetük azoknak, akik később az USA-ba disszidáltak. S hiába a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság, az 1990-es évek közepétől a 2000-es évekig közel 60 felhőkarcolónak adták meg az engedélyét és kezdték el építeni. Mindez elég volt ahhoz, hogy Miami egyik legnagyobb városává nője ki magát az Egyesült Államokban.

Miami belvárosa a felhőkarcolókkal teli Brickell Üzleti negyed, ahol számtalan cégnek, banknak és televízióstúdiónak van székhelye. Tőle nem messze, pedig a Bayside Marketplace található, ami egy öbölparti bevásárlónegyed. Több mint 150 üzlete, kávézója és étterme miatt a turisták és a helyiek is előszeretettel látogatnak el ide, a vízpart és a Bayfront Park közé szorult vásártérbe.

Egy másik szintén pezsgő hely Little Havana, ami joggal viseli Kuba fővárosának nevét. A 8,5 km² területű negyedben rengeteg dél-amerikai és kubai származású ember él, akik többsége Fidel Castro hatalomszerzése után menekült az USA-ba. Mind ők, mind az itt élő leszármazottjaik is erősen tartják a kubai hagyományokat. Az első ilyen szokás, amit rögtön kiszúrtam, az a dominózás. Erre a Calle Ocho, azaz a 8-as út mentén található Domino Parkban van lehetőségük az itt lakóknak. Dominózás mellett sakkoznak, beszélgetnek, egyszóval társasági életet élnek. Jó volt látni, hogy a mobilozás és a TV nézés mellett is van élet. Ha jó kubai szivart akarsz vásárolni Miamiban, akkor mindenképp itt vegyél. Illetve, ha megéheztél, ne hagyd ki a népszerű cubano melegszendvicset.

Már több alkalommal jártam Miamiban, de sajnos eddig még kimaradt a Vizcaya Museum and Gardens. Az 1914 és 1923 között épült villa ma múzeumként várja a látogatókat, így a gyönyörű olasz stílusú kert mellett, Miami múltját is megismerhetjük. Ha legközelebb lehetőségem lesz Miamiba menni, tuti nem hagyom ki. A villa a reneszánsz kastélyairól ismert Coconut Grove-ban található, ahol az elegáns éttermek, kávézók mellett, üzletek és szórakozóhelyek is várják a turistákat.

Képforrás: www.instagram.com/vizcaya_museum

Ha érdekelnek a művésznegyedek, akkor irány Wynwood Walls, ami a világ legnagyobb szabadtéri street art helye. Annak ellenére, hogy egy alig több mint 10 éve létrehozott látványosságról van szó, nagyon felkapott hely lett az utóbbi években. Lényegében az utcafalakat összegraffitizték. A színes falak mellett azonban találhatunk még itt galériákat, múzeumokat és hangulatos kávézókat, éttermeket is. Mi a kikötőből Uberrel jutottunk el ide, miközben a sofőr mesélt a negyed múltjáról, hogy milyen veszélyes hely is volt nem olyan régen. Az Uber egyébiránt nagyon jól működik itt, mi szinte végig azt használtuk ittlétünkkor és jóval olcsóbban jöttünk ki, mintha taxiztunk volna. A helyi fiatalok is egytől-egyig ezt használják. Kár, hogy nálunk ez se megy már.

Gyerekeknek főleg, de felnőtteknek is nagyszerű program lehet a Miami Seaquarium, ahol nemcsak a delfinek és fókák szórakoztató műsorát nézhetjük meg, hanem találkozhatunk teknősökkel, rájákkal és Florida kedvenc állatával a manátuszokkal is megismerkedhetünk. Sőt a tengeri állatok védelméről és a sérült állatok gyógyításáról is tanulhatunk. Akit esetleg a természet vonz, annak kötelező kitérő, a Florida déli részén fekvő Everglades Nemzeti Park mocsaras élővilága. A park 300 különböző madárfaj otthona, azonban a legnagyobb sztárok itt az aligátorok. A televízióból ismert mocsárjáró hajóval, ún. airboattal nyílik lehetőség a felkutatásukra. Már magával a járművel menni is egy felejthetetlen élmény. S, aki nem retten meg a különleges ételektől, az meg is kóstolhatja az aligátorhúst, burger formájában. Én természetesen megkóstoltam, s mit ne mondjak, nem is volt rossz.

Karibi sziget

Egy másik szuper helyszín Miami városán kívül, ahol jártam és megéri elutazni, az Key West. Miamitól 260 kilométerre fekszik, de már maga a hidakon utazás is fantasztikus, nem beszélve a sziget hangulatáról. Key West ugyanis nemcsak az Amerikai Egyesült Államok legdélibb városa, de sziget is és mindössze 151 kilométerre található Kuba legközelebbi pontjához. A város elszigeteltsége sajátos hangulatot ad a kisvárosi helynek. A legfontosabb látnivalók itt: Ernest Hemingway háza, a legdélibb pont, azaz a Southermost Point Bouy, a Mel Fisher Maritime múzeum és a nagyhírű Duval utca is, ahol rengeteg üzlet, étterem és bár van. Egyébként az Amerikai Egyesült Államok egységnyi helyre eső legtöbb bárja is Key Westen van, közel 400, így szomjas nem marad az ember. S, ami még egyedülálló itt, az a baromfik látványa. Az utcán járva-kelve többször is kakasokba és tyúkokba futottunk. Állítólag a korábban itt élt kubaiak hagyták hátra őket. Miután Kuba felszabadult és hazautaztak, a haszonállatok itt maradtak, akik a mai naipig védettséget élveznek. Key Westen nem szabad még kihagyni a híresen szép naplementét, melyre a legalkalmasabb hely a Mallory tér. Igazi kubai szivarokat is tudunk vásárolni, ugyanis korábban közel 100 dohánygyár működött a szigeten. Napjainkban néhány maradt fenn, ahol nemcsak vásárolhatunk szivarokat, de a készítésüket is bemutatják. S a gasztroélményekről nem elfeledkezve, a város nevezettsége a key lime pie, azaz a lime ízű pite, mely egy édes-kesernyés desszert. Főételként természetesen jellemzőek itt a tengeri ételek, így a Bahama-szigetekről származó kagylófánk (conch fritters) vagy az amerikai kagylóleves (clam chowder). S nem feledkezhetünk meg a shrimp scampiról, azaz a garnélás tésztáról sem, amit itt szintén előszeretettel tálalnak.

Ha esetleg nem sikerült még bevásárolnunk és maradt némi dollárunk, akkor Miami nagy bevásárlóközpontjai, mint a Village of Merrick, a Dadeland Mall, a Sunset Place, az Aventura Mall, a The Falls és a Dolphin Mall is tárt karokkal várják a látogatókat a hazaút előtt. Mi a hajóút után, a delfines bevásárlóközpontban voltunk, ami temérdek bolttal és hatalmas árkedvezményekkel csalogatott minket.

Egy szó, mint száz, Miami és környéke sok színes programmal és élménnyel vár mindenkit. Egyedül, ami határt szab, az a pénztárcánk. Aki elfogadó és nyitott a világra, mindenképp jól fogja magát érezni Miamiban. A mi pár napos ittlétünk kisgyerekkel is csodás volt, s még ezután jött a hajóút, melyet a következő bejegyzésemben olvashatsz.